A minap Bátorkeszi volt polgármestere, Szabóné Jozefik Edit Bözsi néni hagyatéka című, kilencedik könyvének bemutatójára hívtak meg. Nem sejtettem, hogy az esemény sokkal több lesz, mint egy új kötet megszokott népszerűsítése. A nagyközség kultúrházának presszójába belépve emelkedett ünnepi hangulat, valamint az Editkének 80. életjubileumához gratuláló rokonai, barátai, egykori harcostársai és további tisztelői hosszú sora, továbbá a tervezett kultúrműsorra készülődők sokasága és a hívei által készített sütemények, pogácsák, nyelvoldó nedűk garmadájával megrakott „terülj, terülj, asztalkám fogadott…
Szabóné Jozefik Edit április 30-án töltötte be 80. születésnapját, s a sokoldalú, életkorát meghazudtolóan tevékeny jubiláns esetében munkája újabb gyümölcsének bemutatásától talán nem is lehetett volna jobb módját kitalálni a nagyszabású ünneplésnek.
Az első könyve, amelyben verseit gyűjtötte össze, Jel vagyok címmel 1995-ben, Csoóri Sándor előszavával jelent meg, amelyet prózakötetek követtek. A Bözsi néni hagyatéka pedig „…igazi vallomásos életrajzi könyve. Leltár a második és harmadik kisebbségi magyar nemzedék megannyi szenvedéséről és öröméről, tragédiájáról és küzdeni tudásáról, kudarcáról és sikeréről…” – írta annak utószavában Szarka László történész, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának volt dékánja.
Miután a helyet foglalt sokadalom megtöltötte a tágas termet, Rácz Kálmán, a Bátorkeszi Magán Szakközépiskola tanára leszögezte: hosszasan lehetne sorolni a Bátorkeszi élén 1990-2002-ben, vagyis tizenkét és fél évig állt Edit asszony érdemeit. Például 1997-ben, az elsők között szervezett a felvidéki magyarok kitelepítések 50. évfordulója alkalmából kitelepítési emléknapot Bátorkeszin. Saját bevallása szerint pedig legfontosabbnak azt tartja, hogy miután a helyi lakossággal sikerült megszavaztatnia: a község kapja vissza az eredeti Bátorkeszi megnevezését, a továbbiakban már nem Vojnice, hanem ismét Bátorkeszi (Bátorové Kosihy) lehetett a neve.
Rácz Kálmán, a Bátorkeszi Magán Szakközépiskola tanára nyitotta meg a rendezvényt
A helyi Jázmin éneklőcsoport eseményhez illő dalcsokrának elhangzása után Labancz Roland, a falu jelenlegi polgármestere hangsúlyozta: „Ezen a nem mindennapi alkalmon adni is szeretnék valamit Edit néninek, akitől nagyon sokat kaptam. Kaptunk mindnyájan, hiszen az 1989-es rendszerváltást követő, első szabad helyhatósági választáson vette a kihívást: azon indult és győzött. Bő tizenkét éven át, céltudatos, határozott polgármesterként szilárd alapokat teremtett ahhoz, hogy Bátorkeszi fejlődő nagyközséggé váljon. De nem csak a faluja sorsát viselte szívén, hanem a felvidéki magyarságért is sokat tett. A helyi lakosság nevében is köszönöm mindazt, amit faluvezetőként Bátorkesziért tett és mindazt, amit sokoldalú közösségi emberként, íróként tesz mindmáig!”.
A faluvezető egyúttal virágcsokorral, ajándékkal és egy meglepetéssel is gratulált Editke kerek születésnapjához. Az utóbbi az oklevéllel is párosuló Polgármesteri díj volt. Ráadásként pedig a polgármester két kislánya zenés-dalos csokorral is köszöntötte az ünnepeltet.
A díjátadás után Csákvári Ágnes pedagógus bekonferálta azon versek válogatását, melyet Editke kötete alapján állított össze, s a helyi Kalocsányi Katalin és Mészáros Zita tolmácsolásában hallhattunk. A szerzőjük rossz és jó élményeibe, emlékeibe bepillantást engedő verssorok édesapja II. világháború alatti elvesztését és a 1968-as szovjet megszállás alatt történteket idézték fel. Ráadásként pedig Bödők Zoltán a közkedvelt, magyarországi Kormorán együttes Világok világa című dalát énekelte el.
