Meglepően sok művészi tehetséggel és leleménnyel megáldott embertársunk munkálkodik otthonában napjainkban is. Szenvedélyükről, istenadta tehetségükről a közvetlen családtagokon kívül úgymond a nagyközönség többnyire csak akkor szerez tudomást, amikor elhatározzák, hogy egy-egy kiállításon az általuk legsikerültebbnek ítélt munkájukkal, alkotásukkal a nyilvánosság elé lépnek. Valószínűleg így lehetett mindezzel azoknak a tésztából készült alkotásoknak a készítője is, amelyeket a múlt hét végén az I. Dunamocsi Burcsákfeszt alkalmából a helyi alapiskolában megrendezett kiállításon – sok egyéb szép fénykép, festmény, kézimunka és kézműves termék között – láthatott a közönség.
Szemlélődés közben az első emeleti tágas folyosó végében az Országház pompázott teljes zászlódíszben. A három asztalnyi hosszúságú neogótikus stílusú épület mását jobbról és balról a Lánchíd, illetve a Halászbástya fogták közre, míg az előteret a Szent Korona nem kevésbé pontos hasonmása díszítette. Ámulatunkat csak fokozta, amikor közelebb érve megláttuk, hogy mindez a csoda tésztából készült. Nem kis szerencsénkre készítőjüket is a helyszínen találtuk, s így a szűkszavú felirat szövegén kívül többet is megtudhattunk alkotójukról és elkészültük körülményeiről.
– Tulajdonképen karácsonytájt született meg bennem az ötlet – mondja Török Erzsébet –, hogy téli szabadságom idején elkészítsek valamit
tésztából. Előbb ajándéknak való kis angyalkákat kreáltam, majd a kezdeti sikeren felbuzdulva bonyolultabb mérnöki, építészeti alkotások másának elkészítésével is megpróbálkoztam. „Építőanyag” gyanánt használtam gyermelyi és olasz tésztaféleséget egyaránt, de volt, hogy magam gyúrtam. Az épületek másaiban természetesen keksz és ostya is megtalálható. Beszélgetésünk közben többek között megtudtam azt is, hogy Török Erzsébet karvai lakos ugyan, de Dunamocsról származik. Mindaz a csodálatos alkotás, ami a keze alól eddig kikerült, tulajdonképpen karácsony és július között készült. Első bemutatkozása Karván volt, s utána szerette volna Dunamocson is kiállítani munkáit, csak közben meghívást kapott Izsára, ahol nemrégiben avatták fel a falumúzeumot. Így a dunamocsi kiállítás harmadjára maradt. Elmondható, hogy munkái elnyerték a látogatók tetszését.
– Meghívást kaptam Kocsra, Búcsra és Rimaszombatba, s amint lehetségessé válik az áthajózás Karváról Lábatlanba, az ottaniak meghívásának is eleget teszek – mondta, majd így folytatta: – Szabad időm sajnos kevés van, mert a Nokiában dolgozom targoncásként három műszakban. De nem panaszkodhatok, mert a főnökömtől két nap pihenőt kaptam, hogy május első napjára elkészülhessen az Országháza mása. Július óta nem készítettem semmit, ám ez korántsem jelenti azt, hogy felhagytam volna ezzel a kedvtelésemmel. Csak azt a szűkös időt kell majd jobban beosztani. A háztartás teendői mellett a nyár a befőzés ideje, nagy kertünk van, nyaralni is voltunk. S akkor még a másik szenvedélyemről, a horgászatról nem is szóltam. Sajnos az idén csak háromszor jutottam ki a Dunára. De mindezek ellenére szeptembertől újra kezdem. Ez alkalommal még nagyobb fába vágtam a fejszémet…
– Ha nem titok, megtudhatnánk,hogy jövőre mivel lep meg bennünket?
– Régi rejtett vágyam, hogy elkészítsem a hét világcsoda egyikét, a Tadzs Mahal mását, természetesen az előterében lévő parkkal együtt.
Az Országházát, a Lánchidat és a Halászbástyát látva bizonyára ez az alkotása is nagyszerűen sikerül. Egyébként, ami az előbbieket illeti, láttukon bizonyára Steindl Imre, Adam Clark és Schulek Frigyes is megemelné a kalapját.
NÉMETH ISTVÁN
(a szerző felvételei)
DUNATÁJ HETILAP
