Augusztus utolsó napjain megtelt élettel és jó hangulattal a gútai tájház, kézművesek és a régi korok mesterségei iránt érdeklődők is megtalálhatták a nekik kedves elfoglaltságot. A Magyar Asszonyok Ligája 2024. augusztus 29-én és 30-án Gúta három nemzedékét (ami akár négy is lehetne) várta kézműves táborába, ahol szebbnél szebb alkotások készültek.
A tábort Markovics Tímea, a MAL elnökségi tagja nyitotta meg, ismertette a programot és megköszönte a szervezők segítségét, a város támogatását.
A tábor foglalkozásainak összeállításakor a szervezők a lehető legszínesebb programot igyekeztek felsorakoztatni. Így kerül terítékre a sütés-főzés, a kézműveskedés és előadások. Olyan ételek és sütemények is készülnek, amelyek nagyanyáink idejében népszerűek és mindennaposak voltak, így idén paprikás krumpli is készült, valamint laska, preckedli, és cipót is sütöttek. Az előadások sorát Riflik Zsolt kezdte, aki Barátaink, a madarak címmel a szárnyasokról beszélt. Horváth Éva a gyékény feldolgozásáról mondott érdekességeket. Évek óta vendége a tábornak a budaörsi Simon László, keramikus, akivel agyagoztak a gyermekek, aki akart batikolhatott, nemezelhetett, volt papírfonás, gyertya és kulcstartó készítés, csuhéból és gyékényből fonhattak, gipszből és termésekből készültek szépségek. Mécsestartók készültek makramé technikával, alátétek hímzéssel, volt origamizás, gyógynövényekből fürdőbomba, rozmaringos só készült, és volt csempefestés is.
A Czafrangó Művészeti Iskola tanárai és diákjai is ellátogattak a táborba, akikkel agyagozni és festeni lehetett, az érdeklődőknek hangszerbemutatót is tartottak. A tábor második napjának végén a II. Rákóczi Ferenc Alapiskolában működő Mazsola bábcsoport tagjai bemutatták a János vitéz című darabot.
Hogy szükség van ilyen rendezvényekre, azt a résztvevők száma bizonyítja, hiszen a két nap során több mint százan fordultak meg a tájházban. A Magyar Asszonyok Ligája minden évben finomságokkal, kedvességgel várja a város legkisebbjeit, szüleiket, nagyszüleiket és dédszüleiket, vagyis négy nemzedék tagjait, mert bizony, szerencsére, olyan is van még – tudtuk meg Markovics Tímeától. Ahogy a gyékényfonást oktató Horváth Éva mondta: az élő adatközlők igazi kincsek, meg kell őket becsülni. Ezért is fontosak az ilyen rendezvények, alkotás közben az idősebb generáció még mesél, elmeséli, hogy volt valamikor – és ez sokkal több, mint amit kaphatnak a gyermekek a mai mesékből, ez volt az élet 50-60-70 évvel ezelőtt.
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