Majd Szarka László professzortól egyebek mellett megtudtuk, hogy azért is szívesen vállalta utószó írását az új kötetbe, mert abban előszóként a már elhunyt Ránki György A II. világháború története című művéből a Dél-Kelet Európa felszabadításáról szóló részlet kapott helyet. Ugyanis a nagytudású szakember volt az ő megmentője, segítője akkor, amikor fiatalkorában „hontalanként kiebrudálták az országból”.
„Ma három dolgot ünnepeljünk: Editke 80. születésnapját, az újabb könyve megjelenését és a 80 éve tartó békét is azért, mert nekünk nem kellett gyilkolni a háborúban! Azt a békét, amelynek gyűlölettől mentesen, a lelkünkben is jelen kell lennie! Tudatosítani kell, hogy az elmúlt 80 év a maga poklaival és örömeivel együtt kovácsolt össze minket, felvidéki magyarokat igazi sorsközösséggé! Bátorkeszi lakosságának és a felvidéki magyarságnak is szeretetben, nem pedig gyűlölködve kell élnie, hiszen csak így tud megélni újabb évtizedeket…” – fejtette ki a jeles felvidéki történész.
Abbéli örömének is hangot adott, hogy míg az asszonyi sorsok általában zárójelbe kerülnek a történelemben, ebben a műben a Duray Miklós, felvidéki politikus-író mögött éveken át állt asszonyi frakció is szót kapott, hiszen fontos szerepet játszott az események formálásában. Végül megjegyezte: legyen ez a kötet bevezetője egy később megszülető, több részletre kiterjedő helytörténeti munkának!
Miután Ugrik Éva a szerző további műveit, így a fiához írt versét olvasta fel, az örökifjú, helyi „senior örömtáncosok“ varázsoltak jókedvet a terembe.
Majd Editke hajdani harcostársa, Szabó Olga jogász, Path község ex-polgármestere idézte fel a párhuzamosan futott polgármesteri éveiket, melyek során munkájukat gyakran nehezítette a magyarellenes hangulat.
Ilyen légkörben vették ki részüket az 1994-es évi Komáromi Nagygyűlés megrendezéséből is, amely során az volt a hivatalos utasítás, hogy ha ott elhangzik az autonómia szó, szét kell verni a gyűlést… Beszélt a közreműködésükkel 30 évvel ezelőtt életre hívott Hídverő Társulásról, valamint a kétnyelvű bizonyítványok eltörlése és az alternatív oktatás bevezetése ellen 1998-ban folytatott Búcs-Bátorkeszi iskolaháborúról is.
A kultúrműsor további részében Nátek Eszter, a Selye János Gimnázium diákja egy odaillő dallal „díszített” virággal köszöntötte a jubilánst, Múcska Matild pedig az általa a bátorkeszieknek szervezett közös kirándulásokért, szép élményekért is köszönetet mondott.
Az ünnepelt kívánságára a Jázmin éneklőcsoport előadásában elhangzott az Ave Maria, amit a könnyekkel áztatott köszönő szavai, további gratulációk, dedikációk és közös fotózkodások követtek.
Végül Editke a Ma7-nek elmondta: „A könyvem előzményeiről elárulom, hogy még a polgármesteri időszakomban a hivatalomban keresett fel egy asszonyka, Bözsi néni. Tanácsot kért azzal kapcsolatban, hogy a rokonai közül majd kire örökítse a házát, mert azt nem szeretné az államra hagyni. A hosszúra nyúlt beszélgetésünk során főleg a II. világháború alatti helyi történéseket ecsetelte, s engem felhatalmazott arra, hogy a halála után mindezt megírhatom, ha akarom. Ez meg is történt a Bözsi néni hagyatéka című könyvem írása során, miközben az ő történetét oly´ módon bővítettem ki fél évszázad falutörténetével, hogy a saját ismereteimet a Bátorkeszi lakosaitól megszerzett információkkal ötvöztem. Ez nem csak helytörténet, hanem mivel más felvidéki településekre is jellemző, inkább a felvidéki magyarság sorstörténetének nevezném. A kötetem áprilisban, Bartal Mária szakmai segítségével, 300 darabos példányszámban, önköltséges alapon, magánkiadásban jelent meg”.
