HAZA RÉGIÓ Trianoni megemlékezés Komáromban: Vállalni kell magyarságunkat és a gyermekáldást, hogy ne fogyjunk...

Trianoni megemlékezés Komáromban: Vállalni kell magyarságunkat és a gyermekáldást, hogy ne fogyjunk el

244
hirdetés

Felvidék legnagyobb Trianon-emlékművénél, a T(e).Ü(gyed).KÖR Polgári Társulás szervezésében az idén június 4-én tizenötödik alkalommal emlékeztünk a gyalázatos trianoni döntésre. A komáromi református parókia udvarán öt órakor kezdődött, Trianon 105 – Összetartozás 15 című rendezvény szervezői a résztvevőktől azt kérték, hogy hozzanak magukkal magyar zászlót és egy követ, hiszen „a kő marad…”.

Mivel már több helyen vannak megemlékezések, Komáromban kevesebben voltunk, mint kezdetben

Feszty Zsolt, a T(e)Ü(gyed).KÖR elnöke üdvözölte a jelenlevőket, s ahogy az előző években tette, úgy most is ismertette e „fából vaskarika” emlékmű védett, egyházi telken történő elhelyezésének okait. Hangsúlyozta: az egyben vélemény is a trianoni békediktátumról…Az emlékművet ihlető, Gyűrűt készíttetek című Reményik Sándor-verset felkérésére ez alkalommal a lovasberényi Reményik Sándor Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda ötödikes tanulója, Hajdú Zsombor Bánk nagy átéléssel adta elő.

hirdetés
Az emlékművet ihlető, Gyűrűt készíttetek című Reményik Sándor-verset a lovasberényi Hajdú Zsombor Bánk mondta el

A többségében ifjú motoros és szintén fiatal szereplők láttám Feszty Zsolt leszögezte:

„Amíg ilyen ifjaink vannak, remény is van arra, hogy az igazság gyümölcse megteremjen”.

Megjegyezte: bár az első megemlékezéseken sokkal többen voltunk, de az felettébb örvendetes, hogy az utóbbi években egyre több helyen tartanak trianoni megemlékezéseket, s azok résztvevői közül többen jelezték neki azt, hogy most emiatt nem tudnak Komáromba jönni.

„Az új közös magyar történetünk 2010 májusától íródik, amikor az akkori Országgyűlés megszavazta a magyar állampolgárság felvételének lehetőségét a határon túli magyarok számára. Aki ezzel a lehetőséggel nem él, az tovább élteti Trianont…”

– jelentette ki.

Feszty Zsolt: „Amíg ilyen ifjaink vannak, remény is van arra, hogy az igazság gyümölcse megteremjen”

Majd Juhász György, a Selye János Egyetem volt rektora és jelenlegi rektorhelyettese mondott beszédet. Nagy tisztelettel köszöntött mindenkit „a méltóságteljes délutánon, amikor a magyar történelem egyik legsötétebb napjára, a trianoni békediktátum aláírásának 105. évfordulójára emlékezünk”. Hangsúlyozta: „gyásznap ez számunkra, magyarok számára, amelyet a Magyar Országgyűlés a 2010. évi XLV. törvényben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánított – mementóul és egyben tanúságtételként arról, hogy a magyar nemzet nemcsak a múltban, de a jövőben is összetartozik”.

Röviden felidézte, mi vezetett odáig, hogy az antant hatalmak megpecsételték Magyarország sorsát, s a magyar nemzet igazságtalan és gyalázatos ítéletet szenvedett el. A tények ecsetelésén kívül a néhai anyai ágon vett dédnagyapjáról is megemlékezett, aki 1919-ben, Érsekújvárban a magyar Vörös Hadsereg felvidéki hadjáratában harcolt a cseh legionáriusok ellen:

„Szegény családból származó német édesanya és szlovák édesapa gyermekeként nem beszélt magyarul, mégis meggyőződéses baloldaliként küzdött a magyar ügyért. Itt, az említett közeli városban ismerte meg dédnagyanyámat, megtanult magyarul és élte le későbbiekben az életét a magyarok között”.
Juhász György: „A magyar nemzet nemcsak a múltban tartozott össze, de a jövőben is összetartozik”

Majd így folytatta: a Tanácsköztársaság bukása és az azt követő káosz tovább gyengítette Magyarországot.

„Az antanthatalmak – elsősorban Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – az önrendelkezés elvét hirdették, de azt a gyakorlatban csak a szövetségeseikre alkalmazták. Magyarországot nem hívták meg a béketárgyalásokra – csupán a diktátum aláírására. 1920. június 4-én, a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban, gróf Apponyi Albert küldöttségének jelenlétében íratták alá a békeszerződést, magyar részről Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd szignálta azt. A trianoni békediktátum következtében Magyarország elvesztette területének és lakosságának kétharmadát. Milliók kerültek egyik napról a másikra új államalakulatok – Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia – fennhatósága alá. E nemzeti tragédia a huszadik századi magyar történelemre máig kiható traumát jelent” – fejtette ki.

