A magyar televíziózás élő legendájával, Vitray Tamás, Kossuth-díjas újságíróval, Kiváló Művésszel, a Magyar Televízió Örökös Tagjával szeptember 24-én, a komáromi Rév-Magyar Kultúra Házában indult a Kikötő – Polgári Szalon beszélgetéssorozat újabb évada. A házigazda, Bödők Gergely történész az ő nehéz körülmények között kezdődött életútjáról, az évtizedek során egyre sikeresebben alakuló pályájáról, az egykori és mai magyar televíziózás közti különbségekről…beszélgetett jeles vendégével, aki a hallgatóság kérdéseire is válaszolt, dedikálta a helyszínen kapható könyveit, és kérésre fotózkodott a rendezvény résztvevőivel.
Vitray Tamás november 5-én esedékes 92. születésnapja közeledtével, az életkorát meghazudtoló szellemi frissességgel idézte fel saját múltját, amiből 67 évet a televíziózásnak szentelt. Neufeld Tamásként, koraszülöttként, Budapesten látta meg a napvilágot, majd különféle társadalmi-politikai rendszereket, korszakokat élt át, s életveszélyben is többször volt. A zsidóüldözés idején az anyai nagymamája kivételével, valamennyi legközelebbi családtagját elveszítette. A II. világháborús borzalmakat a fővárosban bujkálva élte túl.
„Ha az általam átélt dolgok szörnyűségét éreztem volna, talán azokba belehaltam volna. De ostoba vakmerőséggel kezeltem minden helyzetet, így azokat sikerült túlélnem. Hiszek a csodákban, s bár nem vagyok megátalkodott materialista és egyik vallási közösség tagja sem, ám van hitem. Hiszek abban, hogy valahol valaki mindig segíte(ett) nekem“ – mondta el a termet dugig megtöltő hallgatóságnak.
1952-ben végzett a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, majd díszletmunkás volt a Magyar Néphadsereg Színházában. Az Idegen Nyelvek Főiskoláján angol–sajtó szakon tanult, és a Honvédelmi Minisztériumban fordítóként alkalmazták őt. Azután rövid ideig a Magyar Rádiónál, a Chemolimpexnél, és a Kínai Népköztársaság nagykövetségén dolgozott.
Első televíziós szereplésére 1958. augusztus 5-én került sor, amikor az angoltudása miatt kérték fel amerikai atlétákkal való interjú készítésére. Minden előzetes ismeret nélkül (addig még tévékészüléket sem látott) készített interjúja máig emlékezetes maradt: a világhírű, kétméteres atlétát, Rafer Johnsont, tornazsámolyra állva, az interjúalanya arcán is mosolyt fakasztva, interjúvolta meg. Közben fogalma sem volt arról, hogy élő adásban szerepel, hiszen a rádióban addig mindent szalagra vettek.
„Izgalmasnak, érdekesnek ígérkezett ez a feladat, ezért elvállaltam. Mindig az ösztöneimre hallgatok, akkor is ezt tettem. Mivel az operatőr a Johnson és köztem levő nagy magasságkülönbség miatt nem tudott minket egyszerre felvenni, azért kellett a zsámolyos megoldás. Annak láttán az interjúalanyom elmosolyodott, majd én is. Ezzel nagy feltűnést keltettünk, mert addig az MTV-ben mindenkit komoly arccal interjúvoltak. Utána sokan azt kérdezgették, hogy ki volt az a kis pasi Johnsonnal. Ezzel 67 évre megalapoztam a televíziós karrieremet…” – tekerte vissza az idő kerekét.
Miután ekképp nagy sikert aratott, 1959. december 1-jén a Magyar Rádió és Televízió Televíziós Főosztálya Agitációs Propaganda Osztályán a sportrovat belső munkatársává válhatott. 1963-ban pedig a Testnevelési Főiskolán sportszervezői oklevelet is szerzett. Azután számtalan bel- és külföldi sporteseményt közvetített, sportkommentátorként tevékenykedett, vetélkedőket vezetett. 1970-ben az első Hétnek, valamint az első Fórumnak is ő volt a műsorvezetője, majd több televíziós szerkesztőséget irányított, valamint filmekben is szerepelt. Az MTV archívumában hozzávetőleg 4000 műsorát regisztrálták, s a Magyar Televízió Örökös Tagjává vált. Sok kitüntetésben részesült, amelyek közül legjelentősebb a 2005-ben kapott Kossuth-díja.
