Biztos vagyok benne, hogy az ünneplés egyidős az emberiséggel, legfeljebb az nem biztos, hogy ugyanúgy ünnepeltek őseink, mint mi. Úgy képzelem, az újat mindig izgalommal várták és várják az emberek. Legyen ez az Újév, vagy bármilyen más jeles nap. A feljegyzések alapján már 4000 éve is ünnepelték az újévet, Babilonban. Akkoriban még a tavaszi napéjegyenlőséget követő első újhold, vagyis amikor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka, volt az újév kezdete. Azóta több naptárreform is volt, így ma már január elsején köszöntjük a legújabb esztendőt, jó kedvvel és reméljük, bőséggel.
Eötvös József A karthausi című művében írja: „Egy új év kezdődik, s minden szív újra elkezdi reményeit: mintha az új esztendő nem ugyanazon téli éjjel kezdődnék, mellyel a régi végződött, mintha kalendáriumunkkal változtatni lehetne a szívet, vagy kiszakítani múltunknak szomorú jegyzékeit.”
Tudjuk ezt mi is, és ezt az egy téli éjjelt a Földünk lakóinak nagy része arra használja, hogy ünnepeljen. Hiszen a milyen színes a világ, olyan tarkák az ünnepségek is, több országban már szilveszterkor megkezdődnek a bulik, és nagyon sok szokás van, ami összefügg az év utolsó és az év első napjával. Valamilyen módon mindenhol megünnepelik az újévet, amihez polgári és egyházi tradíciók is kapcsolódnak, és számos régi szokás, hiedelem, babona is él vele kapcsolatban, amit még ma is sokan ismernek és betartanak.
A szokások a mindennapi élethez és az ételekhez is kapcsolódnak.
Több vidéken is kötelező a hüvelyesek, lencse, köles vagy bab fogyasztása, mert az gazdagságot és sikert hoz. Sok helyen azért esznek disznóhúst, mert az kitúrja a szerencsét, míg a hallal elúszik, és a csirke elkaparja azt. De ajánlott édességet is fogyasztani, mert az megédesíti az évet.
Az Újév napja, január elseje ma is dologtiltó nap, vagyis nem ajánlott fizikai munkát végezni. Eleink szerint: ezen a napos tilos volt mosni, takarítani, teregetni, szőni és fonni.
Tilos volt ollót használni, mert az elvágja a szerencsét. Ha mégis munkához fogtak, akkor a kamrát töltötték fel, mert a hagyomány szerint ez azt eredményezi, hogy akkor egész évben nem fogy ki belőle semmi.
A néphiedelem szerint az év első napja előre vetíti az egész évet, az újév első napján tett jócselekedetek szerencsét hoznak, ezért ajánlott volt az alamizsnaosztás és a jótékonykodás, viszont a kölcsönkérés és a kölcsönadás tilos volt. De figyeltek arra is, hogy jó kedvvel töltsék a napot, mert azt tartották, az lesz jellemző az egész évre. A szerelmesek sem maradhattak ki a babonákból: ők kölcsönösen megcsókolták egymást, hogy boldogan teljen el az év.
Érdekesség, hogy régen úgy tartották, nem mindegy ki lép be elsőként a házba újévet köszönteni, ha vidám férfi látogatja meg a házat, az szerencsét hoz, de ha a vendég rossz kedvű, akkor sok bánat vár a ház lakóira.
Manapság több vita is van a tűzijátékok körül. De tudni kell, hogy a tűzijátékok már az ókori kínaiak körében is nagyon népszerűek voltak, a kén-, salétrom- és széntartalmú robbanószerek az ünnepek fénypontját jelentették, már i. e 2000-ben is és óriási tömegeket vonzottak. A tűzijátékok a reneszánsz korban is a nagy ünnepségek csúcspontjának számítottak, de a későbbi századokban is népszerűek voltak, hiszen Leonardo da Vinci is készített a petárdákat, ismert a zeneszerzők pedig zenéketkomponáltak hozzájuk. A különböző tűzijátékok is lehetnek szépek, csak biztonságosan kell használni őket.
Több szimbólum is van, amiről az óév és az újév fordulója jut eszünkbe, ezek mindegyikének egy célja van, szerencsét hoznak. Ilyen a patkó és a lóhere is.
Patkóval védekeztek a rossz szellemek ellen: régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől.
A négylevelű lóhere formája keresztre emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta.
Olvasóinknak Vörösmarty Mihály versével kívánunk sikeres és boldog új esztendőt.
„Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Ujnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
Vadkerti Neszméri Csilla, dunataj.sk
