Az elmúlt hét végén az Atlanti-óceánban kijelölt 27 kilométeres távot neoprén ruházat nélkül (!) úszta végig Plavec Péter, a dunaszerdahelyi Sportfanatic úszóklub Komáromi járásból származó bajnoka. A Batalla de Rande Európa egyik legkeményebb ultramaratoni úszóversenyének számít, s annak az eddigi egyetlen szlovákiai résztvevője a hazatérése után portálunkkal közölte az újabb örömhírt.
„Június 7-én a feleségemmel együtt utaztunk az észak-spanyolországi Vigo városába, ahonnan szombaton hajóval vittek minket egy kis szigetre, majd onnan egy másik szigetre kellett átúsznunk. A Batalla de Rande (Rande-i csata) elnevezésű ultramaratoni úszóversenybe a világ minden tájáról összesen 112 kiváló női és férfi úszó nevezett be, akik közül 89-en teljesítettük a két sziget között kijelölt 27 kilométer hosszú távot. Ez nem jegesúszás volt, de az Atlanti-óceán vize az indulásnál csak 15, a célban pedig 18 Celsius fok körüli volt, ami ilyen hosszú távnál hidegnek számít“ – mondta el Plavec Péter.
Hangsúlyozta: a többség neoprén ruházatban vágott neki a távnak, amely melegíti és némileg a víz felszínén tartja, tehát ekképp segíti az úszókat.
„Páran azonban bevállaltuk a nehezebb, neoprén ruházat nélküli úszást. Végül köztük 8 óra 36 perces, szünet nélküli, egyéni teljesítménnyel tizedikként értem célba. Nagyon jóleső érzéssel tölt el engem az, hogy sikerült valóra váltanom egy újabb álmomat, s végigúsztam a hosszú távot. Korábban az egyik külföldi ismerősöm hívta fel a figyelmemet erre a kemény versenyre, amelyen ő már kétszer is részt vett. Miután először nem járt sikerrel, tavaly ismét próbálkozott, s akkor már célba ért. Ezek hallatán eldöntöttem, hogy a „Batallát“ nekem is teljesítenem kell“ – mesélt az előzményekről.
Kérdésünkre, hogy ez alkalommal mi jelentette számára a legnagyobb nehézséget, nevetve válaszolt: „Szinte minden! Eleve nagyon hosszú volt a táv, amit a hideg vízben, az óceán hullámaival, a széláramlatokkal és a nagy hajóforgalommal megbirkózva kellett teljesíteni. Szerencsére, arrafelé cápák nincsenek, csak delfinek, de most azokkal sem találkoztunk. A tavalyi verseny résztvevői mesélték, hogy ők egy szakaszon delfinekkel együtt úsztak“. Hozzátette: a párja többedmagával együtt, a verseny egyik szakaszán az őket időnként élelemmel és itallal ellátó hajón kísérte őt, és végig nagyon szurkolt neki.
Péter úgy tudja, hogy eddig egyedüli szlovákiai nevezőként sikerült teljesítenie ezt a távot, így nem csak a dunaszerdahelyi Sportfanatic úszóklub, Komárom – a vizek városa, hanem az egész ország jó hírét keltette – öregbítette. „Az első három helyezett kupát kapott, engem pedig egy szép emléktáblával jutalmaztak, bizonyítva az ottani teljesítményemet“ – árulta el.
Mint mondta: vasárnap késő éjjel utaztak vissza Bécsbe, ahol másnap reggel már munkába is állt. A nyári idényben a versenyúszással kapcsolatos további terveit is valóra szeretné váltani.
„Több versenylehetőség van kilátásban. Például három hét múlva egy 14 kilométeres ausztriai távot szeretnék leúszni. Novemberben pedig Pék Dezsővel, a Sportfanatic másik sikeres tagjával együtt egy izraeli maratoni úszásra utazunk – egy tóban 20 kilométert kell teljesítenünk, miközben több klubtagunk a helyszínen szurkol majd nekünk“ – ecsetelte egy további nagy tervüket.
Amikor tréfásan megjegyeztem, hogy a 27 kilométeres óceáni táv után a 20 kilométeres tóbeli úszás már talán meg sem kottyan neki, ezt felelte: „Minden viadalnak megvannak a saját nehézségei, s azokat nem érdemes összehasonlítani. Az sem lesz könnyebb verseny azért, mert míg a tengervízben annak a sótartalma miatt kissé könnyebb úszni, de gátolnak a nagy hullámok és a felbukkanó élőlények, a tó vize nyugodtabb, de abban nem tart fenn a só. A nehézségek tudatában is bízunk a sikerben…“.
Végül arra is kíváncsi voltam, hogy már elvégezte-e azt az úszóedzőtanfolyamot, amit a legutóbbi beszélgetésünk során említett.
„Tavasszal sikerült befejeznem az edzői tanfolyamot, de az állásom és a sok saját edzésem miatt arra még nincs elég időm, hogy edzőként is rendszeresen tevékenykedjek. Az ott tanultakat egyrészt a saját teljesítményem folyamatos javítása során kamatoztatom, másrészt az úszóklubunk tagjainak segítek főleg akkor, ha valamelyik edző átmenetileg kiesik“ – zárta tájékoztatását a Csallóköz egyik büszkesége, Plavec Péter.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
