Felvidék legnagyobb Trianon-emlékművénél, a T(e).Ü(gyed).KÖR Polgári Társulás szervezésében az idén június 4-én tizenötödik alkalommal emlékeztünk a gyalázatos trianoni döntésre. A komáromi református parókia udvarán öt órakor kezdődött, Trianon 105 – Összetartozás 15 című rendezvény szervezői a résztvevőktől azt kérték, hogy hozzanak magukkal magyar zászlót és egy követ, hiszen „a kő marad…”.
Feszty Zsolt, a T(e)Ü(gyed).KÖR elnöke üdvözölte a jelenlevőket, s ahogy az előző években tette, úgy most is ismertette e „fából vaskarika” emlékmű védett, egyházi telken történő elhelyezésének okait. Hangsúlyozta: az egyben vélemény is a trianoni békediktátumról…Az emlékművet ihlető, Gyűrűt készíttetek című Reményik Sándor-verset felkérésére ez alkalommal a lovasberényi Reményik Sándor Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda ötödikes tanulója, Hajdú Zsombor Bánk nagy átéléssel adta elő.
A többségében ifjú motoros és szintén fiatal szereplők láttám Feszty Zsolt leszögezte:
Megjegyezte: bár az első megemlékezéseken sokkal többen voltunk, de az felettébb örvendetes, hogy az utóbbi években egyre több helyen tartanak trianoni megemlékezéseket, s azok résztvevői közül többen jelezték neki azt, hogy most emiatt nem tudnak Komáromba jönni.
– jelentette ki.
Majd Juhász György, a Selye János Egyetem volt rektora és jelenlegi rektorhelyettese mondott beszédet. Nagy tisztelettel köszöntött mindenkit „a méltóságteljes délutánon, amikor a magyar történelem egyik legsötétebb napjára, a trianoni békediktátum aláírásának 105. évfordulójára emlékezünk”. Hangsúlyozta: „gyásznap ez számunkra, magyarok számára, amelyet a Magyar Országgyűlés a 2010. évi XLV. törvényben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánított – mementóul és egyben tanúságtételként arról, hogy a magyar nemzet nemcsak a múltban, de a jövőben is összetartozik”.
Röviden felidézte, mi vezetett odáig, hogy az antant hatalmak megpecsételték Magyarország sorsát, s a magyar nemzet igazságtalan és gyalázatos ítéletet szenvedett el. A tények ecsetelésén kívül a néhai anyai ágon vett dédnagyapjáról is megemlékezett, aki 1919-ben, Érsekújvárban a magyar Vörös Hadsereg felvidéki hadjáratában harcolt a cseh legionáriusok ellen:
Majd így folytatta: a Tanácsköztársaság bukása és az azt követő káosz tovább gyengítette Magyarországot.
„Az antanthatalmak – elsősorban Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – az önrendelkezés elvét hirdették, de azt a gyakorlatban csak a szövetségeseikre alkalmazták. Magyarországot nem hívták meg a béketárgyalásokra – csupán a diktátum aláírására. 1920. június 4-én, a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban, gróf Apponyi Albert küldöttségének jelenlétében íratták alá a békeszerződést, magyar részről Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd szignálta azt. A trianoni békediktátum következtében Magyarország elvesztette területének és lakosságának kétharmadát. Milliók kerültek egyik napról a másikra új államalakulatok – Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia – fennhatósága alá. E nemzeti tragédia a huszadik századi magyar történelemre máig kiható traumát jelent” – fejtette ki.
Arra is kitért, hogy az elmúlt évszázadban mi történt velünk, itt a Felvidéken.
Ma itt, ezen a megemlékezésen énekelni fogjuk a magyar Himnuszt, azonban a történészek kutatásai alapján a két világháború közötti időszakban annak éneklése számos esetben jogi eljárásokat vont maga után. A dél-szlovákiai bíróságok levéltári anyagai alapján több mint száz ilyen „himnuszper” dokumentálható ebből a korból. Elmondható azonban, hogy nemcsak a Himnusz, de még a magyar hazafias énekek nyilvános éneklése is tiltott volt. Ezt szintén tanúsíthatom a családomban történtekkel, mivel apai nagyapámat 1931-ben harminc nap várbörtönre ítélték, mert Kossuth-nótákat énekeltek társaival az érsekújvári vasútállomáson” – hallhattuk a továbbiakban.
