A gyümölcsösökben károsító pajzstetvek számát és értelemszerűen a kártételüket is jelentősen csökkenthetjük a késő őszi és téli fatisztogatással. A kinti, szabadföldi munkára alkalmas időben célszerű minden évben alaposan megvizsgálni a gyümölcsfákat. Győződjünk meg arról, hogy nincs-e pajzstetűfertőzés a kertben, valamint a szomszédos sövényeken és a házikertek dísznövényein, például a rózsákon. Különösen fontos ez az újonnan telepített gyümölcsfák környékén, mert ezeket a pajzstetűk különböző fajai még inkább veszélyezteteik. Ha a fertőzési gócként szolgáló növény olyan faj vagy fajta, amelytől semmiképpen sem akar a tulajdonos megválni, azt különös gonddal tisztogassuk, ápoljuk és permetezzük. Ez a körültekintés érvényes a kiöregedett, beteg, károsítók által fertőzött, pusztulófélben levő értékes fákra is. Azonban ha a fennmaradásuk már nem indokolt, akkor a fiatal és egészséges fák megóvása érdekében mielőbb távolítsuk el, vágjuk ki ezeket. E munkát követheti a gyümölcsfák, bokrok, dísznövények átvizsgálása, az erősen fertőzött részek kivágása, tisztítása drótkaparóval, drótkefével. A túl sűrű korona kedvez a pajzstetvek elszaporodásának, ezért szakszerű ritkításuk igen fontos növényvédelmi szempont. A szellősebb koronában a permetezés hatásfoka jobb, mert a permetezőszer oda jut, ahol a pajzstetvek megtelepedtek. Az egyes pajzstetűfajok elleni fontosabb teeendőnket a következőképpen csoportosíthatjuk:
A kaliforniai pajzstetű elsősorban a házikertekben fordul elő. Különösen a ribiszke- és a köszmétebokrokat fertőzi, ezért ezek a legveszélyesebb fertőzési gócai, tehát védelmükre is a legnagyobb figyelmet kell fordítanunk. Az erősen fertőzött ágrészeket pedig távolítsuk el. A fertőzött gyümölcsfákat, különösen az almát, alaposan meg kell tisztítanunk tőle. Előfordul, hogy ez a faj a rózsát is károsítja, tehát legjobb, ha a figyelmünket ezekre is kiterjesztjük. A piros körtepajzstetű a gyümölcsösünk második leggyakoribb és legveszélyesebb faja, ám alig észrevehető, ezért nem is fordítanak rá kellő figyelmet. Sajnos szinte mindenhol a környékünkön láthatók az általa okozott ágtorzulások, különösen a háztáji körte-, szilva- és néhol az almafákon is. A kártevő szivogatása következtében a kéreg növekedése megáll és bemélyedések képződnek, melyeknek az alján a piszkosfehér pajzsok alatt több rétegben helyezkednek el a piros nőstények. A torzulások helyén az ágakat könnyen letöri a szél, a fák fejlődésükben visszamaradnak, további következmény a csúcsszáradás és néha a fa korai pusztulása. A gondosan permetezett házikertekben és üzemi gyümölcsösökben nem, vagy szinte alig fordul elő. Annál nagyobb tömegben károsít a ritkán, vagy egyáltalán nem permetezett háztáji kertekben, szórványgyümölcsösökben. Ez valószínűleg azzal is magyarázható, hogy az áttelelő nőstényeket a több rétegben felhalmozódott pajzs megvédi a vegyszerektől. Ellenük ilyenkor a téli nyugalmi időszak alatt jól védekezhetünk a törzs és a vastagabb ágak alapos kéregtisztogatásával. Viszont eltérően a többi fajtól, nem javasoljuk a tavaszi lemosó permetezést, mert annak hatása nem kielégítő. Erős fertőzés esetén a fiatal lárvák
ellen nyáron védekezhetünk az egyéb kártevők ellen használt rovarölő szerekkel. Ezért is fontos, hogy a kertgazdák ilyen módon fordítsanak néhány évig kellő figyelmet a sínylődő körtefák pajzstetűfertőzöttségének visszaszorítására.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
