Magyar tudósok bizonyították be, hogy a hasonló akusztikai szabályszerűségek miatt az emberek képesek hang alapján felismerni a kutyák hangulatát.
A kutatócsoport tagjai igazolták azt a régi sejtést, amely szerint az ember a kutya hangjaira figyelve megértheti azok „jelentését”. Az emberi, nem-nyelvi érzelemkifejezéseket és kutyahangokat is az adott hang hossza és magassága jellemzi legjobban.
Az MTA-ELTE etológusai igazolták azt a régi sejtést, miszerint az ember a kutya hangjaira figyelve megértheti azok „jelentését”. Az emberi, nem-nyelvi érzelemkifejezéseket és kutyahangokat is az adott hang hossza és magassága jellemzi legjobban. Faragó Tamás és munkatársai a kísérletek során 100 emberi, nem-verbális hangjelzést – köztük sírást és nevetést is – és 100, változatos szociális helyzetekben felvett kutyahangot mutattak közel 40 önkéntesnek. Ezek között volt üdvözlés, csontőrzés, házőrzés, kunyerálás, illetve hangok játék közben és egyedül hagyva.
Az önkéntesek a hosszú és magas kutya és emberi hangokat is negatívnak és nagyon intenzívnek értékelték, ami a félelemhez kapcsolható belső állapotot jelenti. A hosszú és mély hangokat szintén negatívnak, de kevésbé intenzívnek érzékelték, ami az agresszív érzelmi állapotnak feleltethető meg. Ezzel szemben a rövid lüktető hangok sorozatai – legyenek magasak vagy alacsonyak – mindig pozitívnak tűntek.
Most már egyértelmű, hogy hasonló akusztikus paraméterekkel jellemezzük az érzelmek pozitív vagy negatív mivoltát és intenzitását: teljesen mindegy, hogy egy kutya vagy egy embertársunk hangját halljuk – foglalta össze Faragó Tamás, a kutatás vezetője. Az eredmények megerősítik azt, amit a kutyatulajdonosok régóta állítottak: meg tudják mondani, hogy kisállatuk boldog vagy szomorú, vagy éppen mérges, esetleg fél. Mindezt csupán a kutyák hangadására alapozva.
Fordítva is működik?
Az eredmények túlmutatnak az etológián. Ezeknek a szabályszerűségeknek az ismeretében lehetséges olyan mesterséges érzelemkifejező hangok létrehozása, amelyek könnyen, automatikusan felismerhetőek az ember számára. Ezek később beépíthetők szociális robotokba, amelyek viselkedése jobban felismerhető lesz a naiv felhasználó számára. Az emberek így könnyebben elfogadják majd a robotokat, kevésbé idegenkednek tőlük – ez különösen fontos lehet majd az időseket segítő és társrobotok alkalmazása során.
Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport Etológia Tanszékének kutatása a Royal Society által megjelentetett Biology Letters 2014. januári számában jelent meg.
