Sosem feledem, hogy a tavalyi születésnapomat beárnyékolta egy váratlan gyászhír: január 7-én, 85 éves korában távozott az élők sorából a Selye János Gimnázium legendás tanára, a Pro Urbe- és Magyar Örökség-díjas, Vitézi Rend tagjává avatott, Oláhné Domonkos Ilona, a Komáromi Református Egyházközség első gondnokasszonya. Mivel a Covid-pandémia miatt a temetését csak szűk körben tarthatták meg, a szeretett alma matere, egyházközsége és választott városa idén november 4-én a sokoldalú személyiségéhez és gazdag életútjához méltó, közös megemlékezést tartott az SJG dísztermében.
Több nemzedék képviselői rótták le tiszteletüket a nagyrabecsült EMBER, pedagógus, közéleti személyiség emléke előtt. A Spátay Adriana tanárnő és segítőtársai által összeállított, kétórás emlékműsorban Andruskó Imre, jelenlegi gimnáziumigazgatón kívül az egykori kollégája, Kustyán Ilona nyugalmazott tanár, valamint Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszony és Keszegh Béla polgármester méltatta „mindenki Ica nénijének“ az iskolájáért, egyházközségéért és Komáromért végzett munkásságát, felidézve a vele kapcsolatos személyes élményeit is. Ő folyton azt hangoztatta, hogy az ember életében a legfontosabb az istenhit, azután pedig a család, a nemzeti hovatartozás megélése és a hivatás következik.
Az érdemei közül kiemelendő, hogy a férjével, Oláh Imrével közös munkájuk eredményeként az 50-60-as években matematikából és fizikából Csehszlovákia legsikeresebb iskolái közé emelkedett a komáromi gimnázium. Alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok (ma Vas Lajos) Kórusának, 1990 márciusában újraindította az 1881-ben alapított Protestáns Nőegyletet, mely élén húsz évig elnökként dolgozott. A komáromi református gyülekezet történetében ő volt az első női gondnok. Tizennégy éven át a Komáromi Városi Önkormányzat mellett működő szociális bizottság tagjaként is segítette a rászorulókat. Feldolgozta a komáromi bencés gimnázium múltját, történelmét is, amely 1995-ben jelent meg a Honismereti Kiskönyvtár sorozatban.
2013. március 23-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában az Oláh család tagjaként Magyar Örökség Díjban részesült, s ott fogalmazta meg tanári hitvallását: „Aki gyökereit nem ismeri, jelleme sivár, jövője pedig nincs”, illetve „A jó pap holtig tanul, a jó tanár pedig halála után is tanít.” Az öröme fokozódott, amikor a javaslatára, 2017. március 25-én a Selye János Gimnázium is részesülhetett ebben a nagy megtiszteltetésben.
Köztudott, hogy a matematika óráit is egészséges nemzeti öntudatra neveléssel és a magyar kulturális kincseink bemutatásával fűszerezte. Ennek is köszönhető, hogy nemcsak a kis matematikus-tudorok, hanem a humán beállítottságú művészpalánták is kedvelték a melegséget árasztó személyét és a sajátos óráit. Közülük Kristóf Réka operaénekes, Bertók Tibor zongoraművész és fia, ifj. Bertók Tibor hegedűművész, valamint Bandor Éva színművész és Ölveczki András (ének, zongora) nívós produkciójukkal csaltak mosolyt az égi tantestületben helyet foglaló Ica néni arcára, s pár mai gimnazista is megcsillogtatta tehetségét az emlékműsorban. Hazafelé menet is a fülünkbe csengett a budapesti díjátadón mondott és a vetítéssel színesített rendezvényen visszahallgatott beszéde, valamint a csodálatos Ave Maria és szeretett tanárnőnk kedvenc dala, a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország! Ica néni életéről és a megemlékezésről további részleteket a Magyar 7 hetilap november 8-ai számában olvashatnak.
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
