Az idősebb generáció még emlékszik azokra a múlt rendszerben volt cukrászdákra, ahol a többszörösen 
kifőzött zaccból készült kávé mellé még sütit is lehetett venni. Valamennyiben egyforma volt a választék és az ízvilág. Sablon szerint készültek a sütik Aštól Ágcsernyőig, sehol sem lehetett találni valamilyen különlegesen aromázott édességet. A rendszerváltást követően egyre-másra nyíltak a cukrászatok, s most ott tartunk, hogy mindegyiknek van saját különlegessége, egyedi tortaköltemények születnek és aratnak osztatlan sikert. Komáromban, a Menház oldalszárnyában találjuk azt a cukrászatot, ahol Farkas Edit vezetése alatt születnek a nemzetközi versenyeken többszörösen díjazott torták.
– Hogyan lettem cukrász? – neveti el magát a kérdésen Farkas Edit, aki rögtön magyarázatot is ad 
derültségére. – Valójában nem is vagyok kitanult cukrász. Vaskereskedésben dolgoztam huszonegy éven át, azután a Menházban működő kis élelmiszerüzletet és zöldségboltot vezettem tíz évig. Idővel rájöttünk arra, hogy a multicégekkel nem tudunk versenyezni, váltani kell. Ekkor jött a cégtulajdonos ötlete, hogy ha odahaza olyan finom házisüteményeket tudok sütni, akkor miért ne nyitnánk cukrászatot, olyat, ami ízvilágában és küllemében is elüt a szabványostól. Én rögtön a kezdetekkor tisztáztam, hogy csak eredeti alapanyagokból tudok dolgozni, a félkész termékeket nem szeretem. Szerencsére Kollár Zoltán is támogatott ebben és az üzletből cukrászat lett.
Meséli, hogy az első hónapokban szinte naponta meg kellett küzdeni a vevőkért, folyamatosan kérdezte őket, hogy mit szeretnek, s az másnap már ott szerepelt a kínálatban. – Az volt a szerencsénk, hogy a mi ízeink valóban háziasak voltak, a dobostortán például cukormáz volt, s minden az eredeti receptek alapján készült.
– Alig egy hét múlva az egyik vevő megkérdezte, hogy vállaljuk-e ünnepi torta készítését. Természetesen nem mondtam nemet, különben is szívesen díszítek tortákat. Megkérdeztem milyen alkalomra lesz, mondták, hogy keresztelőre, így a torta tetejére egy kis bepelenkázott baba került tésztából, marcipánból. Đriási sikere lett, azóta heti negyven-ötven tortát sütünk, a legkülönfélébb formájúakat és díszítésűeket, a megrendelő, vagy a saját javaslatunk alapján – mondja, majd elvezet a raktárba, ahol éppen a MATESZ megalakulásának 60. évfordulójára sütött torta vár elszállításra. A félasztalnyi tortát két oldalról színházi függöny keretezi. – Idővel sikerült kialakítani egy jó kollektívát, most két kitanult cukrászunk is van és arra is büszkék vagyunk, hogy a cukrásztanoncok számára mi biztosít-juk a szakmai 
gyakorlatot.
Azt már csak mellékesen jegyzi meg, hogy ezzel a csapattal nyert már Magyarországon tartott nemzetközi cukrászversenyen egy arany és egy ezüst habverő díjat, a pozsonyi nemzetközi cukrászversenyről pedig bronz-éremmel tért haza.
– Mindenütt azt emelte ki a zsűri, hogy a sütijeink mennyire házias ízűek, piskótáink könnyűek, ám tartalmasak, a mázaink pedig egyedülállóan finomak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól az elismerés, viszont így arra is kötelezve vagyunk, hogy a 
következő versenyen már újabb ötletekkel álljunk elő. Más szempontból viszont ezek a versenyek jó alkalmat adnak a tanulásra, ötletszerzésre. Hogy mi volt az eddigi legeredetibb megoldásom? Amikor egy Angliában élő komáromi fiú, aki ausztráliai kislányt vett feleségül, esküvői tortát rendelt nálunk, úgy oldottam meg, hogy a tortára marcipánból elkészítettem Ausztrália és Szlovákia térképét és ezekre helyeztem az ifjú párt jelképező szobrocskákat.
Ebbe a cukrászati boltocskába még a cukorbetegek is becsábulhatnak, sokféle cukormentes süti közül választhatnak. Fogyókúrázóknak viszont nem ajánljuk, mert bármekkora is az elhatározás, úgysem tudnának ellenállni a finomabbnál finomabb sütiknek…
DUNATÁJ HETILAP
