Csak három komáromi képviselő szeretné áttekinthetővé tenni az önkormányzat munkáját?
Városunk 25 fős (maximális létszámú) önkormányzata túl van a négyéves ciklus első évén és úgy tűnik, a választások során többé-kevésbé megkevert kártyalapok a helyükre kerültek. Akárcsak az előző ciklusban, most is sikerül biztosítani, hogy a hosszú évek során kialakult hatalmi befolyások fennmaradjanak. Nagy valószínűséggel ez marad a helyzet a ciklus végéig, hiszen többségben vannak azok a tapasztalt, gyakorlatiasan gondolkodó és viselkedő képviselők, akik egzisztenciájuk érdekében akár eddigi meggyőződésüket, személyes konfliktusaikat is hajlandók átértékelni. Ez a rugalmasság biztosítja számukra az évtizedeken át tartó közéleti szereplést, ugyanakkor ez az elvtelenség határait súroló kompromisszumhajlam a gátja a valódi változásoknak. Külön kár, hogy akárcsak az elmúlt 4 évben, most is csatlakoznak hozzájuk olyan fiatalok, akiktől éppen ezeknek a rossz szokásoknak a megtagadását várnánk.
Az első intő jel a Komvak ügy kapcsán volt észlelhető. Már az előző testület is rendelkezett olyan információkkal, melyek indokolták a változásokat az alapszabályban és a vezetésben. Annak ellenére, hogy ezekről a pénzügyi bizottságban és a testületi üléseken többször szó esett és médiákban is helyet kaptak, ismételten a szőnyeg alá lettek seperve. Ez a felelőtlen halogatás vezetett azokhoz az egy évvel ezelőtti eseményekhez, melyek már halaszthatatlan intézkedést sürgettek. Ekkor már a céget végsőkig védelmezők többsége (kivéve két rendíthetetlent) is megszavazta az új alapszabályt, teret engedve ezzel a személyi változásoknak is. A komvak-pártiak azonban nem bízták a véletlenre a cég sorsát. Feltételezhetően nagyon fontos és befolyásos vélemények figyelembevételével egy jól megtervezett forgatókönyv és szereposztás után a felügyelőtanácsba választották annak volt tagját, majd azt a képviselőt, aki a végsőkig kiállt az addigi cégvezetés védelmében, sőt meg sem szavazta azt az alapszabályt, amelynek alapján ezt a funkciót a jövőben végezni fogja. Ezt követően pedig éppen ez a képviselő találta fontosnak, hogy az új igazgatótanácsba javasolja annak volt elnökét, akit természetesen a többség meg is választott. A fent leírtakkal mindössze az előző és a jelenlegi testület többségének a volt vezetéshez való kötődését akartuk bemutatni, az igazgatótanácsba beválasztott új tagok azóta úgy tűnik, reálisan értékelik a cég helyzetét és eddigi lépéseik elfogadhatóak. Kérdés viszont, hogy feltárnak-e majd esetleges múltbani visszaéléseket, rámutatnak-e az elhibázott döntések felelőseire ha a vezetésben továbbra is ott ül annak volt elnöke és a felügyelőtanácstól sem várható a múlt kritikája. Nagy érdeklődés kísérte a városi hivatalban végbemenő, a közvélemény által régóta elvárt változásokat. Ezeknek célja a rugalmas, összehangolt, szakszerű és lakosságbarát ügyintézés, valamint a testület munkájának hatékony eőkészítése. Az alapelvárás az lenne, hogy a cserék megtörténte, majd az ezt követő elengedhetetlen türelmi idő letelte után pozitív legyen az eredmény. Mivel a hivatal munkáját illetően a felelősség az érvényben lévő jogszabályok alapján kizárólag a polgármestert terheli, nem szerencsés, ha ebben a buktatókkal teli és érzékeny, emberi sorsokat is érintő folyamatban külső befolyás gyanúját emlegetik. Abban nincs