Arra is kitért, hogy az elmúlt évszázadban mi történt velünk, itt a Felvidéken.

„Bár az utódállamok mindent megígértek a nemzeti kisebbségi jogok területén, valljuk be, hogy még ma is vannak lényeges hiányosságok, ezek teljesítéséből még ma is sok várat magára.

Ma itt, ezen a megemlékezésen énekelni fogjuk a magyar Himnuszt, azonban a történészek kutatásai alapján a két világháború közötti időszakban annak éneklése számos esetben jogi eljárásokat vont maga után. A dél-szlovákiai bíróságok levéltári anyagai alapján több mint száz ilyen „himnuszper” dokumentálható ebből a korból. Elmondható azonban, hogy nemcsak a Himnusz, de még a magyar hazafias énekek nyilvános éneklése is tiltott volt.  Ezt szintén tanúsíthatom a családomban történtekkel, mivel apai nagyapámat 1931-ben harminc nap várbörtönre ítélték, mert Kossuth-nótákat énekeltek társaival az érsekújvári vasútállomáson” – hallhattuk a továbbiakban.

Gyülekező a református parókia udvarán
A szónok a magyarság sorsrontó további eseményeit, így az újabb elvesztett háborút, a kassai kormányprogramot, a Beneš-dekrétumokat, a kitelepítéseket, a vagyonelkobzásokat, a lakosságcserét, az iskola-bezárásokat, a megmaradt magyar értelmiségi réteg elgyengítését és a hontalanság éveit is megemlítette:

„Közösségünk ezeket a nehéz esztendőket is átélte, iskolahálózatunkat is újraépítettük és megvédtük, hála sok becsületes és nemzetét szerető és féltő magyar embernek, akik vállalták ezért az ügyért a megpróbáltatásokat, és ha kellett, a börtönt is, mint Duray Miklós, Lénár Károly atya és még sokan mások.

Hála illeti a magyarságuk mellett kitartó magyar szülőket is, akik minden alattomos és néha alig észrevehető szocialista propaganda ellenére magyar iskolába íratták gyermekeiket. Nekik is köszönhetjük, hogy a magyar iskolahálózat túlélte ezeket a nehéz megpróbáltatásokkal teli évtizedeket” – mutatott rá a pozitívumokra is. Majd az 1989-es rendszerváltás utáni reményeinkről beszélt, amikor „azt gondoltuk, hogy a hőn áhított új demokratikus rendszerben rendeződnek a kisebbségi ügyek, minden őshonos nemzeti kisebbség élhet majd a neki kijáró, akár kollektív jogokkal is, ebből azonban hamar ki kellett ábrándulnunk”.

„Az új közös magyar történetünk 2010 májusától íródik…

Azt sem rejtette véka alá, hogy az uniós tagságunk sem váltotta be az ezirányú reményeinket, „mivel látjuk, hogy a nemzeti kisebbségi jogok csak tized rangú problémaként vannak kezelve az unióban”. Az uniós tagságunk egyetlen fontos előnyének tartotta a Schengeni övezetbe való belépésünket.

Ez a lépés tette nagyban lehetővé azt a nemzetépítő gondolatot, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök az Összetartozás Emlékhely avatásán, 2020. augusztus 20-án így fogalmazott meg.

„Ez az emlékmű azt üzeni, hogy egyetlen anyaország létezik, éspedig az, amely képes minden magyart a trianoni határokon innen és túl egyetlen közösségben egyesíteni”, tehát a határokon átívelő nemzetegyesítés folyamatáról beszélünk, amellyel békés úton lelkünkben újra megélhetjük a nemzet egységét Brassótól Komáromig” – foglalta össze a lényeget.

Gyülekeztek a motorosok, motorberregéssel is hallatva hangunkat

Sajnálattal veszi tudomásul, hogy napjainkban „újra forrong Európa, vége a békeidőknek, háború tombol a szomszédban, egy olyan országban, ahol szintén élnek nemzettársaink, a kárpátaljai magyarok. Ők vannak a külhoni magyar közösségek közül a legnehezebb helyzetben. Nincsenek azonban könnyű helyzetben Közép-Európa államai és nemzetei sem, mert úgy mint 105 éve az antant hatalmak, ma az ún. nyugati nagyhatalmak azok, akik Európa jövőjét akarják eldönteni”.

