Kicsinyek és nagyobbacskák – közöttük 20-25 éves is akad – izgultak szombaton délelőtt, várva a Mikulást. Sokszor érthetetlenül hadarva, máskor nehezen artikulálva mondják a meséket, verseket. A fogyatékkal élő gyermekek számára már hagyomány a tél köszöntése, ilyenkor találkoznak az anyukák és az apukák is egymással, hogy megbeszélhessék, de még inkább kibeszélhessék mindennapi gondjaikat. Azután hirtelenjében megjelenik Süsü, a híres egyfejű, akit a kicsik és nagyok egyaránt boldog mosollyal ölelnek át. Majd Benes Ildikó és Pőthe István ad egy fergeteges műsort, s végül megérkezik a fáradt Mikulás. A gyerekek tapsikolnak. A kicsik és a nagyok is. Az izomsorvadásos, máskor nagy fájdalmakkal küzdő apróságok pedig kacagnak, nevetnek, boldogok. Őket csak szeretni lehet, mert csak szeretetet tudnak adni. Örömük látványa könnyet csal a felnőttek szemébe. Ők azok, akik örökké gyermekek maradnak.
Fotó -zy-
DUNATÁJ HETILAP