kivetnivaló, ha valaki megmaradva a jóindulatú tanácsadásnál elmondja a maga véleményét, ugyanakkor megengedhetetlenek a döntésekkel kapcsolatos elvárások. Ezeket a mindenkori polgármesternek kötelessége elutasítani, akárcsak azokat a megalapozatlan gyanúsításokat, melyeket vele szemben felhoznak. Ugyanakkor a hivatali vezetők kiválasztásának módja, a pályázatok eredményének figyelembe vétele, esetleg korrigálása nem a testület hatásköre, a végső döntésért kizárólag a polgármester felel. A képviselőknek a megszületett döntésekről lehet véleményük, csak rajtuk múlik, hogy ezt megtartják-e maguknak, vagy politikai haszonszerzés reményében közhírré teszik ezeket. Viszont már a modortalanság határán is túlmegy, ha részinformációkra alapozva diktatúrát és embertelenséget emleget valaki azzal a személlyel kapcsolatban, aki tetszik vagy sem, a legtöbb polgár bizalmát élvezi. A komáromi szokásvariációk záróakkordja az elmúlt évben is a költségvetés körüli hercehurca volt. Kétségtelen, hogy elő lehetett volna készíteni jobban és korábban, nem igazán volt érthető, hogy a részadók jóvoltából megnőtt bevételi összegből miért nem lett nagyobb keret szánva a tőkejellegű kiadásokra. Ezekből lehetne ugyanis fedezni a város tulajdonában lévő épületek, utak állagának javítását, törlesztve ezáltal a jövő generációkkal szemben felhalmozott adósságunkat. A pénzügyi bizottság a fenti filozófia jegyében viszonylag egységesen felvállalta, hogy lefarag olyan folyó kiadásokat, melyeket a hivatal az elmúlt évhez képest növelni szándékozott. Az így keletkezett több mint fél millió eurót javasolta átcsoportosítani a tőkejellegű kiadásokra, hangsúlyozva azt is, hogy ezek a későbbi elosztásnál beruházásként kerüljenek vissza oda, ahová eredetileg szánta őket a hivatal. Nem kétséges, hogy az eredeti elképzelés szerinti elosztást is fel lehetett volna indokoltan és észszerűen használni, akár jogos béremelésekre vagy más hiánypótló folyó kiadásokra, csupán a fontossági sorrendet és a város távlati érdekeit ítélte meg másként a pénzügyi bizottság. Ugyanazon meggondolásból a bizottság jelentős többsége a korábbi évekhez hasonlóan ismét javasolta a Com-Media költségvetési támogatásának csökkentését és egybehangzóan azt, hogy ebbe a filozófiába nem illik bele a például a hűségkártya támogatása és nem illenek bele olyan tételek, amelyek nem városi fenntartású intézményeket támogatnak a városiak rovására. A pénzügyi bizottságon senki sem képviselte a Most-Híd által irányított lappangó testületi többség későbbi módosításait, holott a korábbi évek tapasztalatai alapján ezeket akár borítékolni lehetett. A városi tanács ülésén szintén nem kerültek szóba, ahol még időben és konstruktív módon lehetett volna ezeket megvitatni. Úgy tűnik, maradt a jól bevált módszer: megfelelő háttéregyeztetések (kölcsönös alkuk?) és rutinos szereposztás után a költségvetés vitája során bedobott módosító javaslattal létrehozni egy virtuális pluszbevételt (az elmúlt évben 200 000 euró most 180 000 euró), majd ezt elosztani a közelállók számára és olyan gesztusokra, amilyenekre minden jóhiszemű polgár csak csettinteni tud, sőt még marad belőle másoknak is. Ezt a villámtréfát persze csak akkor lehet ilyen sikeresen minden évben megismételni, ha van hozzá kellő szavazat, többek között az előző polgármester és a pénzügyi bizottság elnöke hozzájárulásával, akitől