Történetünk hőse egy háziasszony, aki használhatatlanná vált porszívóját újra kívánta cserélni. Felkereste az „égszínkék”, hárombetűs műszaki áruházat, ahol ki is választott egy számára megfelelőnek tűnő készüléket. Mint ahogy az itt szokás, a raktárból hoztak számára egy érintetlen csomagolásút, mellyel annak rendje és módja szerint hazament. Mi sem természetesebb – gondolnánk mi, naiv fogyasztók – mint hogy otthon bekapcsolta a frissen szerzett háztartási segédeszközt és kiporszívózott vele. Amikor azonban dolga végeztével fel akarta csévélni a zsinórt, kiderült, hogy a csévélő funkció nem működik. S mivel ez a készülék hibájának minősül, visszavitte azt az üzletbe, hogy még a törvényes időn belül hibátlanra cserélje. Itt érte a következő kellemetlen meglepetés, amikor közölték vele, hogy nem lennének kötelesek visszavenni a porszívót, mert már porszívózott vele! Önkéntelenül adódik a kérdés, mégis mit kéne csinálnunk egy porszívóval, netán habot verni? És vajon hogyan derülhet másként ki, ha esetleg hibás a készülék, esetleg előre szól, hogy bocsi, de van velem egy kis bibi, nem tudok csévélni, ha ki akarsz cserélni, ne koszold össze a porzsákomat!? Ennél már csak az lett volna szebb, ha azt mondták volna neki, hogy nem rendeltetésszerűen használta a készüléket, esetleg tartotta volna szépen becsomagolva a dobozban, ha már ennyi pénzt adott érte… De félre a tréfával, a fogyasztó joggal várhatja el, hogy pénzéért hibátlanul működő árut kapjon, s ha ez mégsem így történik, az elvárható minimum, hogy megjegyzések nélkül kapjon egy másikat, vagy ha megrendült a bizalma, akkor az áru ellenértékét.
-zsu-
DUNATÁJ HETILAP
