– Ölveczky Feri bácsi forog a sírjában – mondta keserű szájízzel az egyik ismerősöm. És igaza van. A rendszerváltás előtti korszak nemzeti bizottsági elnökeként a járási székhely fejlesztésének leggazdagabb időszakát vallhatná magáénak, ha a sors oly hirtelen nem ragadta volna el közülünk. Lakótelepek épültek, sportlétesítmények születtek és maga a sportélet is rendkívüli eredményeket tudott felmutatni. Tagadhatatlan, hogy a rendszerváltást követő években a polgármesteri székbe kerülők az ő eredményeiből éltek. Sőt gyakorta visszaéltek vele. Volt olyan félkész sportlétesítmény, amelyből idővel tönkrement banképület lett, de akadt olyan is, amelyben egy ideig a sport meglehetősen egyedi ágát, a háton fekvést gyakorolhatták azok, akik barátnőiken, feleségeiken kívül másokkal is szórakoztatni akarták magukat a bordélyban (urambocsá – műintézményben).
Most sem változott a helyzet. A komáromi önkormányzat – miközben a félkarú rablók módjára feneketlen bendőjű, veszteségesen üzemelő városi cégek költségvetését támogatja – nem tud mit kezdeni a meglévő sportlétesítményeivel. A legkirívóbb példa erre a városi uszoda, amely fölött ott lóg Damoklész kardja, hiszen bezárását fontolgatják. A képviselőknek tudniuk kellene, hogy már csak a rendkívüli sporteredmények – kajak-kenu, ökölvívás, kosárlabda – hoz némi dicsőséget a városnak, amelyet lassan nagy ívben elkerülnek a turisták is. Ha mindezt képtelenek megérteni és érdemben tenni valamit a létesítmények megmaradása érdekében, jobb lenne, ha vennék a kalapjukat és távoznának Komárom közéletéből átadva a helyüket olyanoknak, akik tenni is akarnak városukért.
-m-
DUNATÁJ HETILAP
