Somorján az elmúlt hét legfontosabb témája kétségkívül a Kaufland kétnyelvűsége volt. Számos közismert és elismert somorjai polgár, szlovákok és magyarok, civilek és képviselők nyílt levelet intézett a multihoz annak érdekében, hogy a szlovák mellett magyar nyelven is kommunikáljon.A reakciók ellentmondásosak voltak: a támogató hangokon kívül megjelentek olyan vélemények is, amelyek tagadták a kétnyelvűség értelmét. Utóbbi szellemben nyilvánult meg végül a Kaufland is.
Milyen érvek szólnak valójában a kétnyelvűség mellett? A magam részéről hiszek abban, hogy szlovákok és magyarok között is többségben vannak azok, akik igénylik az értelmes párbeszédet, mert tudják, hogy egymás megértésének kulcsa a kommunikációban rejlik. Szeretnék hinni abban is, hogy a magyar nyelvhasználat elutasítása mögött inkább az alul tájékozottság, mintsem a nacionalista türelmetlenség rejlik.
Ahhoz, hogy a probléma lényegét megértsük, érdemes meglátni a mélyebb összefüggéseket. Minden ellenkező vélemény ellenére ugyanis nem Szlovákia az egyetlen ország, ahol felmerül a számbelileg kisebbségben lévő nemzetiség nyelvhasználatának ügye. A különbség a többség hozzáállásában mutatható ki. Azokban az országokban (pl. Finnország, Szlovénia, Olaszország), ahol nem a bizalmatlanság, hanem a kölcsönös tisztelet és elismerés jelenti a nemzetiségek kapcsolatának alapját, minden gond nélkül alkalmazzák a többnyelvű feliratokat. Ezekben a társadalmakban a többnyelvűség értékként jelenik meg.
Térségünkben viszont az a torz felfogás alakult ki, hogy az ország kizárólag a többségi etnikum tulajdona, és egyedül ők vannak benne otthon (hiszen az ország neve is magában foglalja a többségi nemzet nevét). Ebben a szemléletben a kisebbségek csak megtűrt vendégek, még akkor is, ha egyébként évszázadok óta élnek azon a területen (ilyenek a szlovákiai magyarok). A kisebbségek akkor járnak a legjobban, ha a saját nyelvük helyett a nyilvánosság előtt kizárólag a többség nyelvét használják, hiszen még megszólítani is illetlenség egy szlovákot magyarul.
A probléma ezzel a nézettel az, hogy semmi jóra nem vezet. A Kaufland azzal a hozzáállással, hogy elutasítja a teljes kétnyelvűséget és a feliratai 95%-t továbbra is csak szlovákul hajlandó feltüntetni, megalázza a magyar anyanyelvű somorjaiakat és azt érezteti, hogy nem törődik a helyiek jelentős részének kultúrájával. Véleményem szerint ezzel egyetlen jó érzésű polgár sem érthet egyet. Képzeljük csak el mi történne, ha a Kaufland úgy döntene, hogy többé nem hajlandó szlovákul kommunikálni. A szlovákok bizonyára felháborodnának és teljes joggal kezdenék el követelni az anyanyelvhasználathoz való jogaik érvényesítését. Ugyanilyen megalázó most a magyarok többsége számára, amiért a Kaufland elutasítja a kétnyelvűséget.
De mindez nem csak a magyaroknak kell, hogy fontos legyen. Európai példák bizonyítják, hogy azok a társadalmak a legsikeresebbek, amelyek képesek egyenrangúként kezelni a különféle identitásokat. Olyan társadalmak, amelyeket nem a közös ellenségkép tart össze, hanem egymás tisztelete és szeretete. Lehet persze olyan jövőt építeni, ahol a legnagyobb probléma a magyar nyelv elnyomása, de azt gondolom, hogy nem kifizetődő.
A Kauflandot megszólító somorjaiak épp a kölcsönös tisztelet fontosságát ismerték fel. A magyar nyelvű feliratokra tehát nem azért van szükség, mert a magyarok nem akarnak megtanulni szlovákul (minden szociológiai felmérés bizonyítja, hogy az idősebb generáció néhány tagját leszámítva mindenki tud szlovákul) vagy mert a magyarok így akarják szétverni Szlovákiát (annak ellenére, hogy Komáromban kétnyelvű Tesco működik, a magyar tankok továbbra sem foglalták el a várost).
Magyarként számomra személy szerint is sokat jelent, hogy több somorjai szlovák is kiállt a kétnyelvűség mellett. Mindez arra kell ösztönözzön, hogy további tárgyalásokat kezdeményezzünk a Kauflanddal (és természetesen a későbbiekben ugyanezt szorgalmazzuk a Billa, Tesco és Lidl esetében is) annak érdekében, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül egyformán tiszteljék Somorja polgárait.
Kovács Balázs, Samorincan.sk, Felvidék.ma
