Királyi udvarok – középkori és reneszánsz ruhák bábukon címmel rendkívül érdekes és tanulságos kiállítás várja látogatóit a Duna Menti Múzeum Zichy palotabeli részlegén. Felnőtteket és gyerekeket egyaránt ámulatba ejtenek a Magyar Nemzeti Múzeum, a visegrádi Mátyás Király Múzem és a Kiss Áron Magyar Játék Társaság meseszerű jelenetekbe rendezett bábui, amelyek nemcsak megjelenítenek egy-egy történelmi eseményt, epizódot, de átfogó ismereteket nyerhetünk általuk a korabeli viseletekről, öltözködésről, ha úgy tetszik – divatról. A legkisebb látogatók – mintegy eligazodást elősegítendő – akár egy-egy mesét is meghallgathatnak a helyszínen. Tehát egy kis családon belüli időbeosztással mindenképen érdemes időt szakítanunk ennek a ritka alkalom kínálta kiállításnak a megtekintésére.
Amióta ember az ember, divat mindig is volt, legfeljebb még nem ezzel a szóval illették, hanem a következő népi bölcsességgel foglalták össze: Ruha teszi az embert. Fokozottan érvényes volt ez a megállapítás a középkorban és a reneszánsz idején, amikor rendeletek szabályozták, hogy a pórnéptől egészen az uralkodóig bezárólag, egy-egy társadalmi osztálynak hogyan és miként illik és szabad öltözködnie. Az utca forgatagában már első látásra megállapítható volt, hogy főnemessel, nemessel, pappal, polgárral, vagy jobbággyal van-e dolgunk. A ruhaviselet természetesen feltételezte és híven tükrözte gazdájának rangját, de ne gondoljuk, hogy – mondjuk – egy tehetősebb polgár, bár pénztárcája megengedte volna, úgy öltözködhetett, mint egy gróf vagy herceg, ugyanis a ruha jelentette a személyazonosság igazolását. Természetesen az egyház is igyekezett beleszólni az öltözködésbe, és tőle telhetően fellépett a fedetlenül hagyott testrészek bűnös látványa ellen. Az elmondottakból ered, hogy az uralkodónak is illett kitűnnie viseletével alattvalói közül. Kortársak számos leírása maradt ránk például arról, hogy egyes alkalmakkor milyen öltözékben jelent meg a nagy nyilvánosság előtt Mátyás király. Például, amikor Boroszlóban találkozott a másik koronás fővel, Ulászlóval, az első napon gyöngyökkel és ékkövekkel gazdagon kivarrt zöld mente feszült rajta, gyöngyvarrás díszítette csizmáját, míg tolldíszes süvegét gyöngykoszorú ékesítette. Ám mivel az uralkodónak sem illett többször megjelennie ugyanabban a díszes öltözékében, másnap igazságos királyunk már dús aranyhímzéssel ékesített hófehér ruhájában és kócsagtollas süvegével ejtette ámulatba vendéglátóit. Amikor két évvel később Székesfehérvárott fogadta jövendőbelijét, a nápolyi királylányt, gyöngyökkel kivarrott kurta mentéjében igyekezett minél jobb benyomást kelteni Beatrixban. A budai bevonuláson már piros dolmányt viselt és süvegét gyöngyökből kivarrott korona díszítette. De úgy gondolom, kedvcsinálónak, az érdeklődés felcsigázásához ennyi bőven elég, s akit érdekelnek az öltözködéssel kapcsolatos további részletek, január végéig megtekintheti a kiállítást, amelyet ezúton is a figyelmükbe ajánlok.
(németh)
(A szerző felvétele)
DUNATÁJ HETILAP
