Zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a komáromi Zichy-palota Alapy Gyula-terme a Duna Menti Múzeum Baráti Körének első idei nyilvános rendezvényén. Balahó Zoltán, a Magyar Nemzeti Múzeum Észak-Komáromból származó főmuzeológus-történésze, e kör tagja az Összetartozás Városa történetének egyik sorsfordító eseménysorát: csehszlovák csapatok általi megszállását, gyalázatos kettészakítását és az északi rész Csehszlovákiához csatolását mutatta be a Mítosz és valóság… című, február negyedikei előadása során.
„Százhat év után is érzékenyen érintenek minket, komáromiakat az 1919. január 10-én és azt követően történtek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a rendezvényeinken korábban még sosem voltak ilyen sokan, mint ahányan most vannak…“ – hangzott el Novák Tamás, a Duna Menti Múzeum Baráti Köre elnöke és Vanya Péter múzeumi történész üdvözlő beszédében.
Azt is örömmel nyugtázták, hogy a jeles szakember, Balahó Zoltán, aki a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központjának szakavatott munkatársa, harmadik éve tartozik a tagjaik közé, és szívesen elfogadta az előadás megtartására szóló meghívásukat. Megtudtuk: az 51 éves előadó 1998-ban végzett a Miskolci Egyetem történelem-muzeológia szakán. Kutatási területe elsősorban Magyarország politika-története a 20. században, s az igazságot felfedve, behatóan foglalkozik az I. világháborús magyar részvételével és következményeivel.
Ahogy hallhattuk: a döntéshozók a Komárom kettéválasztásához is vezető, bő egy évszázaddal ezelőtti, sorsfordító eseménysorral kapcsolatos lépéseiket annak a fő célnak rendelték alá, hogy a nyugat-kelet irányban elnyújtott Csehszlovákia egymástól távol eső pontjai között biztonságos és gazdaságos összeköttetést teremtsenek. Ténykedésük során prioritásuknak tartották a szlovákiai országrész déli határainak kijelölését, a nyersanyagokban gazdag bányavidék, Észak-Morvaország hovatartozásának megállapítását és Kárpátalja sorsát. Át akarták vinni azt az elhatározásukat, hogy a Duna határfolyóként képezze az új államhatárt Magyarország és Csehszlovákia között, e folyam hajózhatósága pedig nemzetközivé váljon.
Az 1919. január 10-i csehszlovák megszállástól március 21-ig tartott a folyamat sokkhatással párosult, első szakasza. Majd az év nyaráig a mélypontnak számító ostromállapot ideje következett, amikor a hatalom új urai a hagyomány márciusi 15-i megemlékezést is betiltották. Egy korabeli röplapon ez olvasható: „A zsupán betiltotta március 15-nek nyilvános megünneplését. A nemzeti gyász jeléül hordjon tehát március 15-én mindenki fekete karszalagot!“ Ez a korszak a lakosság gazdasági és szellemi kivéreztetésével járt együtt.
Az 1919 nyarától 1920. június 4-ig, vagyis az új államhatárokat kijelölt trianoni békediktátum aláírásáig tartott harmadik szakasz során pedig Csehszlovákia tekintélyének kiépítése folyt minden területen. Elértéktelenődött a készpénz, statáriummal korlátozták az emberi jogokat, szünetelt a vonat-, távíró- és postaforgalom, cenzúrázták a sajtótermékeket, a lapszerkesztőkktől pedig a csehszlovák uralomnak tett hűségesküt vártak. Arra is ügyeltek, hogy a magyarországi újságok ne jussanak be Csehszlovákiába, a közterületeken pedig szlovák nyelvű feliratok jelentek meg. A Komáromi Lapokban a helyi polgárokhoz intézett felhívás szerint: „a bal parti városrész sorsa eldöntetett“.
Sor került a köztisztviselők cseréjére, az új hatalom által megfelelőnek tartott hivatalnokoknak el kellett végezniük a szlovák nyelvtanfolyamot, sok pedagógust pedig elbocsátottak állásából. „Akkoriban Komáromból könnyebb lett volna eljutni Kínába, mint Budapestre. Csehszlovák útlevelet nem mindenki kaphatott, ez bizalmi kérdés volt…“ – hangzott el, ahogy az is, hogy ez az átkos rezsim még 1921-ben is érvényben volt.
Azokra, akik a felettébb nagy szigor idején ellen mertek szegülni, könyörtelenül lesújtottak. Ennek szégyenletes példája volt az 1919-es évi véres vasárnap (május elsejei komáromi áttörés) eseményeiben részt vevők lemészárlása. Az előadó szerint a történészek 200 és 300 közti áldozatot tartanak számon, akik közül 102-en a komáromi katolikus temetőben levő tömegsírban nyugosszák örök álmukat. Hősiességükről az itteni Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás és a túlparti Endresz Csoport által 2011-ben felújított síremlék is tanúskodik, ahol minden május elsején az észak- és dél-komáromiak együtt szokták felidézni a vérlázító történéseket, majd a kultúrműsorral egybekötött rendezvény folytatása a dél-komáromi vasúti hídfőnél valósul meg.
A közelgő 106. évforduló kapcsán se feledjük azt, hogy amikor 1920. június 4-én aláírták a határokat rögzítő trianoni békeszerződést, az Komáromban már csak a jogi megerősítése volt az 1919-ben kialakult helyzetnek, városunk országhatár általi kettészakításának!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
