A magyar nemzet történelmi bölcsőjében, Székesfehérváron nyaranta tíz napig tart a Székesfehérvári Királyi Napok elnevezésű, múltidéző-kulturális rendezvénysorozat. Annak fénypontjaként Szikora János, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgató-rendezője művésztársaival együtt, 2013 nyara óta, jelképesen a Nemzeti Emlékhelyen mutatja be a kiválasztott Árpád-házi királyaink életét felidéző Koronázási Szertartásjátékot. A tízrészes sorozat záró részét, a III. András történetével megismertető Az utolsó aranyágacska című előadást az augusztus 18-ai sajtópróbán a külhoni magyar média meghívott képviselői még láthatták, de az augusztus 19-re, 20-ra és 21-re tervezett bemutatókat a kedvezőtlen időjárás miatt egy héttel későbbre kellett halasztani.
„S akik még vagytok, őrzőn, árván,/ Őrzők: vigyázzatok a strázsán!” – hangzottak fel Ady Endre Intés az őrzőkhöz című sorai a magyar uralkodók egykori koronázó és temetkezési helyén megtartott sajtóbemutató elején. Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Szikora János igazgató-rendező is köszöntötte a meghívott vendégeket. Az előbbi kiemelte: idén teljes mértékben Magyarország kormányának támogatásából valósulhatott meg a Koronázási Szertartásjáték, s a kormányzat immár öt éve támogatja a Rákóczi Szövetség és Székesfehérvár Önkormányzata által megrendezett, kéthetes Kárpát-medencei Színjátszó Tábort.
Abba a határon túli, nagy színjátszó hagyományokkal rendelkező, magyar iskolákból hívtak meg diákokat, akik idén is részeseivé váltak a monumentális produkciónak.
A táborozókat korábban a polgármester fogadta a Városháza Dísztermében, hangsúlyozva: e szertartásjáték szellemiségéhez nagyon szépen kapcsolódik e határon túli ifik vendégül látása. Külön öröm, hogy sok olyan fiatal tért vissza, akik korábban már részt vettek e táborban, hiszen ők továbbra is életben tartják a nemzetünk számára fontos hagyományokat, és hírét viszik a táborozáson átélt élményeknek. Szikora János pedig egy több évszázadon keresztül, a magyar királyok által kötelességnek tekintett gondolattal köszöntötte a fiatalokat: „A leromboltat építsd fel, a felépítettet őrizd meg!”
A forgatókönyvíró-rendező a sajtóbemutató elején leszögezte: a Nagyboldogasszony Bazilika még sosem „épült újjá“ ilyen nagy méretekben. A hajdani fantasztikus szakrális központ két szélső tornya most a hajdani szentély alapköveire épült fel, s azok mellé könnyen elképzelhetők az oldalhajók.
Nos, a produkció alkotói is fel szoktak tenni maguknak egy hasonló kérdést: megéri-e létrehozni ilyen előadásokat. Az az igazság, hogy miközben látom a nézőtéren ülők arcát, majd nagyon sok emberrel találkozom, s meghallgatom a visszajelzéseiket, mindig azt érzem, hogy nem volt hiábavaló a munkánk. Megérte ez a tíz év és az is, hogy a jubileumi előadásunk ilyen formában létrejöjjön. Nagyon hálás vagyok Cser-Palkovics András polgármesternek és a városvezetésnek azért, hogy a támogatásával megszülethetett ez a vízió. Ez egy közös ajándék mindazok számára, akiknek jelent valamit az ország történelmi bölcsője, valamint az Árpád-ház, a magyarság múltja, a megtartó gyökerek… Az előadásunk arra a kérdésre is egyfajta választ ad, hogy a magyarság számára miért olyan fontos ez az uralkodóház, s abból kihallatszik a mélységes hit és meggyőződés. Ajánlom szeretettel azt mindenkinek, és köszönöm, ha megtekintik!” – fogalmazott Szikora János.
A közel másfél órás, lenyűgöző előadásból megtudhattuk: a Magyar Királyság a XIII. század végére belső viszályai miatt a káoszba süllyedt, és kormányozhatatlanná vált. IV. (Kun) Lászlót bérgyilkosok megölték, és nem volt utód a királyi családban. Felmerült a kérdés: ki lesz az, aki rendet csinál ebben a zűrzavarban? Önjelöltek akadtak Európa-szerte, de az ország sorsáért aggódó főurak és Lodomér koronázó érsek másban látták a remény csillagát. Hazahívták Velencéből II. András halála után született fiának gyermekét, akit szintén Andrásnak hívtak, mint a nagyapját. Nagy tervekkel érkezett, s küldetésének tekintette: megkísérelni a lehetetlent.
Érvényesíteni a jog által szabályozott rendet egy olyan királyságban, amit tömören csak így jellemeztek: az ököljog országa.
