,,Gyűjtsük be és vessük el az új magokat!,,
December elején Farkas Adrianna tanárnő hívta fel figyelmemet a Csemadok Országos Elnöksége által meghirdetett esszépályázatra, melynek témája az anyanyelvhez és a szülőföldhöz való ragaszkodás, a nemzeti identitás kérdése volt. Ezzel a főtémával kapcsolatban hat altémát jelöltek ki, mindegyiknél egy-egy idézetet adtak meg magyar írók-költők (pl. Kányádi Sándor, Dobos László, Nagy László) műveiből, nyilatkozataiból. Engem a második idézet ragadott meg a leginkább, Nagy László gondolata, miszerint „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk. Tanulnunk kell a nyelvünket a sírig”. Elgondolkodtam azon, hogy mi történik, ha valaki magyar családba születik ugyan, de később nem használja ezt a nyelvet, nem fejleszti a szókincsét, nem jár magyar iskolába. Mivel vannak ilyen ismerőseim, konkrét tapasztalatokat is bele tudtam dolgozni a szövegembe, de az esszébe igyekeztem egy költői síkot is belevinni. A megadott idézetet mottóként használtam, a szövegemnek pedig az Anyanyelvünk kertje címet adtam. Abból a költői képből indultam ki, hogy a nyelvet is ugyanúgy gondozni kell, ahogy egy kertet. Az esszét ezzel a kertmotívummal kezdtem és a végén is ehhez kanyarodtam vissza. Ezzel a jövőre utaló gondolattal zártam: „Ne csak azokat a növényeinket gondozzuk, amelyek már régóta teremnek! Gyűjtsük be és vessük el az új magokat is, melyekből a jövendő nemzedékek gyümölcsei sarjadnak majd!”
Köszönöm Farkas Adrianna tanárnőnek, hogy foglalkozott a szövegemmel. A pályázat értékelőinek is hálás vagyok a visszajelzésükért, hiszen ezt kamatoztatni tudom a jövőben is. Nagyon örültem, hogy írásom elnyerte a zsűri tetszését, és az esszéíró verseny fődíjasa lettem. A díjat a magyar kultúra napja alkalmából rendezett gálaesten, Galántán adta át Kiss Beáta és Köteles László, a gálaesten részletek is elhangzottak az esszéből.
Csehy Flóra
Selye János Gimnázium, Komárom, III. C