Hála illeti a magyarságuk mellett kitartó magyar szülőket is, akik minden alattomos és néha alig észrevehető szocialista propaganda ellenére magyar iskolába íratták gyermekeiket. Nekik is köszönhetjük, hogy a magyar iskolahálózat túlélte ezeket a nehéz megpróbáltatásokkal teli évtizedeket” – mutatott rá a pozitívumokra is. Majd az 1989-es rendszerváltás utáni reményeinkről beszélt, amikor „azt gondoltuk, hogy a hőn áhított új demokratikus rendszerben rendeződnek a kisebbségi ügyek, minden őshonos nemzeti kisebbség élhet majd a neki kijáró, akár kollektív jogokkal is, ebből azonban hamar ki kellett ábrándulnunk”.
Azt sem rejtette véka alá, hogy az uniós tagságunk sem váltotta be az ezirányú reményeinket, „mivel látjuk, hogy a nemzeti kisebbségi jogok csak tized rangú problémaként vannak kezelve az unióban”. Az uniós tagságunk egyetlen fontos előnyének tartotta a Schengeni övezetbe való belépésünket.
Ez a lépés tette nagyban lehetővé azt a nemzetépítő gondolatot, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök az Összetartozás Emlékhely avatásán, 2020. augusztus 20-án így fogalmazott meg.
„Ez az emlékmű azt üzeni, hogy egyetlen anyaország létezik, éspedig az, amely képes minden magyart a trianoni határokon innen és túl egyetlen közösségben egyesíteni”, tehát a határokon átívelő nemzetegyesítés folyamatáról beszélünk, amellyel békés úton lelkünkben újra megélhetjük a nemzet egységét Brassótól Komáromig” – foglalta össze a lényeget.
Sajnálattal veszi tudomásul, hogy napjainkban „újra forrong Európa, vége a békeidőknek, háború tombol a szomszédban, egy olyan országban, ahol szintén élnek nemzettársaink, a kárpátaljai magyarok. Ők vannak a külhoni magyar közösségek közül a legnehezebb helyzetben. Nincsenek azonban könnyű helyzetben Közép-Európa államai és nemzetei sem, mert úgy mint 105 éve az antant hatalmak, ma az ún. nyugati nagyhatalmak azok, akik Európa jövőjét akarják eldönteni”.
Úgy véli, hogy a közép-európai nemzetek a XXI. század elején, 105 évvel Trianon után, egymásra vannak utalva:
Leszögezte: e nemkívánatos folyamat elkerülése érdekében nekünk is tenni kell: „Elsősorban vállalni kell magyarságunkat, tenni kell magyar nemzeti közösségünk számbeli növekedéséért, vállalni kell a gyermekáldást, mert he nem születnek gyerekek, megszűnnek iskoláink, bezáródnak templomaink és magyarként lassan, de biztosan elfogyunk”.
Ennek tudatában is hitet tett amellett, hogy a felvidéki magyarságnak van jövője:
Mint mondta: feladatunk, hogy megőrizzük ezt az örökséget, és átadjuk azt a következő nemzedékeknek.
„Az, hogy a fájdalmas múltból merítsünk erőt, és a megpróbáltatások ellenére is magyar nemzeti közösségünk jövőjét építsük. Engedjék meg, hogy végezetül Kossuth Lajostól, a haza bölcsétől idézzek: „Legyen hű a nemzet önmagához; még mindent meg lehet menteni. Veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról”. Mi, itt Felvidéken ne mondjunk le önmagunkról és építsük, virágoztassuk fel jövőnket! Éljen a magyar nemzeti összetartozás és benne a felvidéki magyarság!” – zárta magvas beszédét Juhász György.
A műsorban közreműködött még Korpás Réka népdalénekes és a Katona István által létrehozott Mérges Banda (tagjai: Katona István Vajk és ifj. Ölveczky Árpád), akik közösen adták elő a 17. században íródott Hazám, hazám, csendes hazám, bárcsak határid láthatnám… kezdetű éneket és a Katonák üdvözlete Bocskai Istvánhoz című, 1604-ben, a győztes Bocskai-szabadságharc után Bocskai fejedelem köszöntésére született művet. Hangfelvételről pedig meghallgathattuk a Gyönge violának letörött az ága… kezdetű Bercsényi-indulót, amit a francia Bercsényi-huszárezred (Bercsényi László, Rákóczi Ferenc testőre alapította, s az akkori tagjai többnyire a Rákóczi-szabadságharc menekültjei voltak) napjainkban is magyarul énekel…