A Koronázási Szertartásba foglalt Árpád-házi királylegendák lezáró darabja ennek a küldetésnek a megrázó és felemelő története, amelyből kihallatszik, hogy minden korban, helyzetben ragaszkodnunk kell a megtartó gyökereinkhez…
A főbb szerepeket a következő színművészek játszották: Sarádi Zsolt (III. András), Varga Lili (Boldog Erzsébet), Mihályi Győző (Lodomér érsek), Egyed Attila (Kőszegi Iván), Varga Gabriella (Morozini Tomasina – III. András anyja), Ballér Bianka (Estei Beatrix), Sághy Tamás (II. András), Lábodi Ádám (IV. Béla), Závodszky Noémi (Mária, szicíliai királyné), Körtvélyessy Zsolt (Öreg király), Szikora Ármin (a gyermek III. András) és Ladányi Júlia (Fenenna – III. András első felesége).
A felettébb látványos produkció díszlettervezője Szendrényi Éva, jelmeztervezője Kovács Yvette Alida, koreográfusa Horváth Csaba, zenéjét pedig ismét Szirtes Edina Mókus szerezte.
A hiteles színészi játékon, egyedi óriásbábokon és a bravúros koreográfiákon kívül a Fehérvári Koronázó Kórus (Kneifel Imre vezényletével) és a nagyszerű zenészek: Cserta Balázs, Cserta Gábor, Horváth Dávid, Ölvedi Gábor, Soós László, Szakáll Béla, Szirtes Edina is jelentős mértékben hozzájárultak a közös sikerhez, aminek legfőbb bizonyítéka az előadás végén percekig zúgó tapsvihar volt.
A címszereplő Sarádi Zsolt IV. Kun László után idén annak utódja, III. András bőrébe bújhatott. Már a 2020-as évi IX. Koronázási Szertartásjátékban végigkísérhettük, hogyan indult el az ország a teljes züllés felé. A Vörösmarty Színházhoz akkor szerződött Zsolt Kun László szerepében mutatkozott be. Most, 2022-ben az utolsó Árpád-házi király, vagyis „az utolsó aranyágacska”, III. András szerepét kapta meg.
Idővel fel is adta a kormányzást, és csak a szenvedélyeinek élt” – fogalmazott a Ma7-nek e két szerepe kapcsán Sarádi Zsolt. Úgy véli, hogy egy uralkodónak, csúcspolitkusnak mindig határozottnak, tettrekésznek, erőskezűnek kell lennie, de miközben az országa, nemzete érdekeit a tőle telhető legjobb módon képviseli, meg kell maradnia emberséges EMBERNEK.
Végül a lévai Göbő Annát kaptam mikrofonvégre, aki 17 külhoni magyar, köztük három Ipolyság környékéről érkezett, felvidéki statisztával együtt vett részt a Kárpát-medencei színjátszó táborában, illetve a sorozatzáró előadásban.
„Óvópedagógusnak tanulok a budapesti ELTE-n, miközben bő egy évtizede az édesapámmal közös, Ketten elnevezésű duóban énekelek. A Rákóczi Szövetség 2018-ban indította be a székesfehérvári táborait, s az általa a külhoni magyar középiskolákba szétküldött felhívás alapján az egyes intézmények válogatták ki azokat, akik abban nyaranta részt vehetnek.
Legszívesebben énekelek, ám az előző években táncoltam is a többi fiatallal együtt. 2021-ben a pandémia miatt, a Bartók Béla téren egy 30 perces összefoglalót mutathattunk be, színészek nélkül az Árpád-házi királyok koronázásáról. Akkor nem statiszták, hanem főszereplők voltunk, táncoltunk és énekeltünk is. Én a Krónikást és az egyik kun lányt alakíthattam a Lőrincz Zsuzsa, Egyed Attila és Molnár G. Nóra által számunkra készített előadásban. Idén pedig statisztaként, vagyis Kun Erzsébetként és reneszánsz zenészként is közreműködtem, s a produkció végén apácaként énekeltem, miután mindnyájunkat két hétig készítettek fel a feladatokra. Nemcsak a szereplés miatt, hanem azért is érdemes volt ide évről évre visszatérni, mert megbarátkozhattunk más-más külhoni magyarlakta tájakról érkezett diákokkal. Bár a tízrészes sorozat idén véget ér, de ha a jövőben lesz hasonló produkció, majd abban is nagyon szívesen részt vennék“ – nyilatkozta Anna.
Az e hétvéégére megváltott jegyek a fenn jelzett új időpontokra érvényesek. A színház munkatársai további információval szolgálnak augusztus 22-től, munkanapokon 10-18 óra között az 22/503-503-as telefonszámon és a jegyiroda@vorosmartyszinhaz.hu e-mail címen. Köszönve a nézők megértését és bízva abban, hogy a pótidőpontokban feledhetetlen élményben lesz részük. Nekünk abban volt részünk, s ezúton is, azt remélve köszönjük a vendéglátóink meghívását, hogy e sorozat befejezése után más kezdeményezések jovoltából folytatódik a „lelki bazilikaépítés“ és a megtartó gyökereink erősítése! Az éber, igaz őrzőkre ugyanis továbbra is nagy szüksége van az összmagyarságnak…
Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk
