Múlt és jelen mezsgyéjén a Komáromi Jókai Színház Koldusoperájában

Miről is szól ez a mű? Peachum, a kolduskirály (Mokos Attila, Jászai Mari-díjas) vaskézzel irányítja virágzó birodalmát a londoni Sohóban, most azonban súlyos atyai aggodalmak nyomasztják: nem elég, hogy lánya, Polly (Gál Sára egyetemi hallgató, akinek ez az első igazi színházi munkája) összeszűrte a levet Bicska Maxival, a hétpróbás gazemberrel (Orosz Ákos m.v.), állítólag össze is házasodtak. A nejével (Holocsy Krisztina) együtt minden eszközt bevet, hogy eltakarítsa a problémát – vesztegetnek, zsarolnak, s ha kell, lázadást szerveznek Viktória királynő koronázási ünnepségére.

Úgy tűnik, hősünket ez alkalommal régi katonacimborája, Tigris Brown, London rendőrfőkapitánya (Szabó Viktor) sem tudja megmenteni. A helyzetet az utóbbi lánya, Lucy (Bencsík Stefánia), Maxi másik felesége tovább bonyolítja.

Bicska Maxit Kocsma Jenny (Kiss Szilvia) keserűségből újra és újra elárulja, kétszer börtönbe kerül, majd az akasztófa alatt igyekszik megbékélni a sorsával. Akkor azonban váratlan fordulat következik: „Mert legalább a színdarabban itt, / A kegynek kell a jogon győznie, / S mert jó szándékú színészek vagyunk, / Jöjjön a királynő lovas hírnöke…”, de nem lövöm le a poént.

Sajnos, Abszurdisztánunkban a 21. században is időszerű és talán másutt is örökérvényű az egyik dalban hallott állítás: a has élvez elsőbbséget a morál felett.. .Korrupcióból és kétes ügyletekből meggazdagodó „tisztes“ hatalmasok döntenek az alvilági cimboráik sorsáról, a bankcsoportok pedig a szegények nyomorából is profitálnak, miközben van az az összeg, amiért szinte bárki tisztára mosható. Eközben a szerelmet is könnyen bemocskolja és ármánykodás és a sunyi bosszúállás, s a saját érdekeiket szem előtt tartó bandatagoktól sem áll távol az árulás… Miközben „időutaztunk“ a londoni Soho forgatagába, otthon érezhettük magunkat a több pénzért, felemelkedésért sok aljasságra képes, önző, kapzsi és kétszínű (lelki) koldusok, ellenségeik és pártfogóik között. Tudatosítva, hogy több az éhes eszkimó, mint a levadászható fóka, s a vadászat közben akarva-akaratlanul ki vagyunk szolgáltatva egymásnak, bárkiből lehet áldozat.

Sebestyén Aba marosvásárhelyi színész-rendező (asszisztense Balaskó Edit) erdélyi alkotócsapattal érkezett Komáromba.

Az előadás dramaturgja Kelemen Roland, Sós Beáta a vasszerkezetből álló, többfunkciós díszletet és az erőteljes vizualitást, Hatházi Rebeka az egyszerre jelenkorunk és a századelő expresszionista korszakának hangulatát felidéző jelmezeket tervezte, Macaveiu Blanka pedig a kortárs tánc mozgásvilágával kísérletező koreográfia alkotója. A szövegkönyv Blum Tamás fordítása alapján készült.

A produkció nívóját emeli, hogy a KJSZ azt élő zenei kísérettel tűzte műsorára: a zenekart Ladislav Fančovič m. v. vezényli, az előadás zenei vezetője Pálinkás Andrássy Zsuzsanna, zenei koordinátora Lakatos Róbert m.v. A zenekar további tagjai: Ján Gašpárek m.v., Branislav Belorid m.v., Ľubomír Kamenský m.v., Michal Matejka m.v. és Eduard Mikuláško m.v. Az elaődás sikeréhez szintén hozzájáruló hangzástervező Ditzmann Tamás m.v., fénytervező Majoros Róbert m.v., a látványos koreográfiák alkotója pedig Macaveiu Blanka m.v.

Ebben a munkában csodálatos partner a KJSZ kíváncsi, kreatív társulata és elhivatott munkaközössége… Én azt gondolom, hogy alaposan meg kell hordoznunk a nézőt egy érzelmi hullámvasúton ahhoz, hogy utána mintegy hidegzuhannyal kijózanítsuk, fölrázzuk és reakcióra, felismerésre, kritikus gondolkodásra vagy akár cselekvésre késztessük őt, hiszen mindennapi döntéseinknek, választásainknak óriási a tétje” – fogalmazta meg  a műsorfüzetben teljes terjedelemben olvasható saját rendezői szándékát Sebestyén Aba.

A KJSZ-ben korábban Don Juanként megismert, most pedig a címszerepet játszó, Orosz Ákos új feladatáról így nyilatkozott: „Hajlamos vagyok túlhabzani, túlhajtani, nekem általában inkább vissza kell vennem magamból, mint hogy bárkinek arra kéne kérnie, legyél egy kicsit több. Azt érzem, hogy ezt a szerepet nagyon tudatosan és okosan be kell osztani. Nem ereszthetem rá magamat, mint egy vaddisznó vagy egy orrszarvú, hanem úgy kell rámennem, mint egy puma vagy egy kihalófélben lévő szibériai fehér tigris. Ami nagyon erős, nagyon veszélyes; nem tudni, hogy mikor ugrik; ha megjelenik, mindenkinek odavonja a figyelmét; nagyon méltóságteljes, nagyon elegáns, és takarékos az energiájával… Azt szeretném, ha a mi előadásunk nem csak a KJSZ , hanem a magyar nyelvű Koldusopera-bemutatók sorában is méltó helyet tudna elfoglalni”.

Az előadásban Filch hangulatfokozó vásári énekesként Szebellai Dániel, bandatagokként Matusek Attilát (Leprás Mátyás), Olasz Istvánt (Fűrész Róbert), Béhr Mártont (Szomorúfűz Walter), Bernáth Tamást (Horgasujjú Jakab), és Köleséri Sándort m.v. (Ede) látható. Maxiékat a Jászai Mari-díjas Fabó Tibor (Kimball lelkész) adja össze. Skronka Tibor a korrupt Smith rendőrt, a kollégáit pedig Nagy László, ifj. Erdélyi Zoltán és Bernáth Áron m.v. alakítja. A Turnbridge-i hölgykoszorú tagjaként Holocsy Katalin, Molnár Xénia, Latóczky Katalin és Schlár Gréta m.v., koldusként Sebestyén Sára m.v., Pikler Mátyás m.v., Méhes Gergely m.v., Németh Levente m.v., Bús Péter m.v. és Pócs Barnabás m.v. látható többször is a színpadon. Ekkép a produkcióért járó, kiérdemelt tapsot meghajlásukkal egyidejűleg huszonheten köszönték meg.

„Nézd, a cápa hogyha gyilkol,/ Síkos teste tiszta vér!/ Bicska Maxin finom kesztyű,/ Éjjel-nappal hófehér…“ – miközben még a fülemben visszhangzott a többek között Louis Armstrong, Ella Fitzgerald, Frank Sinatra elaődásának is köszönhetően a dzsessz-sztenderek közé emelkedett Cápadal,  Lakatos Krisztina sajtótitkártól érdeklődtem a folytatásról. Megtudtam: a Koldusoperát októberben még 19-én (csütörtök) és 27-én (péntek) 19 árától játssza a társulat.