Kivételes jelenség az éjszakai égbolton
Hűséges égi kísérőnk igazán kivételes jelenséggel örvendezteti meg január 31-én mindazokat, akik – természetesen derült éjszakai égbolt esetén – nem lesznek restek egy pillantást vetni a csillagok miriádjától sziporkázó fekete égi kárpitra, amelynek ez alkalommal is a Holdunk lesz a főszereplője.
Olyan látványosságban lesz részük, amelyet utoljára másfél évszázaddal ezelőtt látthattak szépapáink. Történetesen arról van szó, hogy ugyanazon az éjszakán következik be a szuperhold, a kék hold és a holdfogyatkozás. Ez természetesen három, egymástól független jelenség, a különlegessége és ritkasága abban áll, hogy gyakorlatilag egy időben történik. Az említett fogalmak tisztázása végett érdemes megjegyezni, hogy az úgynevezett szuperhold, amely tulajdonképen nem is csillagászati fogalom, lényege, hogy ilyenkor a telihold Föld körüli pályáján a legközelebb esik bolygónkhoz, s így látszólagos mérete és egyben fényessége is lényegesen nagyobb lesz a megszokottnál. Ez nem annyira ritka látványosság, hiszen nem is olyan régen volt már benne részünk. Ami továbbá a kék holdat illeti, a kék színhez semmi köze, angol fordításból (ferdítésből?!) származik, s a lényege abban áll, hogy egy hónapon belül (legutóbb január 1-én volt) már másodszor van telihold. Ez átlagosan két és fél évente egyszer következik be. S mindezt ráadásul tetézi az, hogy január 31-én teljes holdfogyatkozás megy végbe. Erről annyit érdemes tudni, hogy Földünk árnyéka már akkor megkezdi átvonulását a Holdon, mielőtt az nálunk felkel, azaz láthatóvá válik az égbolton. Természetesen a jelenség érdekességéből mindez semmit sem von le. Bár a hármas jelenségnek csillagászati szempontból – enyhén szólva – nem túl nagy a jelentősége, mégis méltó arra, hogy felkeltse az emberek érdeklődését a csillagos égbolton történtek iránt.
NÉMETH ISTVÁN
(A szerző felvétele)
DUNATÁJ HETILAP 5/2018
