Bár 2017 a reformáció éve, idén ünnepeljük a magyar történelem talán legnépszerűbb szent királyának, Lászlónak a trónra lépését is. Ennek köszönhetően a Kárpát-medence több pontján is zajlanak versenyek Szent László uralkodásával kapcsolatosan.
Ilyen esemény zajlott a László alapította Váradon is, a helyi Varadinum rendezvények egyik programjaként. A Varadinum a Komáromi Napokhoz hasonló rendezvénysorozat, ahol különböző koncertek és kulturális események zajlanak, vasárnap pedig körmenet is zajlott Szent László ereklyetartóival.
A történelmi vetélkedőn a Kárpát-medence három országát képviselték a versenyzők: Erdély és Partium mellett magyarországi és mi, komáromiak, jöttünk a legmesszebbről. A két selyés csapatnak két határátlépés és itt-ott egy-két órás várakozás jelentette a bemelegítést, de sikerült eljutniuk a célállomáshoz. A nagyváradi vár ötszögében már különböző előadások, előzetes feladatok várták a diákokat, de belefért egy Körös-parti séta is, és megnéztük a város felújított főterét is. A tornyosuló viharfelhők időnként ránk ijesztettek, de a város patrónusa nem engedte, hogy a szombati vetélkedőre a versenyzők megázzanak, csak amikor nyugovóra tértek, akkor szakadhatott le az ég – de akkor minden erejét beleadhatta a vihar.
A másnapi vetélkedő az Ady Endre Líceumban zajlott. Két csapatunk képviselte tehát a Selye János Gimnáziumot, közülük a Kara Mátyás, Kele Fanni és Szeder Enikő alkotta trió az ötödik helyen végzett, míg Bánki Bence, Rancsó Dorottya és Šiška Dávid csapata másodikok lettek. Külön értékelték a hozott feladatokat is, mindkét csapatunk elismerést kapott a Szent Lászlóról szóló plakátokért. Bencéék alkotása ott is maradt, hogy jelezze a váradi diákoknak, selyések jártak az Ady Líceum könyvtárában. Természetesen, ez csupán annak a kapkodásnak volt köszönhető, hogy elérjük a hazafelé induló vonatot.
Ez sikerült is, köszönhetően váradi házigazdáink segítségének, amiért ezúton is hálásak vagyunk. Szent László újra visszatartotta az égieket, hogy bőrig ázzunk, s csak akkor zúdult az égi áldás a földekre, amikor már Budapest felé zötyögtünk. Hét jegy, újabb hét jegy – viccelődtünk is, hogy vajon mi heten most kik is lehetnénk. A hét vezér? A hét mesterlövész? A tűnődést az egyik selyés versenyző zárta le, amikor nagyot sóhajtott a kétnapos megpróbáltatásnak köszönhetően: „Álmos vagyok…” Jó, hát akkor legyünk a hét vezér. Hét magyar vándor, aki egy partiumi Szent László-versenyről egy felvidéki Szent László vetélkedő felé tart.
Elek József
