Köztudott, hogy a Szlovák Televízió (RTVS) kettes csatornája hetente mindössze 56 perc műsoridőt szán a szlovákiai magyaroknak, ami egyharmincad része annak, ami jog szerint járna nekünk. A Szlovákiában élő magyarok ugyanis a népszámlálási adatok szerint 8,5%-át alkotják az ország lakosságának, s az arányosság elvének megfelelően több mint napi négy óra magyar nyelvű műsoridő járna közösségünknek. Mivel a műsorszórásról szóló törvény nincs összhangban a szlovák közszolgálati médiáról szóló törvénnyel, e hiányosság kiküszöbölése érdekében egy általunk kidolgozott törvénytervezetet küldtünk Marek Madarič kulturális miniszternek. Az MKP által a miniszternek küldött törvénytervezet módosítaná és kiegészítené a Szlovák Köztársaság Tt. 308/2000 számú műsorszórásról és műsorsugárzásról szóló törvényét, valamint a Tt. 195/2000 számú, a távközlésről szóló törvényét. Terjedelmes indoklást is csatoltunk, amelyben hivatkoztunk a Szlovák Köztársaság Alkotmányában megfogalmazott kisebbségi jogokra, valamint a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényre is, amely szerint a kisebbségeknek joguk van saját nyelvükön tájékozódni a közmédiában is. Ezt a jogot a szlovák kormány által ratifikált nemzetközi egyezmények is tartalmazzák. A törvény szerint a miniszternek harminc nap állt rendelkezésére, hogy megválaszolja levelünket. Nemrég, a határidőt alaposan túllépve, megkaptuk az elutasító, enyhén szólva lekezelő választ. Már az is illetlenségről tanúskodik, hogy levelünket a miniszternek címeztük, a válaszlevél aláírója pedig egy minisztériumi hivatalnok. Vagyis a miniszter úr nem tartotta fontosnak, hogy „leereszkedjen” hozzánk, és személyesen válaszoljon beadványunkra. Nem akarjuk az olvasót untatni a háromoldalas mellébeszélés részleteivel – amelyben gyakran hangzik el a „céltalan”, „rendszertelen” és „aránytalan” kifejezés. A válasz érdemi része tulajdonképpen annyiból áll, hogy a hivatalnok elmagyarázza, miért nem lehet biztosítani azt, ami logikus és a hatályos törvényi rendelkezés szerint kötelező (lenne). A válasz legfontosabb tétele az, hogy a nemzetiségi adások mennyiségének növelését nem lehetne anélkül megoldani, hogy ne kellene átértékelni a Szlovák Televízió finanszírozásának kérdését, fejti ki a hosszas elemezgetés végén Anton Škreko főigazgató. Magyarán: nincs rá fedezet, pedig az a 8,5 százaléknyi magyar és más nemzetiségű ugyancsak fizeti a koncessziós illetéket, azaz kifizeti a neki járó részt! A tények teljes félremagyarázása az is, hogy amennyiben a Szlovák Televízió mindkét csatornájára vonatkozna a kibővített adásidő (1-es és 2-es csatorna), az felborítaná az eddigi programszerkezetet. Az általunk kidolgozott törvénytervezetben nem arról van szó, hogy a két csatorna struktúráját kell megváltoztatni, hanem az RTVS-nek teljes egészében növelnie kellene a nemzetiségi adások idejét. Megkaptuk tehát a választ fehéren-feketén: mi, szlovákiai magyarok teher vagyunk és többletkiadás, amit Szlovákia nem engedhet meg magának. Nyűg vagyunk, akik fel akarjuk rúgni a jól kiépített (nélkülünk működő) keretet. Fizessük csak tovább zokszó nélkül az adókat, a koncessziós díjat, útadót, ebadót, ingatlanadót, kukadíjat, cserében majd a kormány valamely hivatalnoka megmagyarázza nekünk, hogy ne nagyon ugráljunk. Örüljünk, ha nem zaklatnak nyelvrendőrökkel reggeltől estig. Demokrácia és jogállam a la Szlovákia. (Csak csendben jegyzem meg, hogy a macerált önkormányzatok is mondhatták volna: nincs pénzünk fordítani, úgy ahogy azt a minisztérium is megtette válaszlevelében). Az MKP természetesen további lépéseket tesz annak érdekében, hogy elérjük, a szlovákiai magyarság az arányosság elve alapján számarányának megfelelően – s az általa befizetett adó (koncessziós díj) mértékében – részesüljön anyanyelvű televíziós adásban, úgy ahogy azt a törvény előírja. Döbbenet, hogy egy állítólagos jogállamban egy minisztérium azt elemzi, miért nem kell betartani és betartatni a hatályos törvényt.
Őry Péter,
az MKP OT elnöke
DUNATÁJ HETILAP 46/2016
FOTÓ: facebook
