„A tánc felemel, erőt ad, gyógyít, és közel visz a szívekhez“ – vallotta Radák János koreográfus, néptáncpedagógus, aki mindössze 53 évesen távozott az égi táncosok közé. Hozzá hasonlóan az Izsán élő Bulajcsik Júlia, nyugalmazott pedagógus szintén több nemzedéknyi fiatalt tanít(ott) a tánc szépségére. Bár évtizedeken át a helyi Pitypang néptánccsoportjával sok versenysikert is elért, legutóbb, nemzeti ünnepünk előestéjén ügyes fiatalokkal betanított társastáncokkal örvendeztette meg a nézőket, akik három hét elteltével is emlegetik a látott nívós produkciót.
A szervezői vénával ugyancsak megáldott, 77 évesen is lelkes „örökifjúnak“ tűnő Julikát beszélgetésünk elején arra kértem, hogy röviden foglalja össze a pedagógusi pályáját, hiszen az szorosan összefügg a „lábak költészetének“ is nevezett tánc oktatásával.
„Gútán születtem, ott jártam alapiskolába, s a néptánctudásomat is megalapoztam, majd 1966-ban a komáromi gimnáziumban érettségiztem. Sosem feledem el, hogy a szóbelim előestéjén is felléptem a pünkösdi sortáncjáráson, de utána sikeresen levizsgáztam. (Később távúton tanult tovább – a szerz.mj.) Azután hamarosan az egykori iskolámban, majd az akkori pionírházban (a mai szabadidőközpont elődjében) helyettesítő tanerőként három évig taníthattam. Az idő alatt létrehoztam egy-egy néptánc- és társastánccsoportot“ – idézte fel pályája kezdeteit.
Mint mondta: aztán áthelyeztek őt az ógyallai magyar alapiskolába, ahol nem csak tanított, hanem pionírvezetőként délutánonként is foglalkozott a gyerekekkel, és természetesen ott is létrehozott egy néptánccsoportot.
„Majd a komáromi pionírházba kerültem, ahol szintén vállaltam a néptánc és a társastánc oktatását is. Miután férjhez mentem, izsai menyecske lettem, s már bő fél évszázada e kisközségben élek. Harmincnyolc évig a helyi alapiskolában tanítottam, ahonnan 2003-ban mentem nyugdíjba, s tizenkét évig, hétvégeken a helyi ifjúsági klubot is vezettem. Ott a tánctudáson kívül a klubtagok angol nyelvtudását az Izsára nyaranta három-három hétre érkezett, önkéntes külföldi lektorok fogadásával fejlesztettük“ – ecsetelte a folytatást.
A tánc pedig az élete kihagyhatatlan részévé vált, még a gyermekgondozási szabadsága alatt is besegített az iskola néptáncosainak tudásgyarapításába.
„A harminc évig működött Pitypang néptánccsoporttal sok járási, kerületi és országos versenyről érmekkel tértünk haza, s a Gombaszögi Folklórfesztiválra is meghívást kaptunk. Sőt, a gyerekek a Szlovák Televízió magyar adásában is bemutatkozhattak, ahol a komáromi Dunaj folklóregyüttes zenekara muzsikált nekik. Nagyon szép élményként maradtak meg bennünk az idén 30 éves Hídverő Napokon, a Duna mindkét oldalán megvalósult fellépéseink is. A koreográfiák összeállításába olyan jeles szakemberek, mint Katona István, Keszeg István, Méhes Kata, Ľudovít Gallovich segítettek nekem. A zenekarunkban pedig az akkor gimnazista Kaszás Attila, későbbi jeles színművész és Nagy László is játszott, az anyukák és nagymamák pedig a népviseletek megvarrását is vállalták“ – árulta el a további részleteket.
Rajtuk kívül nagy szeretettel emlékezett vissza az izsai alapiskola előző igazgatójával, Dudás Katalinnal végzett közös munkára is. A többi között együtt állították össze a kilencedikesek Koszorúcska-műsorait, valamint a társas- és néptánc-koreográfiákat. A fellépéseik alkalmából mindig zsúfolásig megtelt a kultúrház nézőtere. Sőt, mindezt még a hetvenedik életévén túl is, teljesen ingyen vállalta!
Aztán némi pihenő után ez év elején körbejárta a falut, négy-négy helyi alap- és középiskolás lányt, illetve fiút meggyőzött a tánc szépségéről, s velük a hétvégeken betanított többféle társastáncot, valamint népi játékot. A talpalávalót a lemezlovasuk, Erik szolgáltatta. Március 14-én este pedig az ifi klubbeli fellépésükkel nagy sikert arattak, aminek pozitív visszhangja volt. A nézők soraiban az egykori alapító klubtagok közül is többen helyet foglaltak.
„Nagyszerű érzés volt ezekkel az ügyes fiatalokkal próbálni, készülődni. A bemutató után rengetegen megölelgettek, összepuszilgattak. Akkor azt mondtam, hogy mindez nagyon szép, de elfáradtam, ez volt az utolsó általam betanított táncbemutató. Ezentúl többet szeretnék pihenni, komáromi kulturális rendezvényeken is részt venni. Páran mondták, hogy pedig a falunapra is összehozhatnánk egy szép műsort. Legjobban annak örülnék, ha a fiatalok egyre aktívabbak lennének, és a saját ötleteiket valósítanák meg a klubban. Nemrég énekkart alapítottak, melynek egy helyi óvónő lett a karnagya. Nem szeretem azt hallani, amikor valaki csak szidja a mai fiatalokat. Ahelyett kedves szóval, személyes példamutatással kell őket tettekre sarkallni, s együtt örülni a sikereknek! Közös táncolás, éneklés, színjátszás… közben az életre, a helyes viselkedésre, az anyanyelvünk, hagyományaink megőrzésére és továbbadására, valamint a közösséghez való ragaszkodásra… is lehet nevelni őket“ – állította beszélgetésünk végén a vérbeli pedagógus és táncoktató, az izsai Búzavirág Hagyományőrző és Éneklő Csoport tagja.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
Majkút Helenka fotói
