Egyszer volt, hol nem volt… egy szép pénteki napon egy kis város három iskolájának diákjai vándoroltak el a tájházba, ahol arról bizonyosodhattak meg, hogy a népi hagyományok ma is sok örömet és vidám percet tudnak szerezni.
Szólhatna a mese, de a szeptember 25-iki gútai Népi hagyományok napja nem egyszerű mese volt, hanem olyan igazi, álomból valóság lett történet.
A gútai Magyar Asszonyok Ligája és a Csemadok Alapszervezet két olyan szervezet, amelyek közösségének, tagjainak fontos a népi hagyományok ápolása, őrzése és tovább adása. A délelőtt az iskolásoké volt a főszerep. A Corvin Mátyás Alapiskola, a Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont és a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola elfogadta a szervezők meghívását, meséltek, táncoltak, énekeltek, bábjátékot játszottak, előadást hallgattak és hagyományos ételeket kóstoltak. A rendezvény célja, hogy a gyerekek is közelebb kerüljenek a népi hagyományokhoz, hiszen ezek egyébként a mindennapjaink részei, sokszor táncolunk, éneklünk, szólásokat és közmondásokat használunk, meséket mondunk, olyan dísz- és használati tárgyakat használunk, vagy olyan ételeket eszünk, amelyek elődeinknek a múltban is természetesek voltak.
A délelőtti megnyitón Vadkerti Neszméri Csilla azt is kiemelte, hogy Gúta két ismert nevezetessége is a népi hagyományokhoz kapcsolódik: a kattancs és a sortánc. Markovics Tímea pedig fergeteges szófordulatokkal és hangulatban vezette le a délelőtti műsort. A sortáncról Vadkerti Kincső adott elő, színes képekkel tarkítva a prezentációját.
Mivel a népművészetet gazdagítják a hangszerek is, ezért nem maradhatott el a citera és a köcsögduda bemutatója sem, ezt egészítették ki a dióból készült ritmushangszerrel, így hangzott el a Megfogtam egy szúnyogot kezdetű népdal, amit a MAL mellett működő énekkar tagjai tanítottak a gyerekeknek, majd Vadkerti Kincső vezetésével elénekelték az Ősszel érik babám a fekete szőlő kezdetű dalt is. A délelőtt tánctanulással ért véget, a tánctanítást a Kikelet tagjai vállalták magukra: Fitos Krisztián, Kincel Tamara, Tóth Attila, Vadkerti Kincső és Vörös Levente vezetésével felcsíki táncokat jártak a diákok és az őket kísérő tanító nénik.
A MAL-os asszonyok finom kattanccsal és teával készültek. A nap ezzel nem ért véget, délután régi és jelenkori sortáncosokat vártak a szervezők a tájházba. Akik régi történeteket meséltek, így megtudtuk, hogy a 60-as években az árvíz utáni évben is megszervezték a sortáncot, az 1968-as események miatt viszont újra kellett kezdeni a sortánc szervezését, hiszen a politikai helyzet miatt sajnos kimaradt az esemény, de a lelkes fiataloknak fontos volt a hagyomány, így megőrizték azt. A kilencvenes évek változásai is hatással voltak a történésekre, de mindig akadt olyan lelkes csemadokos és táncos, aki igazán a szívén viselte a pünkösdi rendezvényt, és azóta is évről-évre járják a fiatalok. Hiszen a sortánc nem egyénekről szól, hanem egy közösségről, ami viszont az összefogást is jelképezi.
A beszélgetések után a Bagla Banda zenélt, Mészáros Dóra és Tornóczi Benedek moldvai, kalotaszegi, magyarbődi és mezőségi táncokat tanítottak.
Dunataj.sk
Hirdetések:
