Nemzetközi táncdalénekesvetélkedő a végeken
A Korber család nagyszigeti kezdeményezése nem várt sikerrel járt, hiszen nemzetközi táncdalénekesversenyt tudtak szervezni Nagyszigeten.
A Gútától pár kilométerre fekvő Nagysziget lényegében az ottani tanyavilág központja volt évszázadokon keresztül. A Kis-Duna partján épült házak egymástól több száz
méterre levő tanyák voltak, az ártéri dombokon épülteket évente körbezárta a tavaszi ár, ám az itt élők mégsem éltek remete-életet, hanem egymást segítő, nemes szívű emberekként rendkívül gazdag kulturális tevékenységet folytattak. Köszönhető mindez talán azoknak a lelkiismeretes pedagógusoknak is, akik Nagyszigeten, az összevont iskolában nem csupán a betűvetésre és a számolásra tanították a nebulókat, hanem a szabad gondolkodásra, az egymásnak való segítségnyújtás alapkövetelményeire is. A háború után épült fel az alacsony mennyezetű kultúrház, amely működött dalkör, tánccsoport és színjátszó kör is. Mindez már a múlté, a kis település fellendítésén nem segített a szocializmus utolsó éveiben felépített 
faluház sem, amelyben évek óta egy-egy búcsúi bálon kívül szinte semmi sem történt.
Korber Sándor és felesége a gyerekekkel együtt költözött ki Nagyszigetre. Ideiglenesen az üresen álló iskola épületében laktak, s ahogyan az lenni szokott, hiába gondoskodtak az épület állagáról, a tősgyökeres nagyszigetiek sokáig ferde szemmel nézték a „gyüttmenteket“. Pedig a család megszerette Nagyszigetet, s amikor ki kellett költözniük az iskola épületéből, nem mentek el, hanem vettek egy családi házat, otthont teremtettek.
– Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy fotelben üldögélő típus. A gyerekeim minden bizonnyal tőlem örökölték a zenei hajlamot, a lányok nagyszerűen énekelnek, Valika étizedek óta a Kanári-szigeteken vendégszerepel, s évekkel ezelőtt észrevettük, hogy a legkisebb, Darinka 
is kiváló énekhanggal rendelkezik. Paszmár János, a Gútai Művészeti Iskola igazgatója a hangképző tanára, aki nem csupán oktatja, de bíztatja is a kislányt, sokat szerepelteti, így rövid időn belül kialakult nála egy magabiztos fellépés. A klasszikus éneklés mellett elkezdett könnyűzenével is foglalkozni, s most Győrbe jár a Viktória Énekstúdióba. Ő jött azzal az ötlettel, hogy adjunk lehetőséget azoknak a fiataloknak, akiknek nincs alkalmuk megmérettetésre, s rendezzünk számukra énekesversenyt – mondja Korber Sándor, akit zenész körökben Fikuszként ismernek. A komáromiak bizonyára emlékeznek még a Komáromi Napok rendezényeinek sorában arra a műsorra, ahol ő és kislánya adott egy fergeteges koncertet. – Persze ilyen döntéshez már össze kellett hívni a családi tanácsot, vagyis kikérni nejem, Ivett véleményét is, aki az ötletet azzal egészítette ki, hogy rendezzünk egy juniálist, legyen egy falunap jellegű összejövetel, amelynek része lesz majd az énekesek versenye. Azután elkezdtünk szervezni.
Meséli, hogy először a Gútai Városi Hivatalban kopogtatott az ötlettel, ahol Horváth Árpád polgármesternél megértésre talált. Darinka magára vállalta az énekesek szervezését, viszont kijelentette, hogy nem tartja etikusnak, hogy ő maga is versenybe szálljon, csupán fellépő lesz. Először arra gondoltak, hogy a családi juniális keretében csak szülők-gyermekek duójában lesz kategória, de végül a 
szólóénekesek is helyt kaptak. A zsűri is neves tagokból állt, hiszen eljött Vargáné Szekeres Viktória, a győri énekstúdió vezetője, aki több magyarországi táncdalénekesverseny hangképző tanáraként is közreműködött, továbbá Gyurász Ildikó, aki a pozsonyi Utca csalogánya énekesverseny és több táncdalénekesverseny győztese, s vállalta a zsűrizést Kovács László, az Alma Art zenekar vezetője is.
A szervezés eredményeként nemzetközivé vált a verseny, hiszen a környékbeli amatőr énekeseken kívül Magyarországról is jöttek fellépők. A szólóénekesek kategóriájában a tallósi Bús Anikó lett a győztes, második helyen végzett a nyárasdi Lengyel Bettina, a harmadik helyezést pedig Polgár Ági szerezte meg. A duettek kategóriájában a mosonmagyaróvári Rode Attila – Patrik Zoltán (Snóbli) páros lett a legjobb, második lett a csicsói Flodó duó, a harmadik pedig a dunaszerdahelyi Bajcsi Barbara és Bajcsi Ivett páros.
Itt akár pontot is tehetnénk az ügy végére. Ez a rendezvény azonban más okból is érdekes volt. Bizonyítékul szolgált arra, hogy csupán néhány ember lelkesedése és tenniakarása is elegendő ahhoz, hogy maradandót alkossanak. Érdeklődve várjuk a II. Nagyszigeti Juniálist.
DUNATÁJ HETILAP
