Vajon önök gyerekként mit tettek volna akkor, ha az ártatlan apjukat bő két évtizedes börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték volna a hatalmasok(k), s az anyjukkal és testvéreikkel együtt egy szovjet mintára létrehozott munkatáborba száműzettek volna? Nos, a marosvásárhelyi Visky Andrásnak kisfiúként ilyen sors jutott osztályrészül, s már akkor megfogadta, hogy egyszer megírja a lágerben történteket. A budapesti Jelenkor Kiadónál 2022-ben Kitelepítés címmel adták ki az egykor beígért könyvét, amelyért megkapta a legjobb első prózakötetért járó Margó-díjat, s heteken belül Németországban is megjelenik. A jeles szerző május 7-én a Kikötő – Polgári Szalon beszélgetéssorozat vendége volt, a Selye János Gimnázium aulájában Bödők Gergely történész faggatta őt.
A bel- és külföldön is sikerkönyvnek tartott mű keretét bibliai történetek adják, hiszen a román kommunisták ideológiai tisztogatása után, 1958-ban a magyar református lelkész férjétől elszakított, fiatal osztrák nőnek a román gulágon hét gyermekén kívül csak egyetlen további kincse maradt: a családi Biblia, melyből naponta felolvasott utódainak. A gyerekek a különféle nemzetiségű foglyok furcsa történeteit is szívesen hallgatták. Miután a családfő 1964-ben szabadult, mindnyájan hazatérhettek a kényszerlakhelyükről, ám a román titkosszolgálat továbbra is szemmel tartotta és zaklatta őket.
Bár András akkor még csak hétéves volt, családja meghurcoltatása később meghatározó témájává vált alkotói munkásságának. Majd Nagyváradon érettségizett, s Temesváron tanult tovább. Származása miatt az akkori rendszerben magyar – francia szakra nem mehetett, ezért 1982-ben tervezőmérnöki diplomát szerzett. A rendszerváltás után, 1989-ben Kolozsvárra költözött és pályát változtatott. A Korunk folyóirat szerkesztője lett, 1990-ben pedig dramaturgként kezdett olgozni a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Majd 1999-től 2009-ig a Koinónia Könyvkiadó igazgatója és főszerkesztője is volt.
Közben 2002-ben Budapesten szerzett DLA címet, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Egyetemi tanári pályáját a Babeș – Bolyai Tudományegyetem Színházi Tanszékén kezdte, ahol jelenleg docensként dolgozik. A 2009 óta József Attila -, tavaly óta pedig Kossuth – díjas erdélyi magyar irodalmár a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja és művészeti aligazgatója is. Dramaturgként a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál több mint 40 előadás létrejöttében vett részt, drámáit pedig magyar, román és amerikai színpadokon is bemutatták. Librettókat, rádiójátékokat, felnőtteknek és gyermekeknek szánt verseket, tanulományokat, monológokat, verses – mesés kalendáriumot is írt, A 2009-2010-es tanévben a michigani Calvin College vendégtanára volt.
A Kitelepítés című regényéért 2023-ban az említett Margó-díjon kívül Artisjus Irodalmi Díjban is részesült. „Visky András könyve megrendítő és felemelő történet egy családról, amely kiszolgáltatottságában, megalázottságában is a szeretetből és bizalomból merít megtartó erőt újra meg újra“ – olvasható a fülszövegben. A kötet borítóján látható fényképek a Visky család albumából származnak, a szerző szülei emlékének és testvéreinek ajánlotta művét.
A komáromi író-olvasó találkozó során megtudtuk, hogy a 822 szakaszból álló, bibliai formájú, nagybetűket és mondat végi pontokat mellőző Kitelepítés két évtizedig készült, mert a szerzője addig módosítgatta a leírtakat, s kereste a legmegfelelőbb formát, amíg „nem szólalt meg kellőképpen a könyv, abban sokáig idegen hangzások voltak“. A saját emlékeit a családi legendáriumban megmaradt ismeretekkel egészítette ki, s úgy érzi, hogy e kötettel elégtételt vett a történtekért.
„A bosszúnak csak egyetlen formája megengedett: racionalizálni kell, elmondani, leírni a valós történetet. Ez a mi történetünk, amit be kellett építeni a saját identitásunkba, egyébként megfojtott volna minket. Odahaza sose „komcsiztunk“, gyűlölködtünk, s az önsajnálat is tilos volt nálunk. A mélyen hívő apánkat legpontosabban így jellemezném: minden helyzetben EMBER volt. Sosem törte a fejét a bosszún, ahelyett bűnbánati zsoltárokat olvasott fel nekünk. Azután is, hogy a börtönből kiengedték őt, gyakran volt nálunk házkutatás, ami a megaláztatás és félelemkeltés rítusa…“ – fejtette ki a sokoldalú, bölcs vendég.
Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a társadalomban rengeteg gyűlölet halmozódott fel, s úgy véli, hogy sokkal több szeretetnek kéne helyet adni. „Manapság az erő kultuszában élünk, s nem hisszük, hogy a békesség útját lehetne járni. Hiszem és vallom, hogy a lélek szabadságát senki sem veheti el tőlünk. Ahhoz, hogy ne legyünk fogságban, fel kell ismerni a saját fogságunk mikéntjét, ami lehet akár egy rossz párkapcsolat, léleknyomorító munkahely… is“ – fogalmazott.
Mivel e sikerkönyv már a nyolcadik kiadáshoz közelít, adódott a házigazda kérdése: Visky András számára fontos-e a siker és ahhoz hogyan viszonyul.
„Nekem e könyvemmel csak az volt a célom, hogy megfelelő formában elszámoljak a történtekkel. Számomra azért is felfoghatatlan ez a siker, mert a könyvem olvashatatlannak tűnő, szokatlan formájával sokat tettem a siker ellen. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy sose engedelmességből vagy társadalmi nyomás hatására akarjon sikeres lenni! Engem akkor ért el a siker, amikor már nem érdekelt. Az eladott példányszámnál sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a könyvemet valójában hányan olvassák el, akár többször is. Nem is kell egyfolytában az elsőtől az utolsó betűig elolvasni, bármikor bárhol kinyitható, és olvasgatható. Számomra a sikernél az ilyen beszélgetések sokkal izgalmasabbak és az is, hogy ismeretlen olvasók levelekben írják meg nekem a saját sorstörténetüket. Tapasztalatból állítom, hogy amint kezdünk valamit a saját történetünkkel, megerősödünk attól, az elfogadhatatlan elfogadásától! A lényeg az, hogy tegyük fel az életünket valamire, s közben ne gondoljunk a sikerre!“ – mondta el, végül szívesen dedikálta a helyszínen megvásárolható műveit.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