elvárható lett volna, hogy a szavazáskor is kiáll az általa vezetett bizottság véleménye mellett. A szavazás során újra bebizonyosodott, hogy a cél szentesíti az eszközt, a pártköntöseket rugalmasan váltogató, valamint függetlenként inkább hozzájuk idomuló képviselőkből kialakult többség elfogadta a szerintünk elvtelen és a város számára előnytelen módosításokat, majd az ezekkel kiegészített 2016-os költségvetést. Hangoztatva azt is, hogy mindez legitim módon és a tárgyalási renddel összhangban történt, tehát nincs helye a kifogásoknak. Talán nem alaptalan az a következtetés, hogy ennek a módszernek a gyakran emlegetett és hiányolt „filozófiája” az évek óta kialakult hatalmi befolyások konzerválása, többek között a Com-Media érinthetetlenségének biztosítása révén. Nem mindegy ugyanis, hogy a városban történteket hogyan tálalja vagy szükség esetén hogyan hallgatja el a közpénzből működtetett média…
Egy év múlva a fenti tapasztalatok alapján újra meg lehet próbálni a szemléletváltást, aminek lényege a város jövőjének érdeke és ennek függvényében az egészséges lokálpatriotizmus lenne. Az egyéni, csoport- és pártérdekek nem kerülhetnek a város polgárainak érdekei elé. Most viszont elsősorban az elfogadott, tőkejellegű kiadásokra jóváhagyott összeg észszerű, igazságos és szakmai szempontok szerinti elosztására kell összpontosítani. A mi elképzelésünk az, hogy a polgármester és az általa irányított hivatal (főosztályvezetők, városi intézmények és cégek vezetői) elkészítenek egy listát, ami fontossági sorrendben javasolja ezek merítését. Ennek nyilvánosságra hozása után a bizottságok tehetnének javaslatot kiegészítésre illetve a sorrend módosítására, figyelembe véve a város lakosainak észrevételeit is. Az egyes csoportok, pártok a bizottsági tárgyalásokon, vagy legkésőbb a városi tanács ülésen, jelezhetnék elképzeléseiket annak érdekében, hogy a testületi ülésen már lehetőleg ne szülessenek addig meg sem említett ötletek. Az így kialakult határozati javaslat kerülne a testület elé jóváhagyásra. A felvázolt folyamat átláthatóvá, a polgárok által is követhetővé tenné a döntéshozatalt és elejét venné az utolsó pillanatban született, az eddigi tapasztalatok alapján viszont mégis megszavazható és később megkérdőjelezhető döntéseknek. A fenti elképzelést tartalmazó javaslat sajnos nem kapott támogatást a testület legutóbbi ülésén. Nem meglepő, hogy épp azok ellenezték a leginkább, akik ismételten okot adtak ennek megfogalmazására. A javaslattal kapcsolatban törvénytelenséget és alkotmányellenességet emlegetni szerintünk félrevezető, hiszen csupán egy lebonyolítási formát jelent, ami nem ír felül semmilyen jogszabályt és amit természetesen mindenkinek továbbra is joga van figyelmen kívül hagyni. Majd a választók eldöntik, kinek a szándékait minősítik hasznosnak a város szempontjából. A beruházások fontossági sorrendjének javaslata, majd jóváhagyása csak az első fontos lépés. A hivatali apparátustól, beleértve a kompetens ellenőrző szerveket is, meg kell követelni, hogy a közpénzek elköltése felett jó gazda módjára őrködjenek. A rendelkezésre álló „sohasem eléggé nagy csomag” minden centjét gazdaságosan kell felhasználni ahhoz, hogy a hosszú beruházási lista egyes tételeinek megvalósítását elégedetten kipipálhassuk.
Benyó Zoltán, Knirs Imre és
Rajkó Ferenc
városi képviselők.
DUNATÁJ HETILAP 4/2016
