Március végétől új művészettörténész dolgozik a Duna Menti Múzeumban. Szabó Bodó Renáta Erdélyben született, és jelenleg a férjével és két kisgyermekükkel Ógyallán él. Már eddig is változatos életutat járt be. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen kezdte tanulmányait, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen doktorált. Számos külföldi ösztöndíj révén tanult Ausztriában, Franciaországban, Magyarországon és Szlovákiában, végül tájainkon telepedett le. A Harmos Károly – monográfia bemutatásával párosuló kiállítás május 29-i megnyitójának közeledtével bemutatjuk őt az olvasóinknak.
Miért választotta hivatásául a művészettörténetet, s hol végezte az ilyen jellegű tanulmányait?
Gyermekkoromban a szüleim támogatták, hogy minél több területen kipróbáljam magam – zongorázni tanultam, néptáncoltam, harcművészettel is foglalkoztam, és aktív tagja voltam több színjátszócsoportnak, kórusnak. Sokáig az volt az álmom, hogy tánckoreográfus leszek, de végül más irányba indultam. A képzőművészethez barátaim révén mindig is kötődtem, az egyetemválasztás pedig végül egy művészettörténeti népszerűsítő előadás hatására dőlt el – az utolsó pillanatban a pszichológia helyett a művészettörténet mellett döntöttem.
A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szereztem a művészettörténeti diplomámat, dualizmus kori építészetre szakosodva. Később ugyanitt végeztem el a mesterképzést, műemlékvédelem szakon. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2022 februárjában a Művelődéstörténet Doktori Programon abszolváltam. Tanulmányaim során ösztöndíjjal tanultam Ausztriában, Franciaországban, Szlovákiában és Magyarországon is, így az oktatási időszakom jelentős részét külföldön töltöttem.
Eddig hol, milyen munkakörökben dolgozott, s milyen korszakokra irányult a munkássága?
Egyetemi tanulmányaim alatt önkéntesként csatlakoztam különféle művészeti projektekhez, és múzeumok munkájába is bekapcsolódtam. Pályám elején barátaim kértek fel arra, hogy legyek kurátora egy-egy kiállításuknak. Munkahelyeim során is elsősorban a képzőművészet dominált az építészettel szemben.
Műemlékvédelmi szakemberként dolgoztam például a budapesti Földművelésügyi Minisztérium épületének rekonstrukciós munkálatain. Doktori képzésem idején a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár alkalmazottjaként az intézmény Képzőművészeti Gyűjteményével foglalkoztam. Később egyre inkább a kortárs művészet felé fordultam: kurátori feladatokat láttam el szabadúszóként, illetve 2021-től egy általam alapított művészeti magazinnak a felelős szerkesztője vagyok.
Miért, esetleg kinek a hatására döntött úgy, hogy megpróbál elhelyezkedni a Duna Menti Múzeumban, s itt konkrétan milyen téren szeretné kamatoztatni a megszerzett ismereteit, tapasztalatait?
Ismerősök hívták fel a figyelmemet arra, hogy megüresedett egy művészettörténészi állás a Duna Menti Múzeumban. Három opció között vacilláltam. Egyrészt muzeológusként lehetőségem lett volna visszatérni Budapestre, valamint a Brüsszelbe költözésünk ötlete is felmerült, bár ott nem a szakmában dolgoztam volna. Továbbá adódott ez a lehetőség is, és végül a szlovákiai férjemmel úgy döntöttünk, hogy óvodáskorú gyerekeink számára talán az lenne a legjobb megoldás, ha egyelőre itt maradnánk.
A múzeum igazgatósága milyen elvárásokat támaszt ön iránt, s bizonyos mértékig kap-e szabad kezet?
Az igazgatóság nyitott és támogató hozzáállást mutat. Természetesen, megvannak az intézményi keretek, de lehetőségem van saját projektek indítására, pályázatok írására és a szakmai kapcsolatrendszerem mozgósítására. Úgy érzem, nagyfokú bizalmat kaptam.
Volt-e már elég ideje megismerni a múzeumi szépművészeti gyűjteményt, s arról mi a véleménye?
