Az úgy kezdődött, hogy a Rákóczi Szövetség hagyományos versenyeire bejelentkeztek diákjaink és nagy örömünkre jól is szerepeltek. Amin viszont mind a felkészítő tanárok, mind a diákok meglepődtek, a szervezők különleges meglepetéssel szolgáltak a Gloria Victis és a Cultura Nostra sikeres szereplőinek – egy jutalomúttal Párizsba és Versailles-ba. Természetesen, a járvány okozta intézkedések türelemre intettek mindenkit, de a karantén jege lassan olvadni kezdett, június végére zöld utat kapott a franciaországi látogatás. Iskolánkat, a Selye János Gimnáziumot hat diák – Simonics Réka, Kontra Martin Róbert, Tóth Ákos, Kajan Dóra, Szalai Adrián és Molnár Vivien – képviselte. A két versenyen szerzett sikerek hátterében Vajányi Orsolya és jómagam álltunk, örömünkbe csak annyi üröm vegyült, hogy Vajányi tanárnő nem tarthatott velünk.
A tisztán három napba azok a látnivalók kerültek be, amelyeket bárhol, bármilyen utazási iroda katalógusában megtalálhatunk, mint az Eiffel torony, a Diadalív, a Notre Dame, a Latin negyed és a Montmarte, és mi igyekeztünk mindent látni és átélni. Természetesen ehhez egy gyorstalpaló francia nyelvlecke is párosult, mert úgy gondoltuk, hogy „avec un peu d’imagination, tout est possible” (egy kis fantáziával minden lehetséges), hogy minden szituációra felkészüljünk (Tu peux venir à la fête avec moi? – eljönnél velem a buliba?). De komolyan vettük az ismerkedést a francia fővárossal, hiszen maga Napóleon mondta egyszer, ha elmész egy városba, alaposan nézz körül, hátha egyszer el kell foglalnod. Ezért ha a párizsiak megkérdezték volna, miért érdekel minket annyira a városuk, kész volt a válasz: Un jour, ce sera moi qui dirigerai ce pays! (egy nap én leszek az, aki ezt az országot irányítja). Gondolom, a fentiekből is kitűnik, milyen jó hangulatban teltek a párizsi napok. Csodás volt az esti séta a Eiffel-torony lábánál, és vigyáztunk az értékeinkre. A verőfényes napsütésben a Louvre környéke és a Concorde tér forgalma is lenyűgözött és vigyáztunk az értékeinkre. A Sacre Coeur alatt az elterülő városban gyönyörködtünk, de nem felejtettünk el figyelni az értékeinkre is. Ahogy a hangulatos Montmarte-on és a Latin negyedben sem szegte kedvünket semmi kényelmetlenség. Igaz, a Notre Dame jelenlegi állapota elszomorító volt, de a szajnai hajókázás során láthattuk, micsoda erőfeszítéseket tesznek a helyreállításért. A versailles-i kastély viszont a Napkirály időszakát idézte. Lenyűgöző volt, mi minden kapott helyet a termekben, de főleg az fogott meg minket, hogy miért… Ennek a felismerésében komoly segítséget kaptunk energikus idegenvezetőnktől, aki két napon át vezetett minket a Louvre termein, a versailles-i palota szalonjain át és a Szajna hídjai alatt. A dinamikus párizsi túra egyszerre volt csodálatos és fárasztó, a majdnem huszonnégy órás buszozást ellensúlyozták a látnivalók, nem számoltuk, hányadik kilométert tapossuk a Champs-Elysée-n, és hogy hazafelé sokkal csendesebb volt a társaság, mint Párizs irányába. Fáradság, kialvatlanság és zsibbadt izmok – de ismertük a francia mondást: Le chocolat est la solution à tous les problèmes. És ezt fordítanunk sem kell. Köszönjük a szervezőknek a nagyszerű élményt, de leginkább a diákoknak, akik alaposan kiélvezhették munkájuk gyümölcsét. A Selye János Gimnázium hat diákjának mindenképp nagy élményt jelentett ez az út, amely ízelítőt adott a francia kultúrából, amit egy csodálatos tál békacomb is
alátámasztott.
Elek József, történelemtanár
