Dobi Géza, a zenekar megalapítója így emlékezett: „A történelem folyamán Komáromnak mindig kiemelt stratégiai szerepe volt. A hadsereg életében a katonazenekarok fontos szerepet töltöttek be. Az 1848–49-es szabadságharc idején Klapka generális zenekarának nem kisebb személyiség volt a „zenedirektora”, mint Egressy Béni, a Szózat, a Klapkainduló szerzője, Erkel Ferenc operái librettóinak írója. Később, 1868-ban a császári és királyi 30. gyalogezred zenekarának id. Lehár Ferenc lett a karmestere. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a komáromiak szívesen hallgatták az Anglia-parkban lévő „zenepavilonban” koncertező helyőrség zenekarát. Már a 20. század 30-as éveinek elejétől változás következett be, mert egyre több alkalommal lépett fel a Szent Benedek-rendi Gimnázium 20-30 tagú diákzenekara, amelyet Krizsán József, a gimnázium zenetanára alapított és vezényelt. Az együttes 1939 és 1944 között évente szerepelt a Budapesti Zeneakadémián.
Munkásdalárda
1945 után Komárom zenei életében is néhány éves csend következett. De már az ötvenes évek elejétől újból fellendült
a kulturális élet: a kávéházakban „cigányzene” szólt; Schmidt Viktor vezényletével újra énekelt a nagy múltú (egy időre vegyes karrá átalakult) Munkásdalárda; az ötórai teákon a „Béke-zenekar”, később a patinás „Synkopy” szórakoztatta a komáromi ifjúságot. Mindezekkel párhuzamosan elkezdődött Csík János szédületes énekesi pályafutása. Ugyancsak a Csemadok Városi Szervezete keretében alakult meg a színjátszó csoport és Krizsán József vezetésével a 20-25 tagú zenekar; irodalmi–zenés esteket, műsorokat, operetteket stb. mutattak be. Azonban a Csemadok nagyon sikeres tevékenysége, bizonyára az 1956-os politikai események miatt, egy időre megszakadt, ennek következtében a zenekar működése is. 1959 őszétől tanítottam hegedűt a Komáromi Művészeti Népiskolában. 1966 tavaszán – Óváry Erzsébet zongoratanárnő tanácsára – keresett meg a Csemadok Városi Szervezete vezetőségének két ifjú tagja, Köles Vince és Stirber Lajos (későbbi jó barátaim) azzal a kéréssel, hogy a „zeneiskola” tanáraiból és egykori növendékeiből alapítsunk zenekart, s hogy én vállaljam annak vezetését. A terveket tettek követték, minden anyagi támogatás nélkül megalakult a vonós kamarazenekar. Mivel a helyi művészeti népiskola igazgatónője, Vikartovszkyné sz. Ambrózy Irma bocsátotta rendelkezésünkre a próbahelyiséget, a zenekar-alapítás ötlete pedig a Csemadokban merült fel, az együttes a Csemadok Komáromi Városi Szervezete és a Művészeti Népiskola Kamarazenekara név alatt kezdte el tevékenységét. Olyan együttest kellett létrehozni, amely képes lesz a nemesebb szórakoztatásra, nagy mesterek miniatűrjeinek elfogadható előadására. Repertoárunk minden darabját magam dolgoztam fel, és a zenekar tagjai másolták le saját szólamaikat. 1966-ban Pleidell János festőművész tárlatán álltunk először közönség elé. Jeles színművészünk, Dráfi Mátyás öt zenekarkíséretes népdalfeldolgozásomat énekelte. Emlékezetesek maradtak számomra a nagy közönségsikert aratott Lehár- (születésének 100. évfordulója), Petőfi- (születésének 150. évfordulója) emlékestek, valamint a Csemadok magalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett műsorok is.”
(Folytatása következik)
Lejegyezte: Stirber Lajos, a zenekar alapító tagja
DUNATÁJ HETILAP 39/2016
