A trianoni gyalázat következtében elszenvedett sérelmeink, veszteségeink ellenére újult erővel kell építünk a magyar közösséget. A közös építkezés egyik alapköveként, a Nemzeti Összetartozás Napján közel negyven oktatási-nevelési intézmény és tánccsoport képviseletében mintegy ezren ropták az Összetartozás Táncát az Összetartozás Városában. Több mint száz csoportosulás pedig másutt csatlakozott az összmagyar felhíváshoz.
Az Összetartozás Táncának kezdeményezői: Jókai Andrea ötletgazda, a Szövetség párt dunamocsi önkormányzati képviselője, Zink Vass Nóra, a Szövetség Megyercsi Helyi Szervezetének elnöke és Korpás Éva, háromszoros Harmónia- és kétszeres Fonogram-díjas, valamint a Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett népdalénekes a médián át korábban arra sarkallták az óvodásokat, alapiskolásokat és az őket oktató-irányító pedagógusokat, hogy a magyarlakta vidékeken polgári táncok bemutatásával tegyék emlékezetessé az idei Nemzeti Összetartozás Napját. Hozzátéve: aki teheti, az az Összetartozás Táncát június 4-én 16 órától a komáromi Klapka téren ropja, a többiek pedig ugyanakkor más helyszíneken csatlakozzanak a szebb magyar jövő és közösségünk építésének dalos-táncos formájához.
E három kezdeményezőhöz, illetve a Szövetséghez a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) és a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes is szívesen társult. „A gyászos emlékezetű trianoni békediktátum mindannyiunk életét meghatározta, a nemzeti sorstragédia keserveit, sérelmeit nem cipelhetjük béklyóként – igazi méltó emlékezés által szeretnénk egy felemelő, közösségépítő formára váltani a veszteséget. Egészséges, öntudatos nemzetként, erős közösségként csak akkor van lehetőségünk egy boldog jövőképre, ha nem a begyógyítatlan sebek feltépésére, hanem a hagyományaink, kultúránk ápolására fordítjuk figyelmünket!“ – hangzott el az áprilisi sajtótájékoztatójukon. Hangsúlyozva: június 4-e jó alkalom arra, hogy minden elszenvedett sérelem, veszteség ellenére újult erővel, együtt közösséget építsünk, erényeinket erősítve, fejlődve, tanulva a mulasztásokból.
A pedagógusokat, polgári társulásokat, kulturális és oktatási intézményeket, néptánccsoportokat a www.osszatartozastanca.sk weboldalukon is felszólították, hogy legyenek partnereik a kezdeményezésben, s a megadott időpontban közösen ugyanazokat a dalokat, táncokat mutassák be, amelyek nemzedékeknek voltak meghatározó táncai, énekei: „Figyelmünk a jövő generációjára vetül, a saját be nem teljesített lehetőségeinkre. Egyazon kultúrától ihletve, ugyanazon közösség szellemiségét gyarapítva, a művileg épített határokon túlmutatva találjunk újra egymásra, és lehessünk itthon otthon. A tánc erejével hirdetve határokon innen és túl a nemzeti összetartozás, a magyar összefogás és szolidaritás fontosságát, mely kizárólagos záloga lehet jövőbeni megmaradásunknak és gyarapodásunknak szülőföldünkön“ – fejtették ki akkor.
A Nemzeti Összetartozás Napján az egész kezdeményezés központi eseményére közel 40 helyről érkeztek, többnyire népviseletbe öltözött táncosok, majd Korpás Éva és zenekara, valamint a gyermekkórusa közreműködésével megmutatták, hogy együtt egy összetartó közösséget alkotunk. Az eseményről videó-felvétel is készült. Akik pedig a központi rendezvény helyett ugyanakkor a saját településükön perdültek táncra, az arról szintén készített felvételeket folyamatosan elküldhetik a megadott oldalra. Bizonyítva, hogy a felvidékieken kívül a Kárpát-medence további magyarjait is sikerül megszólítaniuk. Tudvalevő, hogy a bő 8 percben közösen bemutatott polgári társastáncok (A pozsonyi sétatéren, Háromlábú görbe szék, Hogy a csibe, hogy?) a tánczenével együtt először a felnőttek kedvencei voltak, majd tőlük azokat a gyerekek is könnyen eltanulták, s fokozatosan a népi kultúránk részévé váltak.
Az Összetartozás Táncának bemutatása előtt Zink Vass Nóra a kezdeményezők nevében üdvözölte a jelenlevő sokaságot, ellátva őket a szükséges szervezési információkkal.
Majd Fekete Irén, az SZMPSZ országos elnöke beszédében hangsúlyozta: „Összetartozunk mi itt, a Felvidéken, de azon túl is a Kárpát-medence összes magyarjával, természetesen, beleértve az anyaországot is. Egy nyelvet beszélünk, egy kultúrkörbe tartozunk, összeköt bennünket a történelmünk, a sorsunk. Mindennek hatalmas megtartó ereje van. A mi gyermekeink már olyan nemzedéket képviselnek, akik számára az összetartozás alapélmény. A nemzet egységére olyan adottságként tekintenek, amely érték és erőforrás számukra. Ismerik a különféle szervezetek jótékony segítségét iskolakezdéskor, tudják, hogy óvodáink, iskoláink, templomaink az anyaország segítségével is korszerűsödnek, újulnak meg. Aki szeretné tudását vagy tehetségét kamatoztatni, tanulhat vagy dolgozhat anyanyelvi környezetben Magyarországon vagy a Kárpát-medence más országaiban is“.
Rámutatott: bár Trianon szétszakította az országunkat, de a nemzetünktől nem szakíthatott el. Nem engedhetjük, hogy az asszimiláció, az önfeladás réme győzönn, mert akkor a csatát elvesztettük. „Hogy megmaradjunk, tennünk kell érte. Külön-külön elveszünk, de ha összefogunk – erősek vagyunk. Az összetartozás érzésének táplálása egy lehetőség arra, hogy lélekben, szellemben megerősödjünk“ – fejtette ki. Örömmel nyugtázta, hogy hozzávetőleg 150 intézmény, óvoda, iskola és tánccsoport jelentkezett a felhívásukra. A Klapka térre 35-40 helyről érkeztek táncosok, zömmel a Komáromi járásból, de képviselteti magát az Érsekújvári, a Nyitrai, a Dunaszerdahelyi járás és Magyarország is. „Mind a 18 magyarlakta járásból jeleztek érdeklődést, akik most, velünk egyazon időben ropják majd ugyanazt a táncot: Szőgyén, Kürt, Farnad, Zselíz, Szútor, Nagybalog, Zsigárd, Nagymácséd, Nagyszelmenc, Nagytárkony, Borsi, Csáb települések táncosai. Hálásan köszönjük nekik!“ – szögezte le, s valamennyi érintett félnek köszönetet mondott az önzetlen munkájáért, a művészetek, a hit és az összetartás szolgálatáért.
Utána Forró Krisztián pártelnök, a kezdeményezés fővédnöke szólt a gyerekekhez, akiket a nap hőseinek nevezett. Nem titkolta, hogy nagyon büszke a több mint 5000 kis táncosra, akik Felvidék- és Kárpát-medence-szerte csatlakoztak e kezdeményezéshez. Köztük a saját fiára is, aki a szülőfalujában, Nagymácsédon táncol. Bízik abban, hogy jövőre még többen lesznek, a Kárpát-medence más tájairól is csatlakoznak.
A kezdeményezőkön és a további szervezőkön kívül a felkészítő pedagógusoknak is köszönetet mondott, hozzátéve: az ötletgazdák sem hitték, hogy a központi rendezvényen ilyen sokan lesznek. „Ám, az, hogy most ennyien vagyunk, erőt kell, hogy adjon mindannyiunknak. Erőt az előttünk álló feladatokhoz. Van belőlük bőven. A legközelebbi komoly megmérettetése közösségünknek az előttünk álló helyhatósági és megye választások. Fontos, hogy azokat a pozíciókat, melyekkel regionális szinten rendelkezünk, érdekképviseletünk bástyáit, megtartsuk és megerősítsük. Mindezt csak közösen, együttes erővel tudjuk” – említette a mindenkori összefogás fontosságát.
„Ez a mai nap is erről szól: a magyar nemzet összetartozásáról. Érezzük ezt akkor, amikor a magyar kormány segíti a külhoni magyar közösségeket óvodák, iskolák, templomok felújításával és felépítésével, a vállalkozók támogatásával. És érezzük ezt akkor is, amikor egyként mozdul meg a nemzet, hogy segítsen kárpátaljai testvéreinken, a háború elől menekülő családjaikon és sorstársaikon. Ezekben a nem könnyű pillanatokban fontos, hogy az ember tudja, van kire számítania. Az, hogy ma itt ennyien állunk, a közösségünk erejét mutatja. Hinnünk kell magunkban, hinnünk kell egymásban. Gondolkodhatunk különbözően, láthatjuk a világot különbözően, lehet eltérő véleményünk, de ha erősek akarunk lenni, és meg akarunk maradni Felvidéken, kell, hogy legyen egy közös célunk. Hogy gyermekeink, unokáink magyarként boldoguljanak szülőföldjükön..” – zárta beszédét Forró Krisztián.
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