1997 óta aktív nyugdíjas, s azóta is többféle rádiós műsort vezetett. 2002. október 21-étől ismét kinevezték őt a Sportfőszerkesztőség élére, 2004. november 1-től pedig elnöki főtanácsos volt. 1977-től 2010-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanáraként is dolgozott. 2012. június 1-jén a XIII. kerület díszpolgára lett. Könyvei közül a 2008-ban írt Kiképzés már harmadik kiadásban jelent meg, s a komáromi rendezvényre magával hozott valamennyi példánya gyorsan elkelt. Abban szépirodalmi igényességgel, gördülékeny stílusban dolgozta fel az élete legmeghatározóbbnak tartott, első huszonöt évét, vagyis gyermek- és ifjúkorát.
A műsorvezető az alacsony termete miatti esetleges hátrányról is kérdezte őt.
„Nagyon bántott, amikor tudatosítottam, hogy magasabbra már nem növök. Srácként zavart a termetem, főleg a lányok miatt. A zavarom akkor múlt el, amikor a kíváncsiságuk meghaladta ezt a problémát. Az sem okozott gondot, hogy egy magas diszkoszvető lánnyal úgy csókolózzak, hogy a házuk előtti lépcsőre álljak” – válaszolta mosolyogva a közkedvelt tévés szakember, akinek az első felesége Vasvári Terézia volt, s abból a házasságából született Tamás és Péter fia. Második felesége Földi Teri színésznő, a harmadik pedig Kállai Bori színésznő volt, akivel 2019-ben jelentették be a válásukat. Az idén házasodott össze a tőle 36 évvel ifjabb Ivens Éva operaénekessel.
Nagy szeretettel beszélt az őt „majomszeretettel” felnevelő nagymamájáról. Mint mondta: az élete során túlnyomó részt jóban volt része, de azt is tudni kellett kezelni. Bár voltak „igazi és szakmai barátai” is, akik közül sokan már eltávoztak az élők sorából, ám az ellenségei (irigyei?) még többen voltak…
Hangsúlyozta: megváltozott a világ és jelenleg mások a médiaviszonyok is. „A focimeccseket ma már szívesebben nézem hang nélkül, mert ezzel meghosszabbítom az életemet. Sajnálatos, hogy a tévések is beálltak a sodorba, ahol meg akarnak felelni az éppen uralkodó rétegnek. Azt is furcsállom, hogy ha egy ilyen-olyan csapatban alig vannak magyar sportolók, a többségük külföldi, akik nagyon sok pénzünkbe kerülnek…” – magyarázta Vitray, akinek az illetékesek a szemébe mondták, hogy manapság a tévében már nem csinálhatna olyan 30-40 perces, tartalmas portrékat, amilyeneket régebben készíthetett, csak 3-4 perces kisinterjúkat. Hozzátette: a világhálóra feltett műsorai megtekintése pedig nem vetélkedhet a TikTokon taroló, bájos kisállatokról készített, rövidke videók megtekintésével.
„Remélem, hogy a televíziózás majd visszatalál az eredeti céljához, amiért azt egykor kitalálták. Én mindig olyat akartam mondani, ami a széles réteget érdekli, de közben tanulságokkal is bír. A hazai tévének meg kellett volna maradnia a kis országunk családias légkörű tévéjének. Minket még a keresztnevünkön szólítottak a nézők… Nem kéne a nyugati kereskedelmi tévéket utánozni, amelyekben a fizetett reklám a legfontosabb, és vezényszóra tapsoltatják, nevettetik a közönséget. Megszűnt a szabad gondolkodás és fogalmazás, a tévések súgógépekről olvassák a szövegeket, túl gyorsan és szép magyaros hangsúlyozás nélkül, nem ügyelve anyanyelvünk tisztaságára…” – adott hangot kendőzetlen véleményének.
Végül arra a kérdésre, hogy fél-e az elmúlástól, így felelt: „Mi tagadás, még szeretnék egy kicsit maradni. De közben elgondolkodom azon, hogy közel a 92. életévemhez még meddig élhetek. Tény, hogy a korombeli ember már nem ugyanolyan, mint milyen korábban volt, de a szakmámhoz még értek. Persze, az ember tolná-tolná a távozás idejét, ameddig csak lehet…”.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
