A boldog békeidőkben, a trianoni gyalázat idején, a háborús borzalmak éveiben, a “devizalapos szoci”, majd a rendszerváltás utáni szabadabb évtizedekben is összekötötte – összeköti a Duna jobb és bal partján élő komáromiakat. Hirdetve a történelem viharai során kettészelt város együvétartozását. Szeptember 1-én éjfélkor lesz 130 éves megdöbbentő események és örömteli történések néma tanúja, az Erzsébet híd. Mielőtt a túlparti Endresz Csoport Egyesület meghívásának eleget téve, közösen koccintanánk e jubileum alkalmából, meséljen nekünk a sokat átélt “hölgy”!
Idézze fel saját régi dicsőségét, amikor 130 évvel ezelőtt nagy ováció közepette felavatták, mint a Budapesten kívül épült, első dunai hidat, amely abban is elsőbbséget élvezett, hogy azt magyar szakember tervei alapján, magyar kivitelező építette! Korábban, 1589 óta hajóhídon közlekedtek Komárom és Újszőny között, ám a jégzajlás a Duna ezen részén sokáig lehetetlenné tette tartós híd építését. A műszaki fejlődésnek köszönhetően csak a 19. század végén valósulhatott meg a 4 x 100 méter ívnyílású, sarló alakú, rácsos tartókkal rendelkező híd létesítése, amely a maga korában egy modern alkotásnak számított, gyalogosok és korabeli járművek közlekedését is lehetővé téve. Azt 1891-ben kezdték építeni, s 1892. szeptember 1-én adták át a nyilvánosságnak. A hegesztett (kavartvas) szerkezeti elemek a Magyar Kiályi Államvasutak Gépgyárában (MÁVAG) készültek, tömegük 2225 tonna volt. Az acélszerkezetű hídon 5,8 méter széles úttest és mindkét oldalon 2,5 méter széles járda épült.
Azt is büszkén elárulhatja, hogy a nevét a magyarok körében közkedelt Sissiről, azaz Erzsébet királynéről kapta, aki állítólag Komáromban lépett először magyar földre. Tervezője, a Vágsellyén született Feketeházy János kora egyik legnagyobb hídtervezőjének számított, aki a többi között a budapesti Szabadság hidat és a párkányi Mária Valéria hidat is tervezte. A hídépítés jogát Guilbrand Gregersen, elmagyarosodott, norvég származású ács nyerte el. A Gregersen és Fiai cég állami megbízásból, 1 165 000 forintért építette meg a hidat, amely előbb két városrészt, majd két országot kötött össze.
Aztán szóljon a szívszorító és későbbi reménykeltő történésekről is: 1919-ben csehszlovák légiósok zárták le a hidat, amely középső két szakaszát pedig a II. világháborúban visszavonuló német csapatok felrobbantották. Majd 1946-ban a Vörös Hadsereg mérnöki részlege és a Csehszlovák Köztársaság ipari vállalatai állították helyre, az eredeti állapotának megfelelően, a sértetlen részek felhasználásával. Az egyetlen eltérés az volt, hogy a két közbenső nyílásban fa pályaszerkezet épült, amit csak 1962-ben váltották fel az előregyártott vasbeton elemek. Később több alkalommal, legutóbb 2006-ban újították fel a hidat. Az akkori kivitelezés 5,4 millió eurós költségét a két ország egyenlő arányban állta, s a lehetőségekhez mérten tíz-tíz centiméterrel szélesítették is az útfelületet. Elvégezték a szigetelés és az aszfaltburkolat cseréjét, valamint a teljes közvilágítási hálózat átépítését, új acél járdakonzolokat építettek. A hajózás biztonsága érdekében radartükör is került a hídra. Bár annak maximális teherbírása 40 tonna, továbbra is megmarad a 20 tonnás korlátozás.
Érdekességként arról is beszámolhat, hogy a nemzetközi megállapodások értelmében a híd Magyarország és Szlovákia osztatlan közös tulajdonát képezi, s a tízévenként esedékes korrózióvédelmi munkálatokat felváltva fizeti a két állam. Ez a legrégebbi, részben eredeti formában álló Duna-híd. Arról már szégyenkezve vallana, hogy 2009. augusztus 21-én a komáromi Szent István-szobor avatására meghívott Sólyom László magyar köztársasági elnök itt akart átkelni a szlovák-magyar határon, de a szlovák határőrök visszafordították. Az arcpirító eset nem vált a két ország kapcsolatának javára… Ahogy a családtagokat, rokonokat, barátokat egymástól huzamos időre szétválasztó, könnyeket fakasztó, pandémiás hídlezárás sem.
Viszont a hallgatag dáma biztosan azt sem feledi, hogyan mosolygott 2015 augusztusában, amikor a dél-komáromi Endresz Csoport az észak-komáromi Egy Jobb Komáromért Polgári Társulással és Csemadok-alapszervezettel együtt, hagyományteremtő céllal megrendezte az Erzsébet Híd Fesztivált. Azért hogy a magyar kultúrát népszerűsítse, valamint erősítse a határon átnyúló kapcsolatok és a „Komárom egy város” és az egy nemzethez való tartozás érzését. Remélve, hogy a kényszerszünet után folytatódik ez az összkomáromi kulturális seregszemle… Az acélszíve akkor is hevesen dobogott, amikor a magyar nemzeti összetartozás napján Szarka Tamás, Kossuth-díjas előadóművész-zeneszerző a hídon sokadmagával együtt énekelte az ilyen szellemiségben íródott, Kézfogás című dalát.
Idén szeptember elsején éjféltájt, ahogy illik, ünnepeljük meg együtt a „beszédes“ hidunk 130. születésnapját! Fogadjuk el minél többen az Endresz Csoport Egyesület meghívását! Csütörtökön éjjel 23,45-kor gyülekezzünk a túlparti Rákóczi-rakpartnál, a gáton! Vigyük magunkkal a kedvenc pezsgőspoharunkat és a jókedvünket, s az ajándék pezsgőt kortyolgatva, idézzük fel a közös emlékeinket! A szervezők az eseményhez méltó, különleges meglepetést is terveznek, ami lencsevégre kívánkozik, s virágcsokrot is kap az ünnepelt. Koccintsunk a további, boldogabb közös évtizedekre is, amikor a hidak remélhetőleg már nem szétválasztani, hanem csak összekötni fognak minket!
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
