Egy csodálatos nyár a szlovén tengerparton
A nyár folyamán szeretek mindig új tájakkal, országokkal, emberekkel, tengerekkel ismerkedni. Így az idei nyár folyamán úticélunk a szlovén tengerpart és ennek egyik csodás városa, tengerparti üdülője, Portorozs volt, ami magyar fordításban annyit jelent, mint rózsák kikötője. Hogy miért nevezik e csodálatos várost Szlovénia Monte Carlójának, erre majd a későbbiekben visszatérek. Nos, az utunk egy kellemes társasággal, jó hangulatban kezdődött. Ratimorszky Tamás idegenvezetőnk mindent elkövetett annak érdekében, hogy minél többet tudjunk meg a vadregényes Szlovéniáról, mely kis országnak nagy látványosságai vannak, fejlett az ipara, a turizmus a tengeren kívül (44 km a tengerpartjuk) télen is folytatódik a csodálatos hegyekben, híresek cseppkőbarlangjaik és barátságosak az emberek.
Mindehová autópályák vezetnek és az útszéli Marche pihenők szintén elkényeztetik a turistákat gazdag kínálatukkal. Minden vidéken, ahol különböző nemzetiségek is élnek, kétnyelvű feliratok vannak útközben, így magyar, olasz, német. Mindjárt a határnál a Duga Vesna felirat mellett a Hosszúfalu felirat fogadott bennünket. Vadregényes hegyes vidéken haladtunk a tenger felé, majd egyszercsak a magasból megláttuk a távoli kéklő tengert, amely egy nyüzsgő üdülőközpontba vezetett és itt megálltunk a 4-csillagos Marita szállodánál, amely szobáiban minden kényelmet biztosított csoportunk számára. Volt itt wellnesz, kinti medence, amely este több színben volt megvilágítva. A szálloda svédasztalos félpanziós ellátást biztosított számunkra, minden este volt 2-3 halfajta is, sőt voltak olyan ételek, amelyeket a szemünk előtt készítettek el a szakácsok a kérésünkre. A számunkra gyakran ismeretlen ételek jók és ízletesek voltak. Sőt, a szálloda igazgatósága még borkóstolót és zenés-táncos estet is szervezett számunkra. Nekem a Primorskój Malvarija bor ízlett a sok felkínált bor közül, úgyhogy ottlétünkkor, ha lehetett, mindig ezt fogyasztottuk. No, de térjünk most rá, mit is kínált nekünk a tenger, a város és annak csodálatos környéke, 
az 5 km-re fekvő Piran. Napernyőket és fekvőhelyeket csak egész napra lehetett bérelni, a tengerbe egy szakasz kivételével csak lépcsőkön vagy 4-5 fokos létrán lehetett lemenni. A csodálatos tenger vize kék színű volt és kellemes 24-26 fokos, jó volt benne fürödni, úszkálni, vagy éppen csónakázni, vízibiciklizni, egyéb sportokat űzni vagy csak élvezni a napsütést. Nem is beszélve a szebbnél szebb éttermekről a tengerparton, ahová gyakran betértünk ebédelni vagy csak kávéra és üdítőre. Napjaink jó hangulatban teltek a csodálatos időben a tengerparton, úgyhogy mindenki szépen lebarnult. Az esti séták a hosszú promenádon kellemes élményeket nyújtottak mindenkinek. Láttuk a szebbnél szebb kaszinókat a Portorozs Grand, a donici Palace Metropol és más csodálatos szállodákban, ezért is hívják Portorozst a szlovén Monte Carlonak. Mi csak megcsodáltuk ezeket, mindössze néhányan próbáltak szerencsét kis tételekben, de nem nagy sikerrel. Mindenütt szólt a zene, óriási volt az emléktárgyak kínálata, a vendéglők tele voltak emberekkel. Sok volt itt a magyar, olasz, német, holland és skandináv országokból jött turista. De mindenki békésen megfért egymás mellett egész nap és esténként is. A hajókikötőből minden este sétahajók indultak főleg Piran felé. Mi inkább az autóbuszunkkal rándultunk ki Piranba. Megállva a városka előtt Ratimorszky Tamás kalauzolt bennünket a velencei hangulatú városba, melynek megcsodáltuk szűk utcáit, a város feletti hegyen fekvő templomot és a kilátást. Szép volt az 
idő, így elláttunk egészen az olasz tengerparti üdülőkig. Majd megcsodáltuk a főteret, Tartini Giorgorgó zeneszerző szobrával, aki A. Vivaldi kortársa volt, s a legismertebb itteni zeneszerzők közé tartozik. A Velencei ház, amely ma múzeum, nagyon szépen bemutatja, hogyan éltek itt az emberek a 17. században és megismerkedtünk egy velencei kalmár életével is, aki az itteni szerelmének építtette a Velencei házat a Tartini téren. Majd Frédi cukrász, a vezetőnk egyik ismerőse kínált a számunkra jobbnál jobb fagylaltokat, és akinek még nem volt elég az élmény, megfürdött a tengerben. A csoport fiataljainak annyira megtetszett Piran, hogy kerékpárral naponta eljártak csodálni, főleg este. Amúgy az egész nyár folyamán egymást érik a mediterrán folklór- és egyéb zenei és gitárfesztiválok, mi is láttunk két dalfesztivált Piranban a főtéren. Elég messze volt tőlünk Postojnska Jama cseppkőbarlang, amely már az UNESCO Világörökség része. Itt él a vak fehér szalamander és a turistákat bent kis vonatok szállítják. Ide majd máskor megyünk el, hiszen Szlovénia sok látnivalót kínál a turistáknak. Sok szép élménnyel gazdagodva, kipihenve indultunk el hazafelé, ahol még egy meglepetést készítettek számunkra. Ez a meglepetés Cuk Péter Lendva melletti farmja volt, egy kis 70 létszámú Banuta nevű falucskában. Nemcsak a farmját néztük meg, hanem megcsodáltuk borospincéjét is. Megvendégelt bennünket, megkóstoltuk borait, ő és szlovén felesége még rögtönzött kultúrműsorral is kedveskedett csoportunknak. Közösen énekelve vendéglátóinkkal, felpakolva az itt kínált borokkal és kolbászokkal, ismét egy szép élménnyel gazdagodva folytattuk a hazafelé vezető utat.
***
Összegezve az élményeket, a látottakat, aki jövőre Portorozsban akar üdülni, okvetlen menjen el, hiszen velünk is voltak, akik minden évben részt vesznek ezen az utazáson. Nagy élmény volt számunkra a Portorozsban töltött csodálatos nyár.
Dr. Bende István
DUNATÁJ HETILAP