Március végén vettem át a közel 1400 műtárgyból álló gyűjteményt, amelyhez jelentős adattári anyag is tartozik. A gyűjtemény feltérképezése még folyamatban van. A múzeum főépületének felújítása miatt jelenleg a raktárban dolgozom, így napi szinten közvetlen kapcsolatban vagyok a műtárgyakkal. Úgy látom, hogy a kollekció színvonalas, változatos, ám egységes koncepció mentén épül fel.
Jelenleg pályázatírás közben találtam Önt. Az igazgató úrral éppen milyen célra próbálnak anyagiakat szerezni?
Az elmúlt egy hónapban öt pályázat megírásában vettem részt, melyek főként a kiállítástechnika korszerűsítését, illetve múzeumpedagógiai foglalkozások, kiadványok létrehozását célozzák meg.
Kurátorként mikor rendezi meg az első komáromi múzeumi kiállítást, s majd kinek a munkásságával, műveivel ismerteti meg a látogatókat?
Egy teljes értékű kiállítás megvalósításának pontos időpontja egyelőre kérdéses, mivel a felújítás alatt álló főépület még nem alkalmas hosszabb távú tárlatok befogadására. Jelenleg egy hároméves kiállítási koncepció kidolgozása zajlik, amelynek részeként történeti jellegű, évfordulókhoz köthető kiállításokat is tervezünk – például 2026-ra egy Feszty-tárlatot, amely a női családtagok, így például Feszty Masa munkásságát is bemutatja. Emellett évente legalább egy kortárs művész bemutatkozására is lehetőséget szeretnék biztosítani. Tervben van a képtár állandó kiállításának újragondolása is. Egynapos kiállításra azonban már május 29-én sor kerül Harmos Károly monográfiájának bemutatója alkalmából. Ezen az eseményen a jeles művész néhány, múzeumunk gyűjteményében található alkotása is helyet kap a Kultúrpalota egyik frissen felújított termében.
Milyen kevésbé látványos „háttérmunka” vár Önre, s abban kiknek a segítségére számíthat?
A háttérmunka sokrétű: kutatás, archiválás, adatbázis-építés, kiállítási forgatókönyvek írása, kapcsolattartás művészekkel és örökösökkel, tárgyak dokumentálása, digitalizálás, s a múzeum akvizíciós tevékenységében is részt veszek. Az intézmény munkatársai mellett civil szervezetek, külső kutatók és a Kontur-projekt révén felépített kapcsolati hálóm is segít ebben.
Úgy tudom, hogy szabadidejében más projektekben is részt vesz. Kérem, erről is szóljon!
A Kontur Art Project egy független képzőművészeti platform, amelyet 2021-ben indítottunk azzal a céllal, hogy a szlovákiai képzőművészeti színtéren létrejöjjön a nyilvánosság számára egy új felület. A projektet Nagy Zsófia kultúrakutatóval építettük fel. Célunk, hogy megjelenési lehetőséget biztosítsunk a helyi művészeknek, a művészeti mező többi szereplőjének és a képzőművészettel kapcsolatos kezdeményezéseknek, miközben törekszünk a regionális és globális kontextus bemutatására is. Kiemelt figyelmet fordítunk a Szlovákiában élő magyar nyelvű képzőművészekre, ezáltal elősegítve országos és nemzetközi láthatóságukat.
Az online működő Kontur Magazinban (kontur-art.com) három nyelven – magyarul, szlovákul és angolul – jelennek meg írások, amivel a nyelvi különbségekből fakadó elszigeteltséget igyekszünk csökkenteni. A cikkek között szerepelnek kiállításkritikák, elméleti kötetek recenziói, konferenciák beszámolói, saját tanulmányok, szakmai interjúk, valamint kiállításokat, múzeumokat és helyi művészeket bemutató kisfilmek. A projekt elsősorban az online térben valósul meg, de törekszünk olyan programok létrehozására is, amelyek a helyi közösségekben kapnak helyet. Például interaktív előadásokkal szerepeltünk a Gímesi Művelődési Táborban, a Gombaszögi Nyári Táborban, de idén is van két meghívásunk az NFGreen fesztiválra, illetve Gombaszögre.
A részben önerőből működő magazin üzemeltetésének koordinálása mellett felelős szerkesztőként is tevékenykedem, valamint én felelek a műtermekben, múzeumokban és galériákban készülő kisfilmek szerkesztéséért. Ezen kívül gyártásvezetőként, line producerként időnként filmes projektekben is részt veszek.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
Fotók Szabó Bodó Renáta albumából
