Tavasszal gyakran láthatunk a tévében tudósításokat, olvashatunk a sajtó hasábjain cikkeket arról, hogy lelkes önkéntesek, nagyrészt fiatalok miként gyűjtik erdőn, mezőn, utak mentén, folyók környékén, parkokban és utcákban a rendetlen emberek névjegyét, a tengernyi felhalmozódott szemetet. Sajnos minden évben több alkalommal is van mit összeszedniük, ám nem restek még akkor sem, ha nagyon jól tudják, hogy egy idő múlva, de legkésőbb jövőre mindezt kezdhetik elölről…
Ha mindebbe belegondol az ember, szomorúan kell tudomásul vennie, hogy egyesek milyen rendetlenek és felelőtlenek, nem törődnek semmivel, számukra csak egyetlen dolog a fontos, hogy minél hamarabb megszabaduljanak szemetüktől. Sajnos ők vannak többségben.
Külföldön az utak mentén, a lakott területeken és a természetben nem találunk illegális szemétlerakatokat. S ennek bizonyára nem az a magyarázata, hogy az emberek félnének a törvény szigorától, a büntetéstől, rendszeretetük és környezettudatosságuk lényükből, gondolkodásmódjukból fakad. A felelőtlen szemetelés és környezetszennyezés az ország lakosságát minősíti, értelmi szintjének egyik fontos mutatója.
A hazai tévécsatornákon olykor tragikomikus képek peregnek, amelyek bemutatják, hogy egyes településeken saját lakókörnyezetükben szociális munkásokként, tehát pénzért takarítják össze saját szétszórt szemetüket. Számukra tehát a szemetelés egyben kereseti lehetőség is, s ezt már rég felismerték és élnek is vele. A szociális munkásként való takarítás tetemes kiadásokkal jár és csak az államkasszát apasztja, semmiképpen sem célravezető módszere annak, hogy a szemetelőket rendre tanítsa. Így látszik, mi gazdag ország vagyunk…
Végezetül egy megtörtént esetet szeretnék elmondani. Az egyik bolt előtt anya és lánya bevásárlás után autójukba rakodtak. Így látszik, kíváncsiak voltak az egyik csomagjuk tartalmára. Kibontották tehát, nézegették a portékát, majd a csomagolópapírt hanyag mozdulattal az autó mellé, az útra dobták. Valamiről megfeledkezhettek, mert visszasiettek az üzletbe. Mivel tőlük nem messze parkoltam, fogtam magam, amíg ők az üzletben voltak, a szétdobált papírokat kocsijuk ablaktörlője alá gyömöszöltem. Amikor visszaértek autójukhoz, megrökönyödve méltatlankodtak:
– Micsoda rendetlen emberek vannak, még arra is képesek, hogy iderakják a szemetüket – méltatlankodott hangosan az anya, miközben kiszedte a papírokat az ablaktörlő alól. Nem vagyok gyáva ember, odamentem és megszólaltam:
– Az a „rendetlen“ ember én voltam, én tettem a maguk által szerteszórt papírosokat az ablaktörlőjük alá. Fejüket csavargatva a hallottak ellenére sem ismerték fel a valós helyzetet, miszerint ők voltak a rendetlenek, mert ők szemeteltek. Meglepődve, kissé értetlenül meredtek rám, majd az anya elvörösödött arccal az autóba dobta a szemetet, és köszönés nélkül elhajtottak. Meggyőződésem, ha nem lettem volna ott szemtanúként, ismét eldobták volna a papírhulladékot. Abban azonban csak reménykedem, hogy szemetükkel többé nem szennyezik környezetünket. Így legyen!
Dr. PECENA GYÖRGY
DUNATÁJ HETILAP