Úgy véli, hogy a közép-európai nemzetek a XXI. század elején, 105 évvel Trianon után, egymásra vannak utalva:

„Nem tudjuk túlélni ezeket a gazdasági és egyéb nehézségekkel teli háború sújtotta éveket, ha nem fogjuk megérteni, meghallgatni és segíteni egymást itt, a Kárpát-medencében, mindeközben azonban meg kell őrizni saját nemzeti identitásunkat, keresztény vallásunkat és a jövőbe vetett hitünket, mert bekerülhetünk egy olyan nagy olvasztótégelybe, amelyből már egy új föderalista Európába ébredünk fel”.
Közreműködött még Korpás Réka népdalénekes és a Mérges Banda

Leszögezte: e nemkívánatos folyamat elkerülése érdekében nekünk is tenni kell: „Elsősorban vállalni kell magyarságunkat, tenni kell magyar nemzeti közösségünk számbeli növekedéséért, vállalni kell a gyermekáldást, mert he nem születnek gyerekek, megszűnnek iskoláink, bezáródnak templomaink és magyarként lassan, de biztosan elfogyunk”.

Ennek tudatában is hitet tett amellett, hogy a felvidéki magyarságnak van jövője:

„Olyan jövője, amelyben megmaradhatunk magyar közösségként, saját kultúránkkal, intézményeinkkel, értékeinkkel, tisztelve a többségi nemzetek kultúráját és identitását, de ragaszkodva a sajátunkéhoz. Ez egy olyan jövő kell, hogy legyen, amelyben fiataljaink nem idegenként tekintenek szülőföldjükre, hanem büszkén vállalják örökségüket – amelyben benne van az a sok megpróbáltatás és szenvedés is, amelyet itt ma említettünk”.
Újabb kövek kerültek az emlékmű tövébe

Mint mondta: feladatunk, hogy megőrizzük ezt az örökséget, és átadjuk azt a következő nemzedékeknek.

„Az, hogy a fájdalmas múltból merítsünk erőt, és a megpróbáltatások ellenére is magyar nemzeti közösségünk jövőjét építsük. Engedjék meg, hogy végezetül Kossuth Lajostól, a haza bölcsétől idézzek: „Legyen hű a nemzet önmagához; még mindent meg lehet menteni. Veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról”. Mi, itt Felvidéken ne mondjunk le önmagunkról és építsük, virágoztassuk fel jövőnket! Éljen a magyar nemzeti összetartozás és benne a felvidéki magyarság!” – zárta magvas beszédét Juhász György.

Elénekeltük a Székely Himnuszt, majd a minden évben kihagyhatatlan nemzeti imánkat

A műsorban közreműködött még Korpás Réka népdalénekes és a Katona István által létrehozott Mérges Banda (tagjai: Katona István Vajk és ifj. Ölveczky Árpád), akik közösen adták elő a 17. században íródott Hazám, hazám, csendes hazám, bárcsak határid láthatnám… kezdetű éneket és a Katonák üdvözlete Bocskai Istvánhoz című, 1604-ben, a győztes Bocskai-szabadságharc után Bocskai fejedelem köszöntésére született művet. Hangfelvételről pedig meghallgathattuk a Gyönge violának letörött az ága… kezdetű Bercsényi-indulót, amit a francia Bercsényi-huszárezred (Bercsényi László, Rákóczi Ferenc testőre alapította, s az akkori tagjai többnyire a Rákóczi-szabadságharc menekültjei voltak) napjainkban is magyarul énekel…

A megemlékezés résztvevői a parajdi tragédia és a Kovászna megyében is pusztító árvíz károsultjai iránti szolidaritásból, mintegy segítségért könyörögve számukra, közösen elénekelték a Székely Himnuszt, majd a minden évben kihagyhatatlan nemzeti imánkat.
„A gumid kopjon, ne a Hazád!”
Az észak-komáromi megemlékezés után most elmaradt az Erzsébet-hídon az utóbbi években megvalósult fáklyás felvonulás. Ahelyett a Monostori hídon át, „A gumid kopjon, ne a Hazád!” jelszavuk jegyében működő, magyarországi Gój Motoros Egyesület és a Gárdamotorosok vezetésével, autós-motoros menet indult a dél-komáromi vasúti híd déli hídfőjéhez, ahol már a történelmi Komárom vármegye lakosai és a különféle egyesületek tagjai gyülekeztek. Gyalogos menet is indult a túlparti Lélekharangtól, amelyhez szintén bárki csatlakozhatott. Az újabb helyszínen Trianoni versek a trianoni határon címmel került sor az irodalmi sétány átadására, amiről majd egy másik cikkemben olvashatnak.
Végül autós-motoros menet indult a dél-komáromi vasúti híd déli hídfőjéhez…
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
hirdetés