Csendes vasárnap délután volt, Izsa község élte a maga nyugodt életét. A templom előtt csak néhányan gyülekeztek, azután megérkeztek az izsai hagyományőrző huszárok, nemzeti színű és székely lobogóval. Jöttek az asszonyok is, hagyományos izsai népviseletben, azután elindult a menet, jókora kört leírva a községben. Régi magyar népdalok csendültek fel, amolyan szívmelengetők, talán jó pár száz kilométerrel délebben, Székelyföldön is hasonlókat énekeltek mindazok, akik részt vettek a Romániához csatolt magyarlakta föld önrendelkezéséért meghirdetett nagy menetelésen. Az izsai menet résztvevőit a Szent Mihály Arkangyal-templom plébánosa, Horváth Róbert fogadta a templom bejáratánál és mindenkit meghívott egy rövid ájtatosságra. Először Sámson Gizella, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke énekelt egy régi székelyföldi nótát, majd Domin István polgármester egy tanmesével emlékeztette a résztvevőket a közösség, az összefogás
rendkívüli jelentőségére. Rámutatott arra, hogy a hit ereje köveket tud mozgatni, s most hinni kell abban, hogy székely testvéreink hitében sem esik csorba, s más európai
nemzetekhez hasonlóan, ők is megkaphatják az önrendelkezés jogát. Horváth Róbert atya (Lapunk múlt heti számában sajnálatos módon elírtuk a nevét. Ezúton kérünk az atyától és az olvasóktól elnézést. A szerk.) elsősorban rámutatott arra, hogy egyre modernizáltabb világunkban megfeledkezünk a gyökereinkről, feleslegesnek tartjuk a rovásírás megismerését, holott a történelmi leletek is azt bizonyítják, hogy őseink jóval a
cirill, vagy latin betűk alkalmazása előtt annak alkalmazásával már közérthető módon tudták leírni gondolataikat, illetve üzenni napjaink generációjának. – A székelyek évezredes történelmében mindig meghatározó szerepe volt a hitnek, amelyből erőt, bátorságot és tántoríthatatlan kitartást merítettek – mondta Horváth Róbert plébános. A székelyföldi menetelés szimpátiamegmozdulása a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget. Felvételeink az izsai menet eseményeit idézik fel.
DUNATÁJ HETILAP
