Február 5-én nyitották meg Szkukálek Lajos komáromi születésű festőművész, grafikus, illusztrátor kiállítását Gútán a városi hivatal előcsarnokában, a tárlat két hétig látogatható, munkanapokon reggel 8 és délután 4 óra között. Mayer János az Adamis Anna Városi Művelődési Központ igazgatója elmondta: Nem először állított ki Gútán Szkukálek, hiszen 1999-ben nagy sikere volt a műveinek. A mostani életműkiállításon monumentális szürrealista képek, tájképek, csendéletek, absztrakt és akt képek is láthatóak.
A megnyitón felléptek a Művészeti Alapiskola diákjai, az egybegyűlteket Halász Béla polgármester is köszöntötte, aki örömét fejezte ki, amiért ilyen sok kulturális rendezvény valósul meg a kisvárosban.
A kiállítás kurátoraként Peczár Károly a művész munkásságát méltatta, egy budapesti tanár ismerősét idézve kiemelte: nem az ecsetvonások a fontosak, hanem aki mögötte van, az igényes művészetnél az a lényeg, hogy mi az üzenet, álomkép-e, vagy a reális élet, amit átélünk. Beszédében a festő egy korábbi gondolatát idézte: „Általában úgy definiálnak engem, hogy Szkukálek a festő, de én magamat már nem. Az ember identitását nem határozhatja meg a hivatása. Az ember maga a teljesség. A mindenség. Már nem érdekel a pályám, a sikerek. Az élet pedig egy végtelen játék. Elrontom?! Újrakezdem! De mindenből tanulok. Én egy boldog, szabad ember vagyok.”
Szkukálek Lajos, a művész is jelent volt a megnyitón, saját bevallása szerint: nyugodtan lehet tőle kérdezni, de amit „nem tudtok, vagy nem tudnak kibogozni, azt én sem tudom kibogozni, és hát, ha őszinték lennének a festők, ők is azt mondanák.”
A mostani kiállításon azonban nem nagyon van mit kibogozni, hiszen, aki nem szereti a szürrealista, vagy elvont képeket, azok is találnak olyat, ami megmelengeti a szívüket, a tájképek, csendéletek, vagy egy-egy lakás részletét bemutató képek előtt (is) akár több percet is álldogálhatunk, és elképzelhetjük – a festő által – egy más világban vagyunk, egy szebben, és egy jobban. Én így jöttem el a kiállításról, a képek által egy vidám, szerető világba képzeltem magam.
Vadkerti Neszméri Csilla
