A komáromi magyar gimnázium után Nyitrán folytatta tanulmányait a mezőgazdasági főiskola agrármérnöki szakának üzemelési és közgazdasági szakán. Az ímelyi mezőgazdasági szövetkezet volt az első munkahelye. Vágfüzesi gyerekként alakult ki benne a termőföld iránti szeretet, s valahol tudat alatt mindig megmaradt ez a vonzódás, pedig a rendszerváltást követően, amikor a szövetkezetek széthullottak, szakmát váltott. Igaz, előbb Komáromban nyitott egy zöldségesüzletet, azután megvette a Vág-üzletet, Gútán pedig zöldségfelvásárlással is foglalkozott. Tudta, hogy ezen a tájon jobb ízű a dinnye, a paprika és itt termesztik az ország legjobb gabonáját. Váltani akart, s Varga Tibor mérnök mert nagyot álmodni és napjainkban az álom már valósággá vált.
Azt senki sem érzi át, hogy valójában hány álmatlan éjszakájába került, amíg számolt, töprengett, mire elhatározta, hogy felépítteti Közép-Európa legmodernebb malomüzemét. Ilyen léptékű beruházás hatalmas megfontoltságot és körültekintést igényel. Gödöllőn elvégzett egy szakmai továbbképzést, mert tudta, hogy a legmodernebb technológiák elsajátításához kellő tudásalappal is rendelkeznie kell. Ezután belevágott, belevonva testvéreit, azok gyermekeit, s napjainkban ez a családi vállalkozás Gútától 200-250 kilométeres körzetben 24 saját kamionnal szállítja a csodálatosan fehér lisztet és 75-80 embernek ad biztonságos megélhetést.
Nyilatkozni nem akar, nem a szavak embere, ezt a feladatot átruházta fiára, Leventére, aki szintén apja nyomdokain halad. – Az egyértelmű volt,
hogy az új malomba csak olyan berendezés kerülhet, amely napjaink legmodernebb technológiájára épül. Európa malomgépgyártó nagyhatalma a svájci és a német ipar. Unokatestvéreim, Zsolti éppen ezért Németországban vett részt malomipari technikusképzésen, Zoli Svájcban lett malomipari technikus én pedig a Selye János Gimnázium után előbb Pozsonyban a Közgazdasági Egyetemen diplomáztam, majd a budapesti Nemzetközi Üzleti Főiskolán folytattam tanulmányaimat, s végül a svájci St. Gallenben egy malomipari technikusképzésen is részt vettem – mondja Levente, miközben emeleteket mászunk, liftezünk, s bár ő fel sem néz, én az ablakon kinézve próbálom meghatározni, hogy most a malom melyik területén is járunk. – Hogy mi a gútai liszt titka? Az, hogy valójában nincs is titok. Azt mindenki tudja, hogy ezen a vidéken terem a legjobb minőségű gabona. Ha pedig a legjobb technológiával dolgozzuk fel, akkor az is érthető, hogy a legjobb minőséget kapjuk. Korábban távoli malmokba szállították a gútai búzát, most a környék szövetkezetei és magángazdái hozzánk hozzák. Tárolókapacitásunk 115 ezer tonna gabonára van kialakítva, miközben naponta 730 tonnányi gabonát tudunk feldolgozni. Azért van szükség ilyen hatalmas tárolókapacitásra, mert egy gyöngébb termést bármikor feljavíthatunk a kellő minőségre. A gútai liszt minden időben stabil minőséget képvisel, amit több nemzetközi elismerés is bizonyít.
A szomszédos Magyarországon kívül Csehország, Lengyelország, Németország és Olaszország pékipara is igényt tart a gútai lisztre, de természetesen a hazai üzleti és pékipari piacról sem feledkeznek meg. – Hétfajta alaptermékünk van, de a megrendelők igénye szerint több tucat fajta búza- és rozslisztet tudunk keverni és csomagolni. Ez érthető is, hiszen országonként, sőt vidékenként is változik a kenyér összetétele, ízvilága. Ahogy változott a termékkínálat, jogi értelemben változott a malom szerkezete is, januártól már részvénytársaság-ként működünk – mondja Levente, majd bevezet egy terembe, ahol unokatestvére, Zsolt éppen egy speciális tisztítógép beállítását végzi. – Ez egy olyan berendezés, amely a garatba bekerülő búzát láthatatlan fénysávval pásztázza és az esetleg még benne levő piszkot a másodperc tört része alatt pneumatikus
fúvókákkal eltávolítja. Az örlőrészlegbe már csak a színtiszta búza kerülhet, ami lényegében a gútai liszt magas minőségének a biztosítéka – magyarázza Zsolt, majd gyorsan a számítógép monitorja mögé ül, ahonnan a gyár teljes működését figyelemmel lehet kísérni.
Ha valaki az üzletek polcán mosolygó napocskás liszteszacskót lát, biztos lehet benne, hogy svájci minőséggel, német precizitással, de elsősorban a felvidéki magyar táj ízével találkozik. És abban is biztos lehet, hogy odahaza foszlós kalácsot süthet belőle.
DUNATÁJ HETILAP
