Magyar-magyar testvériskolai találkozóra került sor április 28 – május 1. között Komáromban, a Selye János Gimnázium szervezésében. Az eseményen a házigazda intézményen kívül a budapesti Szent István Gimnázium és a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium pedagógusai vettek részt. Mindhárom intézmény az adott régió kiemelkedő, diáklétszámát és elért eredményeit tekintve is jelentős oktatási intézményének számít, amelyekben nagy hangsúlyt helyeznek a tehetséggondozásra.
„Lázár Tiborral, a budapesti Szent István Gimnázium jelenlegi igazgatójával 2002-ben ismerkedtem meg. Az akkor 100 éves intézmény egykori igazgató-helyettese, Libárdi Péter a gimnáziumunk küldöttségét meghívta a jubileumi ünnepségükre, amelyen Tiboron kívül Laczkó Györggyel, a szintén ott vendégeskedő, székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium igazgatójával is összebarátkoztam. Elhatároztuk, hogy majd testvériskolai kapcsolatokkal fogjuk erősíteni a magyar összetartozás érzését. 2004 októberében Budapesten írtuk alá a komáromi-budapesti, majd 2005 júniusában, a székelyudvarhelyi iskola kicsengetési ünnepségén a háromoldalú testvériskolai szerződést. Már akkor megfogalmazódott, hogy a három tanári kar együttműködésétől is fontosabb a testvérosztályi kapcsolatok létesítése. Bár a járványidőszak gátolta egymás látogatását, de korábban rendszeresen viziteltünk az egyes intézményekben. Például a budapesti gimisekkel közös síkiránduláson vettünk részt, s az iskolai rendezvények kapcsán, többször oda-vissza megtettük a Komárom és Székelyudvarhely közti távolságot“ – idézte a múltat Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium (SJG) igazgatója.
Az elmondottakhoz hozzátette: 2013-ban Erdélyben kezdték a fokozottabb „testvérkedést“, s az ottani ötnapos látogatásukat a székely barátaik 2015-ben viszonozták. Majd 2016-ban a budapesti, 2018-ban pedig az újabb székelyföldi meghívásnak tettek eleget. Sajnos, a tervezett 2020-as évi komáromi találkozójukat a pandémia miatt csak most valósíthatták meg. Hangsúlyozta: „Büszkék vagyunk arra, hogy mindkét testvériskolánk az adott régióban leg-nek számít, például a budapesti az országos kompetenciamérés során már elérte a Magyarország legjobb iskolája titulust, miközben most is az ország legjobb 10 iskolája közé tartozik“.
Lázár Tibor a hallottakat a következőkkel egészítette ki: „Az idén 120 éves, főleg a reál tantárgyak oktatására és a tehetséggondozásra fókuszáló Szent István Gimnázium közel 700 diákkal, négy- és hatosztályos tagozattal működik. Talán nem hangzik nagyképűen azt állítani, hogy mindig is Magyarország egyik legjobb iskolája volt, ahová minden évben sok magas IQ-val rendelkező fiatal érkezik. Az érzelmi intelligenciájukat azonban fejleszteni kell, amihez nagyszerű eszköz a testvérosztályi kapcsolatok létrehozása. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a fővárosi gyerekek a magyarlakta térségek minden szegletét, így Erdélyt és a Felvidéket, illetve az ottani kulturális értékeket is megismerjék, s a külhoni magyarsághoz baráti kapcsolatok fűzzenek minket. Fontos, hogy megtudják: e tájakon is élnek magyarok, akik példa értékű erkölcsi-etikai értékekkel rendelkeznek, s a szülőföldjükön meg szeretnének maradni magyarnak“. Arról is szólt, hogy miután az érintett intézmények pedagógusok megismerkedtek egymással, a diákjaikon keresztül is többféle kapcsolódási pontot kerestek. Ez a három gimnázium nem csak abban hasonlít egymásra, hogy valamennyi magyar tannyelvű, hanem abban is, hogy a tehetséggondozás fontos szigetei, s a diákjaik rendszerint élvonalban végeznek a tanulmányi, művészeti és sportversenyeken. Egyebek mellett a tehetséggondozás terén szerzett tapasztalataikat is átadják egymásnak, s örülnek egymás sikereinek.
Laczkó György arról tájékoztatott, hogy az ezer (!) diákkal működő, székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium Székelyföld egyik legrégebbi iskolája, amely alapításának 430 évfordulóját jövőre ünnepeplik. „Mi is nagyszerű ötletnek tartottuk Nagy-Magyarország 3 legjelentősebb részének testvériskolai szinten való egyesítését. A lényeg az, hogy ez nem csak „papíron” történt meg, hanem élő kapcsolatról van szó, ami közös kirándulások, kulturális és sportrendezvények formájában, valamint a tanáraink egyes tanítási órákra történő kölcsönzésével valósul meg. Ekképp a három érintett ország egymástól eltérő oktatási rendszerét, pedagógiai módszereit is megismerjük, összevetjük, s közben egymástól sokat tanulhatunk. Mivel saját kollégiummal is rendelkezünk, ezért nem jelent gondot a vendégek elszállásolása, annak hiányában Budapesten és Komáromban szállókban helyeznek el minket, tanárokat. A diákokat pedig a helyi családok szokták elszállásolni, ekképp még mélyebbre szőve a barátságokat” – fejtette ki a székely direktor.
Majd a házigazda a hétvégi programot ecsetelte: ”Az erdélyi kollégák csütörtökön este érkeztek Komáromba, nálunk töltve az ortodox húsvéthoz fűződő vakációjuk egy részét. Pénteken a budapesti barátaink is csatlakoztak hozzánk, s együtt ruccantunk ki Ógyallára, a Konkoly-Thege Miklós által alapított csillagvizsgálóba, ahol közösen egy tartalmas előadást is meghallgattunk. Délután már az iskolaudvaron közösen főzőcskéztünk a szabad ég alatt, majd gondűző, sörözgetős csevej során fogyasztottuk el az ízletes szarvaspörköltet, sertéssültet, pogácsákat, és fociztunk-röpiztünk is. Szombatra tartalmas buszkirándulást iktattunk be, amely során Zoboralját, a hazai szórványmagyarság szülőföldjét mutattuk be. Eleget tettünk az alsóbodoki Esterházy János Emlékparkba szóló meghívásnak is, mert míg az erdélyi magyarság jeles szellemi vezére Márton Áron püspök úr volt, az itteni magyarság gróf Esterházy János mártír politikusra lehet büszke. Az ő munkásságát mindenképpen be akartuk mutatni a vendégeinknek. Este pedig nagy táncos-zenés búcsúbuliban vigadtunk, a komáromi erődrendszerhez tartozó Lőporosban”.
Végül mindnyájan hangsúlyozták a három igazgató közti jóbarátság jelentőségét, ami a testvériskolai és – osztályi kapcsolatok szilárd alapját képezi: „A bevált jó gyakorlatok és rossz példák megbeszélésén, átvételén kívül példa értékű a mi baráti kapcsolatunk is, s minden találkozón emberileg-szakmailag egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Mindig valamivel meglepjük egymást, korábban kopjafákat is ajándékoztunk az intézményeknek. Idén pedig egyebek mellett, az iskoláink keresztnevére utalva, „A 3 Testvér megpihen: János, István, Áron – 2022.” feliratú pad került mindhárom intézménybe”.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
