A korábbi rendszer önkéntesen kötelező május elsejei felvonulásainak bemondói minden esetben megemlékeztek azokról, akiknek a mindennapok kihívásai miatt még a munkásosztály egyik legnagyobb ünnepén is a munkapadok mellett kellett állniuk, vagy 
egészségügyi feladatot láttak el. Csak egyvalamit felejtettek elmondani, valójában az amerikai május 3-i zavargásokról azért emlékezünk május elsején, mert a katolikus egyház ezen a napon emlékezett meg Szent Józsefről, az ácsról, a munkásról, Jézus nevelőapjáról. Éppen ezért, az MKP ifjúsági csoportja, a Via Nova és a Hello Gúta Polgári Társulás fiataljai talán nem is választhattak volna megfelelőbb napot, amikor a gútai Szent Rozália-kápolna felújításához társadalmi munkára hívták a fiatalokat.
Azt előre kikötötték, hogy csak az jöjjön, aki meg meri fogni a talicska szarvát is. – Nincs szükségünk olyanokra, akik politikai karriert akarnak kiépíteni maguknak azzal, hogy eljönnek, „megvillantják“ magukat, azután hazamennek. Mi a kápolna állagmegőrzését és teljes felújítását tîztük ki célul, s nem pártpolitikai okokból, hanem azért, hogy megmutassuk a gútaiaknak, hogy a fiatalok is szívügyüknek tartják a város történelmi 
értékeinek megóvását – mondja Samu István, a felújítás egyik megálmodója, de nem is ér rá beszélgetni, mert 
időközben megérkezett a betonkeverő. – Amikor feltártuk a kápolna alapját, megdöbbentünk, hiszen azt időközben feltöltötték, s emiatt szinte teljesen átázott a falazat. Ezt kibontottuk, Lengyel István jóvoltából speciális „szigetelőanyaggal“ beinjekcióztuk, most pedig vízzáró betonnal erősítjük meg.
Egymást követik a talicskák, a fallal párhuzamos zsaluzat mögé öntik, ahol idősebb Samu István egyengette, tömörítette. Ő a felújítás egyik szakmai irányítója is. – Korábban is volt már felújítás, de akkor csupán újravakolták a falakat. Így nem csoda, hogy a kápolna rakott téglából álló alapja, amely többször vészelt át árvizeket, az évszázadok alatt csaknem szétporladt. Szabó István ajánlott fel számunkra egy „rakétányi“ betont, ez már olyan erősítést biztosít, ami újabb százévnyi biztonságot jelent a kápolna számára.
Nem voltak sokan, csak éppen annyian, hogy folyamatos legyen a munka. Látszott rajtuk, hogy lelkesen végzik a feladatukat, nem sajnálják, hogy szabadnapjukat ennek a nemes vállalásnak a teljesítésére fordítják.
DUNATÁJ HETILAP
