Iskolánk a 2017/18-as tanévben is becsatlakozott az Élet Menete Alapítvány nemzetközi programjába, amely idén ünnepli harmincadik jubileumát. E tanulmányi kirándulás a Selye János Gimnázium harmadik évfolyamos tanulóinak nyújtott lehetőséget, hogy felfedezzék Lengyelország gyönyörű egykori fővárosát, illetve megtekintsék a világ egyik legnagyobb temetőjét, az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábort.
Így indultunk neki a hosszú útnak egy áprilisi nap kora reggelén a komáromi vasútállomásról három kísérő tanárunkkal. Deák Irén és Králik Zsuzsanna tanárnők, valamint Andruskó Imre igazgató úr vigyázták lépéseinket a kirándulás alatt. A hosszú úton odafelé még nem is sejtettük, hogy milyen megrázó, ámde életre szóló élményekben lesz részünk.
Első uticélunk a budapesti Dohány utcai Zsinagóga volt, melyet a regisztráció után tekinthettünk meg kívül s belül. Ehhez kaptunk egy foglalkoztató könyvet is, melyben érdekes információkat olvashattunk a látottakról, valamint különböző feladatokat kellett megoldanunk.
Ezután indultunk a lengyel városba, Krakkóba, ahol a zsidónegyed (Kazimiez) fontosabb helyszíneit, pl. a Régi Zsinagógát, Jan Karski szobrát és a Holokauszt Emlékművet tekintettük meg a vezetőink segítségével.
Estére már mind nagyon elfáradtunk, ennek ellenére jóízűen elfogyasztott a vacsoráinkat, és részt vettünk az első esti tevékenységen, vagyis a „peulán”, ahol kis csoportokat alkotva különböző feladatokat oldottunk meg, és kifejthettük véleményünket az adott témák kapcsán. Este igyekeztünk kipihenni magunkat, hisz tudtuk, hogy nehéz nap vár ránk.
Másnap reggel nyolckor indultunk a II. világháború kegyetlen színterére, Auschwitzba. Már a bejáratnál lehetett érezni azt a hátborzongató atmoszférát, ami több mint hetven éve terjeng ott, s talán örökre megőrződik. Nem is csoda, hisz a drótkerítéssel körbevont, téglából épült barakkok között, ahol mi sétáltunk, egykor ártatlan életek millióit oltották ki kegyetlenül. Először a bejárati kaput láttuk meg a felirattal: Arbeit macht frei – A munka szabaddá tesz. Ironikus, hisz az emberek oda valóban dolgozni mentek, azonban sosem lettek újra szabadok.
Megrendítő élmény volt végigjárni a barakkokat, betekinteni a foglyok mindennapi életébe. Láttuk a fából készült, összezsúfolt emeletes ágyakat, a deportált rabokról készült fényképeket, s a félelmet a szemükben. Az egyik barakkban a foglyok tonnányi levágott haja van kiállítva, kislány fonatoktól az ősz hajtincsekig. Egy másik kupacban a fésűk, szemüvegek és konyhai eszközök százai hevernek. Hasonló a helyzet a cipőkkel, melyek az egyik barakkban faltól falig hevernek egymáson. Ezek között nagyon sok apró gyermekcipőt is láttunk. Megrázó perceket éltünk át, mikor belegondoltunk, hogy ezekben a cipőkben dolgoztatták halálra a rabokat. Láttuk a börtönöket, ahol a rabokat kegyetlenül megbüntették, és a gázkamrákat, ahová a foglyokat „zuhanyozni” vitték, de a rózsákból sosem folyt víz.
Birkenaut is megtekintettük, ami sokkal nagyobb volt az előző tábornál. Itt már csak fabarakkok állnak, ahová sokszor foglyok százait tömörítették be, embertelen körülmények közé.
Este szabad programot kaptunk Krakkóban, ám a sok szörnyűség, amit láttunk, rányomta a bélyegét a hangulatunkra.
A harmadik napon egészen más hangulatban érkeztünk vissza a táborba, hisz ekkor már az életet ünnepeltük. A magyar barakk előtti megemlékezés után megkezdődött a 30. Nemzetközi Élet Menete, ahol több mint ötven nemzet képviselete együtt teszi meg a 3 kilométeres távot Auschwitztól Birkenauig.
Másnap városnézésre indultunk Krakkóba, a programot pedig a budapesti Cipők emlékműnél tett rövid megemlékezéssel zártuk, ahol felléptek diákjaink is: Bruszi Tamara, Csóka Dávid és Nagy Csomor István.
Mindannyiunk nevében állíthatom, hogy a kirándulás alatt sok szívszorító élményben volt részünk, de annál is többet tanultunk, és szép emlékekkel gazdagodtunk.
Szalay Krisztina III.D
