A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének rendezésében, november 8-án a komáromi Limes galériában nyílt meg a Smidt Tamás 25/50 című önálló jubileumi kiállítás. A családjával Szőgyénben élő építész, aki Komáromban ATELIER SMIDT néven építészirodát vezet, 2017-ben az ÉLET-TÉR című kiállításával mutatkozott be a volt katonatemplomban működő galéria látogatóinak.
A felettébb nagy érdeklődést kiváltott, péntek esti kiállítás megnyitóján a MAMSzE nevében Balla Rita design- és művészetmenedzser magyarul, Füzik Szilvia pedig szlovák nyelven köszöntötte a jubiláns művészt és a további jelenlevőket.
„A Smidt Tamás által megálmodott épületek számos hazai település és város arculatát formálják. A mostani kiállításon bemutatott munkái zömében új munkák: a karvai kilátó és kápolna, a helembai kilátóterasz, a gombaszögi központi épület makettjei között sétálhatnak majd ezen a mai tárlaton. A művész bővebb szakmai bemutatására Holnapy Dénes Márton O. Praem atyát kérném fel, a premontrei rend örökfogadalmas tagját, akit szintén nagy szeretettel köszöntök körünkben. Előtte Sipos Dávid (szaxofon) előadóművészt hallhatják” – mondták el.
Holnapy Dénes Márton atya személyes történettel vezette be gondolatait: „2018-ban Bartal Tamás jászói apát felkért, hogy 60 éves papi jubileumán a szülőfalujában, Karván, az ünnepi szentmisén beszédet, homíliát mondjak. Annak előtte sosem jártam ezen a településen, és ezen a júniusi napon is inkább a kis, középkori jegyeket is felmutató templom egyszerű szépsége, a fa harangláb vonta magára a figyelmemet”.
Azért kicsit távolabbra tekintve, azt is meglátta, hogy sok új elem is megjelent ennek a kis falunak a templomhoz közel eső részén.
„Ide vissza kell jönnöm, alaposabban meg kell néznem ezeket a dolgokat – gondoltam! És augusztusban visszatértem, s elámultam, hogy mennyi szépség van Karván. Ki ez az építész, aki kilátótornyot és kápolnát egyforma érzékenységgel helyez el pusztulásra ítélt brutalista épület mellett, új hangsúlyokat teremtve a Duna parti korzón? És visszafelé Muzslán a templomajtó; ugyanaz a finomság. A régi mesterek kézműves gondosságával megformált acél csipkefüggöny-bejárat, igazi porta speciosa. Gyors rákeresés az interneten! Ugyanaz a kéz! Ugyanaz a tervező. És hazafelé épületek Párkányban: ez már biztos, hogy ő!” – idézte fel, hogyan figyelt fel a Smidt Tamás által tervezett alkotásokra.
A korábban szintén építésznek tanult méltató is elárulta: „Tamást megkeresve, személyes kapcsolattá lett a szépség iránti tisztelet! Hála érte!”. A neki nagyon tetsző munkái kapcsán pedig kifejtette: „A szépség elnémítja az embert, indoklást nem igényel! A szépség önmagát emeli ki! A skolasztikus filozófia szerint „ens et unum/verum/bonum convertentur”, vagyis a lét és az egy, az igaz, a jó felcserélhető. Aquinói Szent Tamás még a szépet is hozzátette ezekhez. Vagyis a létezéssel egyenértékű a jóság, igazság, szépség, egység. Csak az igaz, a jó, a szép létezik; a csúf, hamis, ronda kicsúszik a létből. Valójában ezeknek nincs is létük. Ami igaz, az jó is, szép is, az van igazán!”.
Saját tapasztalati alapján állította, hogy tervezés közben átélhető ez a létbe emelő istenélmény: „Amikor minden összeáll (ez az egység), az alaprajz és a homlokzatok egymásból következően hitelesek (ez az igaz), minden funkcionálisan megfelelő (ez a jó), és mindebből épület formálódik, az természetszerűleg szép lesz. Jók az arányai, izgalmasak a terek feltárulkozásai, és szükségszerűen még azok a részletei is tökéletesek, amelyek talán a tervezés folyamán kevesebb hangsúlyt kaptak, de a többi tökéletesre formált részlet miatt ezek is az egység tökéletességéből táplálkoznak. A tökéletes szépen öregszik. A ráncai is tökéletesek. Mint ennek a ferences templomnak a falai: kopottak bár, de a szépségnek így is hordozói. Ahogyan Tamás épületei is. Maradandóan szépek. Szívbe markolók! Földbe gyökeredzik az ember lába. Csak nézi és csodálja. Ezért érdemes élni, alkotni!”.
Észhez és szívhez szóló gondolatsorát ekképp zárta: „Ötven év a Földön, huszonöt év a pályán. Csekélyke idő a Teremtő végtelenségéhez képest. De jelentős a tökéletesség felé haladó véges időben. Remélem, még sok évet ad a Jóisten, hogy a mennyei egység földi darabjait megalkossad…”.
Miután Smidt Tamás megköszönte a kettős jubileumához méltó kiállítási lehetőséget és méltatást, Balla Ritától megtudtuk: az immár megnyitottnak nyilvánított kiállítással kapcsolatban eredetileg azt tervezték, hogy november 30-ig lesz látogatható, keddtől péntekig 14 – 17 óra között, valamint más időpontokban egyéni bejelentkezés alapján. Nagy érdeklődés esetén azonban a nyitvatartást vélhetően december közepéig meghosszabbítják. Bárhogyan is alakul, az mindenképp kijelenthető: a MAMSzE ezzel az évzáró, látványos, nagyszabású kiállítással valóban megörvendeztette a megnyitón összegyűlt sok érdeklődőt, akik közül jópáran Szőgyénből utaztak Komáromba, ekképp kifejezve a falubelijük iránt érzett szeretetüket és tiszteletüket.
Smidt Tamás pályája „dióhéjban”: előbb Ógyallán építészeti szakközépiskolában érettségizett, majd Pozsonyban, a Szlovák Műszaki Egyetemen szerzett építész diplomát, azután ösztöndíjasként Esztergomban, Budapesten és Pécsett gyűjtött szakmai tapasztalatot. Azóta ATELIER SMIDT néven építészirodát vezet Komáromban, ahol családi házakat és középületeket is terveznek, többnyire felvidéki megrendelőknek. Nagyra becsüli a hagyományokat, a korokat tekintve főként a román és az Árpád-kori templomok inspirálják. Vallja, hogy építészet és regionalizmus egybetartozik, s nem tervez házat anélkül, hogy ne tanulmányozná a környezeti beágyazottságot. Már jópár egyéni kiállítása volt, díjakat szerzett különféle hazai és magyarországi szakmai versenyeken, valamint publikációi is megjelentek. 2014-ben a szőgyéni bérlakások építészeti tervével kiérdemelte a szlovák építésügyi minisztérium 1. díját. Idény elnyerte a Fénix év műemléke díjat. Az életjubileumához olvasóink nevében is gratulálunk!
Nagy-Miskó Ildikó, muzsa.sk