Az alábbiakban Szabó Olga Editke születésnapja előtt írt köszöntője olvasható: Szabó Edit, Bátorkeszi első szabadon választott polgármestere, az 1994-es Komáromi Nagygyűlés szervezője, az 1998-as iskolaháború Pro-Probitate Díjas községének első embere 2025. április 30-án tölti be 80. életévét.
A szép, kerek évfordulót különleges esemény koronázza meg: május 2-án,17 órai kezdettel a Bátorkeszi-i kultúrházban könyvbemutatót tart. Legújabb könyve Bözsi néni hagyatéka címmel jelenik meg, mintegy koronát téve egy nehéz, küzdelmes, áldozatos életútra. Edit a háború végén született, édesapját elvitte a világháború. Özvegy édesanyja nevelte őt és nővéreit. A Tabán, a gyerekkor és az ifjúság visszaköszön könyveiben, emléket állít egy letűnt világnak. Emberségnek, megértésnek és szeretetnek. Férjhez ment, gyerekeket nevelt, könyvelőként dolgozott a szövetkezetben, és csak úgy mellékesen – amikor ráért – regényeket, novellákat, verseket írt, színdarabban szerepelt, kórusban énekelt. Már ez sem egy megszokott dolog.
De az igazi megmérettetés az ún. bársonyos forradalom után kezdődött. Eljöttek az első szabad választások 1990-ben. Szülőfaluja bizalmat szavazott neki, polgármesterré választották. Szívén viselte nem csak szülőfaluja sorsát, de a tágabb térségért, a felvidéki magyarságért is sokat tett. A Csallóközi Városok és Községek elnökségi tagjaként egyike volt az 1994. január 8-án megrendezett Komáromi Nagygyűlés szervezőinek, melynek célja, a felvidéki magyar közösség önrendelkezése volt. Duray Miklós javaslatára jött létre a Hídverő Társulás, amely a Duna két partján levő községeket kötötte össze eszmei hidakkal. A Hídverő községek évről évre megrendezték a Hídverő Napokat, melynek egyik hídfője a Duna bal partján fekvő községek egyike, a másik Neszmély volt. Bátorkeszi polgármestereként derekasan kivette részét ebből a munkából is.
1998-ban már sok sebből vérzett az ország, s hogy a hiányosságokról eltereljék a figyelmet, elővették a magyar kártyát. A magyar iskolákban alternatív oktatást akartak bevezetni és magyar iskolaigazgatókat váltottak le. Többek között Búcson és Bátorkeszin is. Ez az időszak az emlékeimben úgy él, mint az iskolaháború időszaka. Búcs és Bátorkeszi polgármesterével együtt sokszor, sokáig, sok járásbeli polgármester volt ott a Komáromi Járási Hivatalban tiltakozásul az igazgatók leváltása miatt. Edit akkor is állta a sarat.
Az élet azonban változás. 2002-ben mást választottak meg polgármesternek Bátorkeszin. Következett a méltatlan mellőzés és vádaskodás időszaka, feljelentések sorozata, bírósági ügyek, amelyeket bűntett hiányában állítottak le. Edit emelt fejjel viselte azt is. Az irigység, a rosszindulat, a sok harc azonban kikezdte egészségét. Sokszor aggódtunk miatta. De ő nem adta fel. Sőt, feltámadt, mint a főnixmadár, és könyvet írt arról az időszakról, amikor a front 6 héten keresztül a falujában zajlott. Nem olvastam még a könyvet, de bízom benne, hogy az is elgondolkodtat és rabul ejt, mint az Asszony meg a fia című novellája. Nagyon sok boldog évet, napfényes délutánt, jó egészséget, töretlen alkotókedvet kívánok a 80 éves Szabó Editnek!
Nagy-Miskó Ildikó, muzsa.sk
