Olvasóink bizonyára emlékeznek a városi vízmű körüli botrányos eseményekre, mikor is nyilvánvalóvá vált, hogy a város „mentőöve” nélkül a vízmű már magánkézben lenne. Igaz, ez a város több millió eurójába került és az utolsó pillanatban mentette meg a városi vagyont. Akkor joggal bízhattunk abban, hogy a önkormányzat tanul a történtekből és a jövőben alaposan megfontol minden olyan gazdasági lépést, ami esetleg új kockázatokat jelent a városi költségvetésre és vagyonra.
Ezért megdöbbenve olvastuk az önkormányzat csütörtöki ülésére beterjesztett anyagok közt, hogy a képviselők majd arról döntenek, hogy megvásárolják-e hitelből az izsai szeméttelepet, vagy elfogadják az ajánlott áremelést. Kétségkívül a hulladékgazdálkodás egy rendkívül bonyolult tevékenység, ami amellett, hogy jó üzlet (-nek tűnik), ám rendkívül kockázatos, mivel hosszú távon és jelentős mértékben befolyásolhatja egy régió ökológiai jövőjét. Gondolunk itt a talajvizek minőségének megóvására, de a múlt heti izsai tűzesetre is, amikor pont a vásárlás tárgyát képező tárólóban csaptak fel a lángok, nem kis riadalmat okozva a környező településeken, mert a szél feléjük sodorta a füstöt, melyről csak később derült ki, hogy nem mérgező. Erre azért mutatunk rá, hogy a döntéshozók tudatosítsák a rendkívüli felelősséget, ami egy hulladéktározó birtoklásával és főleg működtetésével jár. Sajnos a vízmű esetében bebizonyosodott, hogy a testület évekig képtelen volt hatásosan cselekedni még akkor is, amikor már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a cég vezetése a városi vagyont saját javára működtette, pedig a vízmű múltbeli gazdálkodása ismert volt, vagy legalábbis ismert lehetett a városatyák számára. Ez sajnos nem mondható el a hulladéktározóról, mivel a cég többszöri tulajdonosváltáson ment át, legutóbb 2017-ben. A testületi anyagokból az is kiderül, hogy jelenlegi vezetés azért is volt képes növelni a bevételt, mert elkezdte kamerarendszerrel figyelni a tároló működését. Tehát a hulladékhalmozás évekig nem volt semmilyen valós módon követve és dokumentálva, így bármi lehet a mélyben, óriási kockázatot jelentve a mindenkori tulajdonosára. Továbbá az sem egy főnyeremény, hogy a tároló alatti telektulajdon sincs rendezve, csak bérlik a izsai önkormányzattól. A hivatalos becslésekből, melyek a testületi anyag részét képezik, az is kiderül, hogy sok adat nem egyértelmű, mint például a tározó magassága, mely jelenleg túllépi a megengedettet, amiért már büntetést is szabtak ki. Itt nem a büntetés mértéke a fontos, hanem az a magatartás, ami arról tanúskodik, hogy a működtetők fittyet hánynak az előírásokra, még egy olyan könnyen ellenőrizhető dologban is, mint a szeméthegy magassága. Akkor megismételjük a kérdést: Mi rejtőzhet a szeméthegy mélyén, amit sokkal nehezebb ellenőrizni?
Az anyagban egyébként szó sincs az úgynevezett rekultivációs alap jelenegi állásáról, illetve hiányzik bármilyen utalás, igazolás arról, hogy az állampénztárba befizettéke az esedékes részletet. Előfordulhat, hogy a végén a város fogja fizetni a tároló teljes felszámolását, ami szintén nem egyeurós tétel lesz. Sorolhatnánk még a kockázati tényezőket, de a testületi anyagból kiviláglik, hogy a város eltökélt szándéka a vásárlás. Minden tényt igyekeznek úgy előadni, hogy nincs jobb megoldás a vételnél. A kockázatelemzés teljes hiánya azt sugallja, hogy a város egy újabb, olyan gazdasági műveletre készül, amely messze meghaladja közgazdasági képességeit (már ha vannak), és súlyos következményekkel járhat a jövőben, ami a jelenlegi vírusos időkben különösen felelőtlen magatartást mutat. Hogy mennyire hanyagok az anyag elkészítői és beterjesztői, azt az is mutatja, hogy a határozati javaslatban szereplő 3,5 milliós árat alku nélkül elfogadták, és nem tudatosították még azt sem, hogy az eladó az ajánlatban nettó árat határozott meg, ami tehát nem tartalmazza a társasági adót sem. A valós, tehát kifizetendő bruttó vételár 4,2 millió euró körül mozoghat majd. Attól tartunk, ez is előre eltervelt, kölcsönből térített gazdasági manőver lesz. Mint a címben is utaltunk rá, ez egy olyan (szemét) ügy, ahol a partnerek még a vételárat sem képesek egyértelműen és korrektül meghatározni.
DUNATÁJ HETILAP 21/2020
KÉP: illusztráció, pixabay
