Öt évvel ezelőtt végezte el a gútai Schola Privata szakközépiskola üvegvitrázs-szakát. Tudatosan készült erre a pályára, kiválóan rajzolt, egyedi elképzeléseit, ötleteit, témáit mindig papírra vetette. Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy kevesen maradnak „szakmájukban“, többségük azonnal profilt vált. Morvay Krisztina azonban bízott felkészültségében és megpróbált ebben a kultúrára már nem szomjazó társadalomban talpon maradni.
A hajógyár mögötti utcácskában megbúvó lakóház mellett apai segítséggel sikerült kialakítani azt a műhelyt, ahol szebbnél-szebb munkái születnek.
– Maga az üvegvitrázs felkeltette édesapám érdeklődését is és szinte az első pillanattól 
„betársult“. Együtt tanultunk üveget csiszolni, kivágni. Ő egy műszaki beállítottságú ember, akinél a pontosság mindig is előírásként nyilvánult meg, s ezúttal ebben a művészeti ágban egyfajta kihívást látott, hiszen az üveg nem képlékeny, hanem merev anyag, megmunkálása is komoly feladatot jelent. Először vettünk egy kisebb köszörűt, azután nagyobbat, különféle forrasztópákákat. Ő értett a cinezéshez, türelmesen mutatta, hogyan kell a gyantát és az ötvözőfémeket elegyíteni – meséli Krisztina, aki nem titkolja, hogy más miatt is vigyázni kell a mérésnél és a szabásnál. – Rendkívül drága a nyersanyag, az üveg, s idővel meg kellett tanulnom, hogy a legkisebb darabkája is beilleszthető valahova, tehát semmit sem szabad hulladékként kezelni.
Meséli, hogy a gútai szakközépiskola minden túlzás nélkül, jó alapot ad a vitrázsüveg-készítéshez, jók az előadók, a mesterek. Ahhoz azonban, hogy valakiből elismert és keresett szaktekintély váljon, kell az igyekezet, a fantázia és a szorgalom.
– Éveken át készítettük a különféle ajándéktárgyakat, amelyekkel elhalmoztuk a rokonokat, barátokat. Csak éppen a nyilvánosság előtt nem mertünk vele megmutatkozni. Így éreztük, hogy még nem állunk készen arra, hogy saját stílust kialakítva, egyedi munkákat tudjunk készíteni. Idővel azonban változott a helyzet. Gondoltunk egy nagyot, s a 2008-as nyitrai Bútor- és Lakberendezési Kiállítás egy standján kiállítottuk a szerintünk is szép lámpákat, vázákat. Đriási sikerünk volt, így nem is tétováztunk sokat és a komáromi Limes Galériában is vállaltuk a megmérettetést. Hazai közegben ez mindig sokkal nehezebb, de legnagyobb megkönnyebbülésünkre itt is sikert arattunk. Még abban az évben ismét Nyitrára mentünk, de ezúttal már nem saját elhatározásunkból, hanem felkérésre. És ezzel 
megkezdődött egy olyan folyamat, amely azt jelezte, hogy már a művészvilágban is felfigyeltek munkáinkra – meséli Kriszta, és sorra veszi elő a különféle tárlatokról készült brozsúrákat. Ekkor kerül elő a pécsi tárlat meghívója is, amelyen a központi helyen az ő alkotásai szerepelnek.
– Pécs volt 2010-ben Európa egyik kulturális fővárosa, s rendkívüli megtiszteltetésnek számított, hogy meghívást kaptunk rá. Itt sok magyarországi és az anyaország határain túl élő művész megfordult, számomra hízelgő volt, hogy a legfiatalabb alkotónak számítottam, olyan neves színészek, festők szólítottak meg, akiket mindeddig csak a tévé képernyőjéről ismertem, illetve a tankönyvekből. Nagyon megható volt, hogy nem kezdőként bántak velem, hanem egyenrangú partnerként, s számos kiállításra azonnal meghívtak. Íy kerülhettem a romániai Nagyszebenbe is, ahol egy felújított altemplomban volt a tárlat – mondja, majd apjával együtt felnevetnek, amikor Prága került szóba. – Napjainkban ez már egy családi vállalkozás. Feleségem, Nellike egy prágai utazási irodának segít idegenvezetőként, s az egyik alkalommal az egyik vendég felfigyelt egy vitrázsvázára. Szó szót követett, s egyszeriben megérkezett a prágai Balassi Intézetbe szóló meghívó. Nagyszerű szervezők segítettek, cigányzenekart szerződtettek, mi vittük a bort és a pogácsát, s ott derült ki, hogy a csehek számára ismeretlen volt ez a csemege, azzal bocsátottak el bennünket, hogy bármikor szívesen rendeznek nekünk kiállítást, csak legyen pogácsa is! – mondja Morvay Antal, aki mindeddig egy díszüvegkép mozaikdarabkáját csiszolta.
Morvayék Glassic nevű vállalkozása sikeres lett, sok az olyan megrendelésük, amelyek készletben készülnek, tehát, a lámpabúrák, az asztali lámpák és a falikarok, illetve a vázák is egy motívum variációját alkotják. A Paprika Tv egyik helyszínén is fel-feltűnnek alkotásaik. Ebben a műfajban a sorozatgyártás nem segít, hanem fékez, hiszen a csiszolás és ónozás után is tökéletesen azonos nagyságúnak kell lenniük a búráknak. Eddigi legnagyobb megrendelésük során ötven csillárbúrát kellett elkészíteni. Saját tervezésű üvegképeik mindenütt elismerést vívnak ki, s talán ennek is köszönhető, hogy legutóbb egy érdekes pályázatra nevezhettek be.
– Az egyik templom plébániája rendelt tanulmányokat mintegy két négyzetméteres képekre, amelyek a krisztusi 14 stációt idézik fel. Kihívást jelentett, hiszen az üveg adottságai korlátozzák a művészi szabadságot. Sokat dolgoztunk a terveken, s a legnagyobb megdöbbenésünkre már megérkezett a plébánia értesítése, miszerint mi nyertük a pályázatot és hamarosan megkezdhetjük a munkát is.
Morvayék nem félnek tudásukat másokkal is megosztani. Nyáron alkotótábort hoztak létre, ahol tanárok, jogászok, mérnökök készítették el első díszüvegtárgyaikat. Valamennyien idén is jönni akarnak┴
-m-
DUNATÁJ HETILAP
