Nehéz néhány gondolatban összefoglalni mindazt, ami a múlt héten vasárnap Gútán történt. Tudni kell, hogy a városnak valójában nincs népviselete, nincs eredeti nótája, közel két évszázados népszokása viszont van!
Ez a hagyományos pünkösdi sortáncjárás, amelyet hűen őriznek a város lakosai. Múlt vasárnap lovasok kíséretében járták be a várost, miután részt vettek a Nagyboldogaszszony-templom reggeli miséjén. Első ízben tették tiszteletüket a Kalmár-Papp családnál, valamint a vízimalomnál, a városi és a Kis-Duna-panzióban (balra-fent), s ezt követően ismét a plébániatemplomhoz vezetett az útjuk, hogy „megtáncoltassák” Szlovák Marian esperes-plébánost (jobbra), majd elkészült a közös fénykép is. A zeneiskolában megforgatták Paszmár János igazgatót és a tanári kart, innét a városházára vezetett az útjuk, ahol Koczkás Beáta mérnök, a város alpolgármestere fogadta a táncosokat. A beköszöntő után kedves ajándékkal kedveskedett, amikor a táncosoknak bemutatta az „utánpótlást”, a Tündérkert óvoda apróságait és az alapiskolák tánckarait. A városháza után a nyugdíjasok szövetsége és a városi nyugdíjasklub meglátogatása után, úgy harminc éve a sorrendben helyet nem kapó Puruk városrészben, a Szeretlek Gúta PT meghívásának eleget téve szórakoztatták az utcabelieket, s valódi utcabál hangulat alakult ki. A többkilométeres gyaloglóút végén voltak a Tájházban, a Hello Gúta szervezésében a Piros Ász vendéglőnél, Mihalics Attila cukrászatánál, majd a vmk-ban bállal ért véget a sortánc.
DUNATÁJ HETILAP 24/2019
