Az Astra 4. generációja 2009 óta van piacon, és 2012-ben frissítették. Magyarán: 2014-ben már a ráncfelvarrt verziót sem lehet újdonságként hirdetni, annál kevésbé, mert jövőre érkezik a következő generáció. Ami miatt a mostanira – hattyúdala előtt – mégis érdemes még egyszer odafigyelni, az az új motorcsalád. Ennek egyik tagjával kaptuk tesztelésre az autót, ötajtós karosszériával és a legmagasabb Cosmo szereltségben.
Alaktan
Egy találó újságírói vélemény szerint az Astra formailag még mindig „naprakész”. És alighanem igaza van a kollégának, mert a két évvel ezelőtti retusálások nagyban frissítették/sportosították az összképet, ráadásul időtállónak bizonyultak. Akkor nőttek meg (egyben váltak pengésebb metszésűvé) a fényszórók és a ködlámpaházak, hangsúlyosabbá a maszkot átszelő krómléc, tágult majd’ háromszorosára az alatta ásító légnyelő. Oldalról picit markánsabb lett a kilincseket felfűző perem, míg hátul gyakorlatilag minden maradt a régiben. Összehasonlítgatás és tételes elemzés nélkül pedig még mindig azt mondhatjuk az ötajtós Astráról, hogy tetszetős, dinamikus, impozáns küllemű autó.
Belvilág
A műszerfal eleganciáján sem fogott az idő, de sajnos, a gombtenger szolid káosza is maradt. A központi színes kijelző viszont dicséretet érdemel: fényereje, kontrasztja, felbontása és grafikája egyaránt kiváló. Az okostelefonosok talán megmorognák, hogy nem érintőképernyős, ami azonban végképp nem baj: egyetlen tárcsával mozoghatunk, könnyedén és áttekinthetően az ikonok között. Este, úgymond, nagyban emeli az enteriőr hangulatát a váltókonzol aljának diszkrét piros világítása. Az elektromos kézifék automatikus kioldása talán egyetlen más autóban sem ennyire gyors és észrevétlen, mint itt. Az elülső ülések is csak szuperlatívuszokban beszélhetünk, sőt a vezetőé –minden lehetséges irányban való állíthatóságának, elektromos deréktámaszának és megnyújtható ülőlapjának köszönhetően – egy egészségügyi szervezet bizonyítványát is megkapta. Hátul, sajnos, már rosszabb a helyzet, a lábtér ugyanis jócskán elmarad a kategória átlagától. Van viszont kényelmes (és többfunkciós) középső kartámla, maguk az ülések pedig elég nagyok és kényelmesek. A pakolhatóságra sem lehet panasz, mármint az utastérben. Innivalóból például – flakonos kiszerelésben – nem kevesebb, mint 4,5 liter állhat készenlétben az elülső/hátsó ajtózsebekben, plusz a középkonzolon. Ha nyári szabadságra utazik a család, ez megfizethetetlen dolog. A középkonzolon dupla pohártartó is van, amely egyben csukható bokszként is használható, mögötte pedig a középső könyöklőben alakítottak ki jókora tárolórekeszt. Csomagterével azonban megint nincs mit dicsekednie az ötajtós Astrának (Citroën C4: 408 l, Mazda3: 419 l, Peugeot 308: 420 l, Honda Civic: 477 l). Legfeljebb azzal menthető ez a kofferméret, hogy az etalon Golfé se sokkal nagyobb (380 l)… Végezetül pár tétel az ellátmányból, amelyek közül okvetlen az Opel-specialitásnak számító, beépített FlexFix kerékpárhordozó érdemel megkülönböztetett figyelmet. A csomagtartó küszöbébe épített kar meghúzására bújik elő, tolva maga előtt a rendszámtáblát, széthajtogatásának lépései pedig használati utasítás nélkül is önként adódnak. Ráadásul ez egyszerűbb és olcsóbb konstrukció, mint például a Zafiráé, mert a pedálok tengelyén, illetve a pedálkarokon keresztül fixálja a kerékpárt. A további értékesebb holmik: fűthető elülső ülések és volán, kétzónás automata légkondi, 6 hangszórós, digitális bemenetű rádió, kétfunkciós tempomat, guminyomás-ellenőrző rendszer, eső-és fényszenzor, dombsegéd.
Az országúton
Na, most jutottunk el odáig, ami miatt ezt a tesztet érdemes volt megírni. Tehát azokhoz a bizonyos új motorokhoz, amelyekre az Opelnek már nagyon, de nagyon nagy szüksége volt. Ezek közül most csak az 1,6-os dízellel foglalkozunk, ez lévén tesztautónk erőforrása. Kategóriabajnokról van szó: nincs még egy civil 1,6-os dízelmotor 136 lóerővel és 320 Nm-es nyomatékkal! Szentgotthárdon, az Opel magyarországi üzemében gyártják, és várhatóan igen rövid idő alatt nyugdíjba küldi az elavult 1,7-es CDTI-t, amelynek mindkét verziójánál erősebb, és fél literrel takarékosabb. Na meg jóval csendesebb; olyannyira, hogy Opel-berkekben „suttogó dízel”-ként emlegetik… És csakugyan rászolgál erre a névre, mert – pici szakmázásként – 2000 bar nyomáson ciklusonként 10-szer fecskendez üzemanyagot a hengerbe, ami rendkívül egyenletes égést garantál. Turbinája természetesen változó lapátszögű. Az új motor új megjelölést is hozott: az EcoFLEX felirat a kocsi farán olvasható. Privát véleményem szerint ennek kéne ékesítenie a motorfedő lapot is, mert ez a két „eco” így együtt már pici túlzás…Start-stop rendszer is van, amely igen simán, szinte észrevétlenül teszi a dolgát. A hatgangos kézi váltó beosztása jó: 50-nél negyedikben 1250-et, 60-nál 5-ösben ugyanennyit, 90/110/130-nál (hatosban) 1500/1950/2250-es forog minden megerőltetés nélkül a motor. Mindezt azonban sajnos kissé bizonytalan pályákon járó karral kell pakolgatni, ami nem tesz hozzá a vezetés komfortjához. A tekintélyes teljesítmény, a korán jelentkező nagy nyomaték, s mindennek köszönhetően az autó élvezetes (és csendes járással párosuló) dinamikája viszont annál inkább. Egy szó mint száz: nagyon régen hiányzott már az Opelnek egy ilyen motor, és most végre megérkezett!
Vas Gyula
(A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1598 cm3
Teljesítmény: 100 kW (136 LE)@3500–4000
Nyomaték: 320 Nm@2000
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 200 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,3 s
Csomagtér: 370–1235 l
Gyári átlagfogyasztás: 3,9–4,2 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,2 l/100 km
CO2-kibocsátás: 104 g/km
Ár: 20 340 €
Induló ár (ötajtós): 13 790 €
[nggallery id=45]
