A komáromi képviselő-testület 20. ülésén ülésen az egyik legfontosabb kérdést, a masszív – hitelből történő – útfelújítás kérdését elnapolta a plénum, mivel azt a pénzügyi bizottság nem tárgyalta meg.
A 20. testületi ülés folytatásán – mivel elsőre nem sikerült az összes napirendi pontot átvenni – sem került sor az útfelújítás kérdésére, viszont afféle bemelegítésként a járdafelújítások ügyét sikerült megtárgyalniuk a képviselőknek és döntést is hoztak az ügyben annak ellenére, hogy egyesek arra figyelmeztették a plénumot, hogy ez a kérdés összefügg az útfelújítások megszavazásával. Ha azokat nem hagyja jóvá a testület, akkor ez a kérdés okafogyottá válik. Az is felvetődött, hogy okosabb lenne csupán a szándékról szavazni és nem a mintegy 7-8 járdaszakasz felújításának végleges elfogadásáról. Mások szerint a benyújtott határozat nem volt teljes, mivel hiányzott belőle a felújítandó járdák területe és a négyzetméterenkénti átlagár. Ennek ellenére a Lehár utca felújítására szánt 150 ezer eurót megszavazták a járdák javítására, annak ellenére, hogy egyesek figyelmeztették a képviselőtársaikat, hogy amennyiben ez a javaslat átmegy, az útfelújítás pedig nem, akkor a Lehár utcát nem tudja majd a város felújítani, pedig arra az utcára minden szükséges terv és engedély rendelkezésre áll. Végleges döntés majd a 2016. június 16-án esedékes soron kívüli testületi ülésen várható. Meglátjuk, mi lesz a végleges döntés.
Az alábbiakban kifejtem én is – magánemberként, politikusként, újságíróként, a Tudd! portál főszerkesztőjeként – a véleményemet a hitelre történő útjavításról.
Annak ellenére, hogy ez a kérdés is – sok más témával egyetemben – kellőképpen megosztó, amit az egyes nyomtatott és elektronikus médiumokban közzétett vélemények – ilyen-olyan indíttatásból – még tovább éleznek, mégsem kerülöm meg a magánvéleményem közlését, holott tudom, hogy ez egyeseknek nem fog tetszeni. A politika már csak ilyen, olykor vállalni kell olyan véleményt is, ami nem feltétlenül népszerű. Az új, divatos kifejezéssel élve: nem eléggé populista.
A döntés – szilárd meggyőződésem szerint – nagyon komoly következményekkel járhat, hiszen óriási, 2,2 millió eurós hitelfelvételről van szó, ami szinte az egészséges eladósodás határig terhelné le a várost és a következő politikai képviseletet. Szinte megkötve a kezüket a további nagyobb lélegzetű városfejlesztés kapcsán. Dacára annak, hogy jelenleg a hitelkamatok alacsonyak. Persze tudni kell azt is, hogy a banki fixáció, azaz a garantált kamatláb csupán időleges, a felvett pénzt pedig – akár kamatmentesen is -, de mindenképp vissza kell fizetni, ráadásul az ilyen-olyan banki illetékekkel együtt. A jövőbeni pénzpiaci mozgások pedig teljességgel kiszámíthatatlanok, így mindenképp viszonylagos rizikót jelent minden nagyobb hitelfelvétel.
A másik – szintén megosztó – kérdés a hitelfelvétel célja. A város ezt a pénzt nagyobb lélegzetű útjavításra szándékozik elkölteni. Egyre többen vélekednek úgy a városban – köztük én is -, hogy útjavítást nem lenne szabad hitelből finanszírozni, mivel az nem segíti elő a város további fejlődését. Sőt azt is mondják, hogy bizonyos mértékig igazságtalan a polgárokkal szemben az, hogy csak bizonyos utcákat újítana fel a város, holott Komáromban szinte minden utcájára – egy-két kivétellel – ráférne a generáljavítás, és ugye világos, hogy még háromszor ennyi pénzből sem lehetne minden utcát felújítani. Úgyhogy a „sima utakon járni Komáromban” vízió e masszív beruházás ellenére is csak álom marad.
Továbbá felmerül az egészségtelen kivételezés lehetősége is, hiszen nehéz minden komáromi polgárnak elmagyarázni a kiválasztás mechanizmusát és meggyőzni őket annak igazságosságáról.
Azt is sokaktól hallani, hogy utakat és járdákat folyamatosan kellene javítani, felújítani, így az állaguk leromlása is folyamatos lenne. A sok egyszerre felújított utca a tíz éves ingyenes karbantartási időszak után egyszerre szakad majd újra az önkormányzat nyakába. Ráadásul kérdéses, hogy ha most ekkora összeget elkölt a város útjavításra, marad-e kellő forrás a többi – nem felújított – út folyamatos állagjavítására az elkövetkező időszakban.
A terv kritikusai szerint a leglényegesebb ellenérv az, hogy kölcsönből kizárólag olyan projekteket lenne szabad finanszírozni, ami a város fenntartható fejlődését szolgálja. Ilyen lehetne például a termálfürdő átfogó fejlesztése, a poliklinika épületének felújítása, vagy egy hévízfurat elkészítése a várudvarban és a parancsnoki-, illetve a kaszárnyaépület fokozatos felújítása, fürdőházzá, illetve kiszolgáló helyiségekké alakítása, élettel való megtöltése.
Králik Róbert
tudd.sk
