A beépített tágas tetőtéri helyiségbe lépve ritka látvány fogadja az érkezőt. A masszív, emeletes polcokról a rádiótechnika története néz le ránk, a legkülönbözőbb alakú, formájú, márkájú és korú rádiókészülékek garmadája, többségükben külsőleg és belsőleg egyaránt felújítva, tehát működőképesen. Az ember önkéntelenül is meghatódva és tisztelettel pásztázza végig tekintetével ezeket a háború előtti „veteránokat”, amelyek – bár olykor fütyülve, sípolva – ma már történelemnek számító napi eseményekről számoltak be hallgatóiknak.
– Sok év gyűjtőmunkája, tetemes anyagi és munkaráfordítás árán jött létre ez az állandóan tovább gyarapodó gyűjtemény – mondja Németh Tamás, a házi rádiómúzeum értő gazdája, majd így folytatja: – Más egyebeken kívül mintegy száz- nyolcvan rádiókészülék sorakozik a polcokon, a kristálydetek- torosoktól kezdve az ún. 2+1-es egyenesvevőkön át a „világvevő” szuperheterodin készülékekig. Mindezt a korabeli rádió-gyárak legkülönbözőbb márkái képviselik, a Philipstől kezdve a magyar, cseh, osztrák és német termékeken kívül a tengerentúlról, így az Amerikai Egyesült Államokból idekerült gyártmányokig. A legrégebbi készülékem 1925-ben készült, ebben az évben indult meg Magyarországon a rendszeres rádióadás. Beszélgetésünk során többek között megtudom, hogy a poros pincékből és padlásterekből előkerült, adományozott roncs rádiókon kívül sokuk vásárlásból, cseréből, vagy különböző hazai és külföldi börzéken történt beszerzésekből származik. – A győri piactól kezdve a budapesti és a modrai börzéig barátaimmal sok helyszínt bejártam, s mindig rábukkantam valami érdekességre. Ezzel már tulajdonképpen utaltam is arra, hogy az azonos techni- katörténeti készülékeket gyűjtők megtalálják az egymáshoz vezető utat, így sok ismeretség és barátság szövődik. Az interneten majd- nem napi kapcsolatban állunk egymással, de ha lehetőség nyílik rá, ápoljuk személyes barátságunkat is. Jó barátom él például a közeli Süttőn és az ugyancsak Komárom-Esztergom megyében levő Tardoson is. Ez utóbbinak magán rádiómúzeuma van. – Eddig csak a rádiókról beszéltünk, de látni itt szép számban magnetofonokat is… – Mivel a rádiókészülékek további beszer- zése anyagi és egyéb okok miatt már meglehetősen behatárolt, így – más egyebek mellett – szalagos, csöves erősítőjű magnetofonokat is gyűjtök. Bizonyára kevesen tudják, hogy a „Magnethophone” (így, ezen a mára már elterjedt néven jegyeztette be egykor az AEG német cég az általa gyártott, mágneses elven működő hangrögzítő készüléket), legalább is működési elvét tekintve, nem fiatalabb a rádiókészüléknél, sőt… Működési elve a dán Waldemar Poulsen mérnök nevéhez fűződik, mégpedig 1898-ból. Itt látható például a Siemens cég lágy drótra rögzítő, ma is kiválóan működő készüléke. Mellette található az első magyar gyártmányú, s ugyancsak működőképes szalagos magnó, a „Vörös Szikra”, amely az ötvenes évek első felében készült. De megtalálható gyűjteményemben az első sorozatban gyártott cseh- szlovák magnetofon, s amerikai gyártmányú „társával” is rendelkezem. A munkaasztalon egy elektroncsöves készülék vonja magára a figyelmemet, amely láthatóan nem rádió… – Ez egy ún. „A” kategóriájú (a HiFi-nél magasabb minőségi besorolású) elektroncsöves erősítő – hangzik a magyarázat. – A valóban szép zenei hangzás kedvelői bizonyára tudják, hogy teljesítményközpontú világunk- ban nem a félvezetős erősítők viszik el a hangminőségben a pálmát, hanem a hagyományos „csövesek”. Talán elég annyit megjegyeznem, hogy az erősítők gyártásában világmárkának számító tengerentúli cég soha nem tért rá a félvezetős berendezések gyártására. De ez már tulajdonképpen egy másik téma, amelyről ugyancsak sokat lehetne 
beszélni. – Ha e cikk olvastán valaki szeretne felajánlani régi rádiót, vagy egyéb híradástechnikai készüléket? – Apróhirde- tésem évek óta megtalálható a Dunatáj hirdetési rovatában, abban elérhetőségem is szerepel. – Végezetül: Ez a magángyűjtemény már önmagában is egy rádiómúzeum. Nem gondolt- gondoltak-e arra, hogy a nyilvánosságnak is érdemes lenne bemutatni? – Egy állandó jellegű híradás- technikai múzeum létesítése, de akár egy időszaki kiállítás megszervezése is messze meghaladják anyagi és egyéb lehetőségeimet. Ám ha megfelelő szponzorok jelentkeznének… Semmi sincs kizárva, maradjunk tehát abban, hogy ez még a jövő zenéje.
(németh)
(A szerző felvételei)
DUNATÁJ HETILAP
