Miközben november 15-én két gyanútlan miniszter a kíséretével éppen Komáromba indult, az ottani Selye János Gimnáziumban sorsfordító eseményre: hatalomátvételre került sor. A mindenre elszánt Donna Corleone a testőreivel együtt, a „Selye népe“ előtt ejtette foglyul Andruskó Imre igazgatót, akinek az eddigi viselkedésétől besokalltak…
A híres alma mater direktora portálunkat tegnap még boldogan hívta meg a pénteki diáknapi rendezvényre, amelynek már több évtizedes hagyománya van a gimiben. Hangsúlyozta az elsősök felavatásának, eskütételének és az 5 első osztály közösségkovácsoló versenyműsorának a fontosságát, amire a diákok nagy élvezettel készültek. Az ünnepi tortára pedig a habot az esti gimibál tette fel, ahol a Pusztaszer II iskolai zenekar szolgáltatta a talpalávalót. Megemlítette a hagyományos tanár-diák focimeccseket, valamint a diákok általi palacsinta- és süteményárusítást is, amelyeket az idei műsorba is beiktattak. Ahogy a kiselsősöknek és a legsikeresebb műsort összeállító osztálynak járó torták átadását is.
Ma reggel azonban Andruskó igazgató az iskolaudvaron bejelentette: az előre hozott diáknapi banzáj a miniszteri látogatással együttjáró, megszigorított biztonsági intézkedések miatt csak a gimnázium területén valósulhat meg, az ünneplésre kész sokaság azt nem hagyhatja el. A lesben állt puccsisták azt sem engedték, hogy befejezze a mondanivalóját. Megelégelve a bő huszonhárom éve tartó, diktatorikus uralmát, összekötözött kézzel vonszolták őt ki az udvarból. Donna Corleone azonban a könyörgésére megígérte: eleget tesz azon kérésének, hogy legalább alulfizetett alpedellusként maradhasson az intézményben, egyébként a neje elválik tőle, s haza sem mehet…
Saját mentségére, a szebb jövőben reménykedve felhozta: „Úgy érzem, hogy már eddig is rengeteget dolgoztam a gimnáziumért, ám vannak még megvalósítandó, jó ötleteim. Ha hétfőn mégis visszatérhetek a gimiigazgatói posztomra, akkor engem semmi sem gátolhat meg abban, hogy akadálymentesítsem az egész épületet, felszereltessem a sokak által várt liftet…“.
Gyepes Barbie „Keresztanyu“ mindezt meghallgatta, majd ismertette a további programot, amely részeként a diákhad a Klapka tér felé vette az irányt, ahol tisztelete jeleként (?) Keszegh Béla, Komárom polgármestere fogadta őket (vagy csak nem akarta, hogy őt is leváltsák?). A saját zászlójuk alatt felsorakozott, előzőleg mókás indulókat kántált, kifestett arccal felavatásukra váró kis- és nagyelsősöket pedig figyelmeztette: ma elsősorban ők felelősek vezérük és hű hívei jókedvéért, aminek a Városi Sportcsarnokban kell a tetőpontjára hágnia. Végül mindenkinek nagyon jó szórakozást és feledhetetlen élményeket kívánt.
„Végzősökként szeptemberben feladatul kaptuk azt, hogy szervezzük meg az idei diáknapi ünnepséget, s minden érintett osztályból jelöljünk ki két-három, szervezői vénával megáldott diákot. Ezt megtettük, de mivel nagyon összetartóak vagyunk, valójában minden diáktársunknak jutott kisebb-nagyobb részfeladat. A sportcsarnokban pedig már az általunk felavatott elsősöké főszerep: minden osztály saját műsort állított össze e nagy napra. Azt találtuk ki, hogy a teljes program retrós hangulatban, a múlt század 70-es éveitől kezdve, a 2010-es évek végéig tartó időszakot ölelje fel. A „gólyáknak“ a korabeli nagy slágerek dallamaira saját rap szöveget kellett írniuk, s a műsorukkal is e korszak egy-egy évtizedének a hangulatát kellett felidézniük“ – ecsetelte a részleteket Fábik Balázs, a „nagy kések“, vagyis a IV.b-sek egyik lelkes szervezője.
Kérésünkre azt is elárulta, hogy mi volt Andruskó igazgató legnagyobb bűne, amiért a posztvesztésével kellett lakolnia: „Bár minden tanévben két-két igazgatói szabadnapot adhatott volna nekünk, immár negyedikesként állíthatom, hogy azok többségével nem örvendeztetett meg minket. Csupán a szóbeli érettségi vizsgák idején, kényszerből kaptunk egy-egy igazgatói szabit, mert akkor a tanárainknak nem a mi oktatásunkkal, hanem a vizsgákkal kellett foglalkozniuk. Nos, ha megkapjuk a többi szabadnapot, akkor jobbra fordulhat a sorsa…“.
Azután a mókás siserehad hangos, közös éneklés közepette vonult végig a belvároson, s a láttukon még a gereblye is megállt az éppen virágágyasokat gondozó, közhasznú munkások kezében. Majd a Klapka térre vonult sokaság előtt Keszegh Béla is szót emelt a „földije“, Andruskó Imre érdekében. (Lehet, sokba fog ez kerülni a gimiigazgató – városi képviselőnek…) Miután a polgármester illemtudóan kezet csókolt Donna Corleonenak, őt arra kérte, hogy a direktor enyhébb büntetést kapjon, esetleg cukor és tej nélküli kávét vagy hasonlót, de maradhasson az igazgatói székben. Vélhetően ez ügyben szerencsés fordulat áll be, hiszen a téren a nevezett már nem összekötözött, hanem ismét szabad kézzel jelent meg.
Aztán a sportcsarnokban kezdetét vette a kora délutánig tartó vigasság, amely során az ügyességüket, gyorsaságukat, kreativitásukat is megcsillogtathatták a diákok. Már csak ezért is érdemes „selyésnek lenni“, a többi nyomós okról pedig majd a november 19-én és 20-án megrendezendő nyílt napon essék szó!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
