Hatalmas különbségek voltak az európai uniós tagállamok 276 régiója között az egy főre jutó hazai össztermék tekintetében 2015-ben – derül ki az Eurostat által közzétett adatokból. A legtehetősebb régiók között Pozsonyt is ott találjuk.
A legszegényebb területen, a bulgáriai Severozapaden régióban vásárlóerő-paritáson számolva az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az uniós átlag 29 százalékára rúgott, míg a leggazdagabb körzetben, az Inner London-West brit régióban ez az arány 580 százalékot tett ki.
A leggazdagabbak listáját vezető Inner London-West régió után Luxembourg következett az uniós átlag 264 százalékával, majd a németországi Hamburg (206 százalék), a belgiumi Brüsszel (205 százalék) és a szlovákiai Pozsony (188 százalék) jött a sorban.
Összesen 19 régióban volt alacsonyabb a mutató, mint az uniós átlag 50 százaléka: ebből 5 található Bulgáriában, Lengyelországban és Magyarországon 4-4, Romániában 3, Görögországban 2 és Franciaországban 1.
A legszegényebbek kategóriájában a bulgáriai Severozapaden mögött a franciaországi Mayotte (32 százalék), majd a bulgáriai Severen tsentralen és Yuzhen tsentralen (mindkettő 33 százalék), a romániai Nord-Est (34 százalék) következett.
Az országokat tekintve Luxemburg volt az Európai Unió leggazdagabb tagállama 2015-ben: vásárlóerő-paritáson számolva az egy főre jutó GDP az uniós átlag 264 százalékát tette ki, míg a legszegényebb országban, Bulgáriában ez az arány mindössze 47 százalékra rúgott.
Mielőtt a hír boncolgatásába kezdenénk, tisztázzunk két fogalmat. Ez a hír nem a régiók bruttó hazai termékét (GDP) hasonlítja össze. A GDP megmutatja egy adott ország területén egy adott időszakban (évben) előállított, megtermelt termékek, szolgáltatások piaci értékét. Használatát lehet dicsérni, lehet szidni, mindenesetre legplasztikusabban Bogár László professzor hasonlata tömöríti a lényeget: mondhatjuk, hogy az ember gyarapodott (mondjuk súlyban), de nem mindegy, hogy izomról, hájról vagy tumorról van szó. Mindenesetre egy ország fejlődésénél általában ezt vizsgáljuk, és ha ezzel a mutatóval hasonlították volna össze a régiókat, a különbségek még markánsabbak lennének.
Helyette a régiós különbségek kimutatására az EU-ban a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP-t alkalmazzák. A lényege, hogy vásárlói kosarakat hasonlítanak össze az országok között, és az így megkapott koeficienssel módosítják az egy főre jutó GDP-t. Ezzel persze a különbségek is elviselhetőbbé válnak, mert sarkítva mondjuk a hamburger kevesebbe kerül Várnában, mint Koppenhágában.
Azért még térjünk vissza a jó öreg GDP-hez. A 28 tagú EU egy főre eső GDP-je 2005-ben 23 400 euró volt, ez emelkedett 2015-re 28 900 euróra.
A fenti táblázatban láthatjuk az egy főre jutó GDP változását az egyes országokban, az egy főre jutó GDP százalékos arányát az EU 28 adatához viszonyítva, illetve a vásárlói paritás alapján módosított országteljesítmények arányait. Az adatokból látható, hogy a V4 országai valamit behoztak a lemaradásukból, és kiolvasható az is, ha a GDP százalékaránya annyira nem is kedvező, a térségben lévő alacsonyabb árak miatt a vásárlóparitásos kimutatás már kedvezőbb képet mutat. De a régi tagországok sincsenek azonos sebességű fejlődési fokozatban. Az EU északi országai és a német nyelvterület bírják a versenyt, de Franciaország már lassul, és a régebben is elmaradott mediterráneum még jobban lemarad. Hiába cél az elmaradottabb régiók kohéziója az EU-ban, csak üres jelszavak maradtak a mediterrán országok tekintetében. Görögország pedig egy külön történet.
Ha megnézzük Szlovákiát:
A GDP ez elmúlt tíz évben mintegy 55%-kal lett magasabb Szlovákiában. Az ország regionális megosztottsága megmaradt, az elmaradott megyék még inkább leszakadtak. Pozsony vezet, reálisan is, és adatait még megdobja a vidéken termelő, de Pozsonyban bejelentett cégek teljesítménye is. Sajnos ez az adatsor nincs meg járásonként, mert akkor még érzékelhetőbb lenne a regionális különbség és a lemaradás.
A vásárlói paritást az Eustat már csak a NUTS2 -es szinten jegyzi, azaz 4 kerülettel számol (Pozsony, Nyugat-, Közép- és Kelet-Szlovákia) az országban, ezért Eperjes megye 50% alatti teljesítése eltűnik a statisztika tengerében.
Látható, hogy Pozsony és Nagyszombat meglódult, a keleti megyék is kapaszkodnak, ám nagyon alacsony volt a kiindulási pontjuk.
A számok magukért beszélnek. Az országok fejlődésénél látható, hogy a V4-es térség országai tudatos munkával le tudtak faragni a hátrányból. Bebizonyították, hogy a rosszabb kiindulási helyzetet fokozatosan le lehet küzdeni. Nekünk csak azon kellene elgondolkodnunk, hogy az ország fejlődésében miért is rögzültek a régiók közötti különbségek. Látható, hogy lehetőség volt a fejlődésre, csak a kormányok nem voltak képesek orvosolni ezeket a problémákat. És van egy gyanúm, ezen kormányciklus végén a regionális különbségek ugyanakkorák, ha nem nagyobbak lesznek, hiába regnál most minden idők „legjobb” kormányzata.
Szerény véleményem szerint néhány elmaradott régióban nem is lehet olyan rossz az élet, mint például a francia Mayotte-on, Madagaszkár és a Comore-szigetek között. Váltakozva lehet figyelni a 32%-os mutató emelkedését és az Indiai-óceán hullámzását…
mt/felvidek.ma
kép: pixabay.com
